Európai uniós forrásból idén megújult a zselízi városháza épülete, mely az elmúlt száz év alatt igencsak sok változáson ment keresztül. Visszapillantva a 19. századba, az épület még csak egyszintes volt, s a nagyvendéglő nevet viselte.
Bár nem közigazgatási, de közérdekű, központi és közkedvelt helynek számított. A település valamennyi társadalmi eseménye innen indulhatott ki, vagy éppen a majdnem szemben lévő katolikus templomból.
Szerepéről egy kordokumentum is tanúskodik. 1910-ben Báthy László megyei képviselő ezen épület előtt tartott politikai kampány-összejövetelt, a júniusi választásokra készülődvén. Az esemény érdekessége, hogy tiszteletét tette rajta a korábbi (majd későbbi) magyar miniszterelnök, Tisza István is. Mindketten a Nemzeti Munkáspárt színeiben politizáltak. A nemesi gyökerű politikus bár lévai származású volt, s ebben az időszakban a Magyar Országgyűlésben volt zselízi születésű tag is, Fischer-Colbrie Ágoston, aki Kassa püspökeként, mint egyházi főméltóság alanyi jogon volt tagja a pesti parlament alsó kamarájának. Később, 1927-től Bathy is két cikluson át a magyar országgyűlés felsőházi tagja lett.
Egyes feltételezések szerint ugyanakkor az épület helyén állhatott a település korabeli urainak a szálláshelye is, például a templomot építő Becseieké.
A zivataros 20. század hajnalán aztán az épület új formát öltött. Kapott egy további szintet, s az arculata is sokkal kifinomultabbá vált, mint amilyen egy járási hivatalhoz illik. Ugyanis a két világháború közti időszakban Zselíz járási székhely volt. (A hivatal mellett pedig a járásbíróság épülete volt, mely jelenleg kihasználatlanul áll.) Az 1938-as esztendőt követően, a település Magyarországhoz való visszacsatolása után ez a járás megszűnt, így hivatalra sem volt szükség, ezért az épületet továbbépítették és létrehoztak benne egy mezőgazdasági szakiskolát, mely a második világégés végéig képezte a térség agrárszakembereit.
A második világháború idején, amikor a 1944 telén 3 hónapig megragadt a Garam vonalán a frontvonal, sok pusztítás érte a várost. A két templom mellett pedig a patinás épület is megrongálódott. A háború utáni időszakban, a szocializmus beköszöntése után elkezdődött az objektum rendbetétele, 1952-ben pedig az illetékesek arra a döntésre jutottak, hogy az épületet ismét átépítik és ide költöztetik a városházát, mely addig a mai „pionírházban” székelt. A jól ismert épület ekkor nyerte el mai formáját, ám azóta mostanáig csak kisebb felújításokat és beavatkozásokat eszközöltek rajta, így már nagyon ideje volt, hogy a városunkat igazgató és irányító épület rangjához méltó legyen, meghatározva ezzel az egész városközpont és a főutca arculatát.
Ezeknek az arculatformáló „ráncfelvarrásoknak” és csinosításoknak köszönhetően az elmúlt évek során nagy mértékben javult a város összképe, ám megannyi teendő akad még egy optimális állapot eléréséig. A kijelölt irány mindenesetre bizalomra adhat okot.
