A számítógépem nem hazudik, 2013 szerepel azokon a dokumentumokon, amelyek már akkor azért születtek, hogy meggátolják a mi „koronavírusunk” terjedését. Sajnos sikertelen volt az akkori gyógymód alkalmazása, mert a Pro Kalondiensis Polgári Társulás által kifejlesztett „gyógyszert” nem sikerült tesztelni a beteg társadalmunkon, pedig jeles szakemberek jelenlétében lett először ismertetve. 

A szakmai partnerek megvoltak, csak éppen azok nem kértek a gyógymódból, akik már megfertőződtek a „koronavírussal”, azaz úgy gondolták, hogy ha a kisebb-nagyobb vagy akár országos szinten is a fejükre került a korona, akkor már nem szükséges a néppel foglalkozni, nem kell a gyógymód.

Nos, amint a mellékelt ábra (mármint a szlovák parlamentből való teljes kibukás) mutatja, hogy

a koronák utáni vírusos vágy végül oda vezetett, a nép immunrendszere a végletekig legyengült és az egoista vágyakozók miatt karanténba került.

A túlburjánzó szóvirágok és költői képek után nézzük tehát a tényeket.

Hét évvel ezelőtt úgy éreztük, hogy a 2012-es parlamenti választások után is reménytelenül szétszakított felvidéki magyarság már nem szakadhat tovább. A politikai lövészárkok felett meg kell találni azt az egymáshoz vezető utat, amelynek legjobb módja a pitiáner politikai adok-kapok helyett egy olyan szakmai együttműködés, amelynek eredménye lehet a társadalom fokozatos gyógyítása és az egészséges felvidéki magyar öntudat elérése, sok-sok egyeztetéssel és folyamatos együttműködéssel.

Mindezt félretolták az útjukból a vírusfertőzött kis- és nagykirályok, koronahercegek, mert ezzel csak a munka meg a felelősség lett volna.

A mostani helyzet talán még mindig alkalmas arra, hogy újrakezdjünk valamit, már csak azért is, mert Potápi Árpád János államtitkár úr az elmúlt napokban tett egy utalást a felvidéki helyzetünkre, mondhatnánk, hogy elkövetett egy beírást a kórlapunkra, miszerint a budapesti gyógyszereket sokan nem megfelelő módon alkalmazták. Dobozostul ették, egymaguk. Kicsattanó egészségnek örvendenek ők, csak a nép döglik bele a mohóságukba.

A 2013-ban kidolgozott és azóta számos helyen előadott szakmai anyag még ma is aktuális, és egyszerűségében lehetne nagyszerű eszköz a felvidéki magyarság számára.

A kulcsmondat: gyakorlati és célirányos együttműködés a természetes régióinkban.

Tisztelettel ajánlom tehát a szakmának, a polgármestereknek, az intézményeink vezetőinek, a nyilvánosságnak a Kalondai Kezdeményezés nevet viselő „gyógyszert”. Ez a kivonat egy részletesebb szakmai anyagból készült a Losonci járás számára (és az MKP országos elnöke jelenlétében került prezentálásra, sokadszor, mindhiába), de ugyanígy alkalmazható lenne bármelyik természetes régióban, mert „csak” közös akarat és kitartás szükséges hozzá.

Talán megérne egy nyilvános vitát ez a téma, most, amikor a romok között már elül a por…

Alkalmazzuk hát, hogy egészségesek legyünk. Koronájukért áhítozó vírushordozók kíméljenek!