Orbán Viktor és Igor Matovič mai budapesti találkozóján a magyar kormányfőhöz intézett, Trianonnal kapcsolatos kérdésre reagálva elmondta: a tárgyaláson nem kezdeményezte, hogy Trianon témájáról beszéljenek, viszont „értékeltük azokat gesztusokat, melyeket a szlovák miniszterelnök tett”.
„Amit ő elmondott, halljuk Budapesten is. El is mondtam neki, hogy megérintette a magyarok szívét. Ezek nemcsak észszerű mondatok voltak, hanem alkalmasak voltak arra is, hogy barátságot alapozzanak meg, amiért hálásak vagyunk.
Hogy miért nem hoztam föl Trianont? Mert lehetetlen, hogy ugyanazt gondoljuk róla. Ha nem ugyanazt értjük alatta, akkor arról olyan sokat nem kell beszélni, majd mindenki elrendezi magában.
Lehetőleg úgy, hogy ne akadálya legyen a jövőbeli együttműködésnek, hanem hogy annak ellenére, ami történt, mégis tudjunk együttműködni. Ezért azt gondoltam, hogy a jövőről kell beszélni.
Matovič: A cél az, hogy egyenjogúak legyenek a Szlovákiában élő magyarok
A magyaroknak az dolguk, hogy együtt éljenek egy történelmi igazságtalansággal. Ezt mi így gondoljuk Magyarországon. Elmagyarázhatják, hogy ez igazságtalan volt, meg is értjük ezt, viszont magyarként ezt nem tudjuk így értékelni. De tiszteletben tartjuk, hogy van erről egy szlovák és egy magyar nézőpont. Amikor mi beszélünk róla, nem a sérelem szót használjuk. Ez a sérelem irreleváns, az igazságtalanság nem sérelem. Sértő, ha nem köszönünk előre egy hölgynek, ha nem adjuk át a helyünket a buszon.
A magyaroknak Trianon nem sértő, hanem van egy nagyon világos történelmi tudatuk, ismerik a tényeket és úgy látják, hogy a kapcsolatokat a szomszédjainkkal úgy kell alakítani, hogy a száz évvel ezelőtt történtek ne jelentsék az együttműködés akadályát.
Én elfogadtam azt a kezet, amit a miniszterelnök úr nyújtott nekem szellemi, intellektuális és politikai értelemben is. Elfogadtam azt a mondatát, hogy a múlt mögöttünk van és nekünk a jövőt kell építenünk. Elfogadtam, hogy ezért tekintsünk előre és hogy a magyar felfogás szerint az a dolgunk, hogy társakat keressünk a jövő megnyeréséhez. Szlovákia kézenfekvően a társunk lehet ebben. Ennek az útját egyengetjük.
Egy dolgot elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy a magyar egy sajátos teremtmény. Egyedülálló a világban. Szlávok mindig lesznek, lehetetlen, hogy ne legyenek. Germánok, angolszászok, latinok és arabok is. De hogy magyar lesz-e?
Nem indoeurópai nép, a nyelvét nem beszéli senki, nincs kulturális rokonsága, legfeljebb Közép-Ázsiában. Itt egyedül áll, s hogy megmarad-e, az az anyanyelvén múlik és a kultúráján, mely erre a nyelve épül. Ezt az egyedülállóságot nehéz megérteni az olyan hatalmas népcsoporthoz tartozó embereknek, mint a szlovákok.
A magyaroknak van egy nagyon fontos érzékenységük a nyelv iránt. A magyar népet nem a genetika konstruálja, hanem a nyelv és a kultúra. Ezért nekünk magyaroknak ez a legfontosabb. Ezért kértem a miniszterelnök urat, hogy legyen jó miniszterelnöke a Szlovákiában élő magyaroknak.
Ez azon múlik, hogy érti-e, hogy a kultúrát, a nyelvet nem szabad soha háttérbe szorítani. Mert ez a magyar számára fontosabb, mint az élete. Ezt lehet nacionalizmusnak tekinteni, de én nem tekintem annak, ez egy megdönthetetlen erejű nemzeti identitás, ami egy sajátos történelmi tényből fakad.
Mi vagyunk az egyetlen megmaradt, keletről nyugatra indult nép, mi vagyunk a legnyugatibb keleti nép, és csak mi maradtunk. Maradványok vagyunk, egy valaha volt hatalmas nagy sztyeppei világ utolsó maradványai, akik jelentkeztek a túlélésre. Ezt menedzseljük. Ha ezt megértik a szomszédaink, akkor megértenek bennünket.
Innen nézve Trianon nem akadály, ezért kérjük, fogadjanak el bennünket, úgy, ahogy vagyunk. Történeti és filozófiai összefüggésekben azzal a céllal beszélgessünk, hogy előre tekintve közös sikert és közös jövőt építsünk. Erre jó esély van, csak az emberi minőségen múlik. Szerintem jó okunk van rá, hogy optimisták legyünk.
