Életének 86. évében elhunyt Nagy János szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A gyászhírről Tata város közösségi oldala tájékoztatott ma este. A szobrászművész itt élte idős napjait, mint a város díszpolgára.
Nagy János 1935. június 17-én született Rákosszentmihályon. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a besztercebányai, majd a nyitrai tanárképző főiskolán tanított. A szobrászat minden ágában aktívan tevékenykedő művész volt. Motívumkincseit a keresztény vallásosságból, a magyar történelemből és saját identitáskereséséből, illetve annak vállalásából merítette. Művei megtalálhatók a Felvidék számos településén, de a Kárpát-medence további régióiban is. Emléket állított Esterházy Jánosnak, Szent Istvánnak, Szent Imrének, Balassi Bálintnak, Kodály Zoltánnak, Bartók Bélának, Liszt Ferencnek, Jókai Mórnak, Ady Endrének, Bulcsú vezérnek, Szobieszky Jánosnak, Illyés Gyulának, Szenczi Molnár Albertnek.
Nagy János: „Isten megtartott addig, hogy az elmulasztott dolgokat bevégezhessem”
Munkájával kiérdemelte többek között az Esterházy János-díjat, a Magyar Köztársaság elnökének aranyérmét, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét is. Nagy Jánost 2018-ban az MKP, illetve annak elődpártjai által alapított Pro Probitate – a Helytállásért díjjal is kitüntették. Történt ez a 25. díjátadón, amelyeken szintén az ő alkotásával méltatták a kitüntetetteket. Bárdos Gyula Csemadok-elnök akkori laudációjában rámutatott: „Nagy János egész életműve annak tanúságtétele, hogy egyrészt megmutassa egy számbeli kisebbségben élő közösség nagyságát, másrészt pedig megmutassa: ennek a nagyszerű európai nemzetnek, a magyarnak a kultúrája egy és oszthatatlan”.
Személyében nemcsak a felvidéki, hanem az egyetemes magyarság is egy nagyszerű embert veszített el. Nyugodjék békében!
