Szeretett íróm és földim, Mikszáth Kálmán, a „nagy palóc“ ismét témául szolgált honlapunkon. Most a szülőfalujában látható Emlékházról esett szó, mely újabban a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának felügyelete alá tartozik. Olvashatunk néhány sort a mára szépen felújított ház történetéről, illetve az egykori szülőház sorsáról is. Az utóbbiról ezt írja a szerző: „Csak zárójelben jegyzem meg, a szülőházát 1968-ban engedély nélkül lebontották, s a 90-es évek közepétől emléktábla jelzi helyét a katolikus templom közelében.”
Magam is többször értekeztem már jeles szülöttünkről, többek közt honlapunkon is. 1996-ban megjelent a Lilium Aurum Kiadónál a Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén című kötetem, melyben részletesen tárgyaltam a témát. A 2018-ban magánkiadásban közzétett, Emléktáblák, szobrok, emlékhelyek I. című könyvemben három dolgozatomban is érintem Mikszáthot. Az utóbbiban a szülőházról egyebek közt az alábbiakat írtam: „A szülőház hajdan bent állt a faluban, közel egy kis tér Mária-szobrához s a katolikus templomhoz meg az iskolához. /…/ A szülőház mára sajnos nem maradt meg. A falu egyik lakosa, Jozef Varga 1968-ban hatósági engedéllyel lebontotta a régi hajlékot. Helyét néhány éve egy emlékkővel (vagyis nem emléktáblával) jelölték meg. Korrigálnunk kell tehát a Magyar irodalmi helynevek című kiadvány szerzőjének ama állítását is, mely szerint a ma is meglévő Mikszáth-ház a szülőház helyén állt.
Emléktábla a szklabonyai házon (Fotó: Csáky Károly)
Mauks Ilona, azaz Mikszáth Kálmánné Visszaemlékezéseiben egy további adatot is találunk a helyre vonatkozólag. Eszerint maga Mikszáth mesélte neki, hogy születése előtt házuk leégett, s ideiglenesen elhurcolkodtak a Révész-fundusra, s ott született Jézus nevenapján, azaz január 16-án az író. Az említett emlékkövön egyébként ez a kétnyelvű szöveg olvasható: „Ezen a helyen állott/ Mikszáth Kálmán világhírű/ író szülőháza”.
A családi házban valóban 1978-ban nyitották meg a Mikszáth- emlékkiállítást. Az ünnepségeken magam is ott voltam, s a látottakról akkor Öröm és töprengés egy ház körül című írásomban így tudósítottam egyik hazai magyar lapunkban:
„A képek alatt részletes magyarázat és felvilágosítás olvasható, szlovák nyelven. Hiányzik a magyar szöveg, amit jelen esetben semmiképp sem tudunk megmagyarázni önmagunknak, mert a Mikszáth-örökség bizony mindkét népnek sokat jelent, s kell, hogy ez az örökség még többre tanítson minket. Ezért reméljük, hogy a szlovák szöveg mellé mielőbb felkerülnek a magyar feliratok is, hogy a Mikszáth-ház azé legyen, akié az író: a magyar és a szlovák népé.”
Az írást akkor a Szabad Európa Rádió is beolvasta, ami majdnem botrányt kavart egyes körökben. Ennek ellenére még sokáig nem került sor a kétnyelvűsítésre, hiszen akkor az összes panelt ki kellett volna cserélni, aminek az illetékesek szerint komoly anyagi vonzatai lettek volna.
Így az irodalmi-nyelvi szakbizottságon belül tovább harcoltunk azért, hogy megoldást találjunk. Az a döntés született, hogy egy magyar nyelvű hangzóanyagot kell készíteni, s ha jönnek a magyar látogatók, legalább majd azt hallgathatják a szlovák szöveg helyett. Ennek forgatókönyvét magam írtam, szövegét pedig Vas Ottó előadóművész, lánya, Vas Ágnes és Trevalecz László versmondók olvasták magnószalagra.
1987-ben újra felújították a házat. Ez is felületes munka volt, ám ekkor legalább már a magyar szövegek is helyükre kerültek. Ma a ház és a környezet elfogadható szinten prezentálja a Mikszáth-emlékeket. Kár, hogy az Emlékház nem tudott egyféle kutatóhellyé is válni, ahol az író alkotásainak helyi vonatkozásaival foglalkozók időnként találkoznának, beszámolnának kutatásaik eredményeiről.
A szerző kötete Mikszáthról. (Csáky K. repr.)
Az említett írás szerzője jogosan azt is kifogásolja, hogy most meg az Emlékház keresőit útbaigazító táblácskák maradtak egynyelvűek s alig észrevehetőek. „Adódik a kérdés, mi az akadálya, hogy nagyobb méretű és kétnyelvű reklámtábla hívja fel az arra járók figyelmét a Mikszáth Emlékház megtekintésére?” – olvassuk az írásban. Nos, én meg azt kérdezem: tett-e már panaszt ez ügyben az illetékeseknél a helyi magyar nyelvű havilap, a Kürtös? Vagy reklamált-e emiatt a területi illetékességű Csemadok, valamelyik politikai pártunk, vagy a ház fenntartója?
És többször eszembe jutott az is, hogy
a ma már annyiféle jól működő ut (borút, Mária-út) mellett nem lehetne-e ezen a tájon egy Mikszáth-utat is létesíteni?
Megjelölni valami módon (egy kis emlékkővel, réztáblácskákon) a hellyel kapcsolatos Mikszáth-emléket, írást, mondjuk Zsélyben, Peszerényben, Ebecken, Kékkőben vagy még más helyeken is… Hiszen aligha akad író, akinek munkáit a szülőföld jobban áthatotta volna, mint az övéit, s a szülőföld elemei nyomatékosabban jelen lennének, mint a Mikszáth írásaiban!
