Kora reggeli helyzet a Kalonda – Ipolytarnóc határátkelőhelynél: a piros-fehér műanyag torlaszhoz kiválóan illik az eső áztatta zöld környezet.
Az ipolytarnóci vállalkozó már az éjszaka folyamán összeszedte a javarészt jó munkás cigány embereket, hogy a lakhelyüktől 30 km-re lévő szlovákiai munkahelyükre Parassapusztán át, több mint 200 km-t kerülve eljussanak időben az építkezésre, a reggeli munkakezdésre. Nem egy életszerű helyzet, de a vírusveszély mindent felülír.
Hazafele jövet a két üres kisbusszal vállalkozó Robink azért tett egy próbát Kalondánál az átkelésre, de nem járt sikerrel, mehet körbe ugyanazon az útvonalon, tetemes benzinköltséggel.
Fotó: Papp Sándor, Felvidék.ma
Az Ipoly-völgy Európai Területi Társulás vezetősége már tegnap este egyeztetett a polgármesterekkel és a településeik polgárai érdekében felkereste Nógrád megye parlamenti képviselőit, hogy sürgősen orvosolják a helyzetet, mert ugyanabban a cipőben fog járni a régió, mint az történt az első, márciusi határzár esetében.
A rengeteg felvidéki, túlnyomó részben magyar munkavállaló képtelen lesz eljutni a a losonci, nagykürtösi, füleki és rimaszombati régiókból a salgótarjáni, bátonyterenyei, balassagyarmati munkahelyeikre.
Az intézkedés folyamatban van, reméljük, hogy Somoskőújfalunál és Balassagyarmatnál hamarosan átengedik az ingázókat és a diákokat is.
Kalondánál, Tajtinál és az Ipoly hídjain továbbra sem lehet majd átkelni, hiszen folyamatosan őrzi a magyar honvédség és a rendőrség ezeket a kishatárátkelőket.
Felsejlik az emberben a kérdés, hogy ha már 24 órában ott strázsálnak ezek a derék szolgálatosok, akkor ennyi erővel a kormányrendelet értelmében át is engedhetnék azokat, akik amúgy átmehetnek Magyarországra. Ez a gondolat viszont már csak egy állampolgár logikája, aminek semmi köze egy államapparátus logikátlan döntéseihez.
A cikk végén jött az „örömhír”, hogy a V4-ek megegyeztek, miszerint a szandálos cseh turista, aki már befizetett szeptemberi balatoni last minut kirándulásra, azt beengedi a magyar honvédség nyaralni, Gizike nővérke a Losonc melletti kis faluból meg tanácstalan, mert nem tud eljutni a munkahelyére Salgótarjánba a kórházba, illetve igen, ha kerül 300 km-t minden nap…
Abban reménykedik a határtalan Nógrád, hogy napok alatt sikerül ezt az áldatlan állapotot megszüntetni.
Most kicsit összetörten, de azért mégiscsak összetartozunk.
