Tornaljától északra, a gyors folyású Turóc patak által vágott festői völgyben fekszik Lévárt, Gömör egyik legapróbb települése. Sajnos a falu népessége az elmúlt száz esztendőben harmadára csökkent. Ma már százan sem lakják, de magyar többségét a mai napig megőrizte.
Szép népi lakóházai közül több még mindig látható, de soknak már gaz veri fel az udvarát. A község lakóinak egykori életét, megmentett használati tárgyait egy felújított parasztházban berendezett falumúzeum mutatja be. A lakosság egykor mezőgazdasággal és fazekassággal foglalkozott. Ám a mesterség teljesen kihalt, mára csak címerükben őrzik. Régen fürdőjéről is híres volt a falu. A gyógyforrás langyos, meszes vizével köszvényt, reumát gyógyítottak. A valaha nyüzsgő fürdőélet már a múlté, a szép fürdőépületet csak egykori fényképeken láthatjuk.
Mint ahogyan arról beszámoltunk, Gömör szülöttének és néprajza híres kutatójának, dr. Ujváry Zoltánnak szobrot avattak Lévárton. A július 10-i ünnepi alkalomra a határ mindkét oldaláról érkeztek vendégek.
A község főutcáján haladva, a liliomokkal szegélyezett lépcsősoron jutunk fel a templomhoz, ahol az egész napos program szentmisével vette kezdetét.
A szentmisét Galo Gábor mutatta be, aki jelenleg Szirmabesenyőn látja el papi szolgálatát, de lévárti gyökerekkel rendelkezik, a település díszpolgárává is választotta.
Az 1873-ban épült templomot Szűz Mária látogatása tiszteletére szentelték fel. Ez a találkozás adta a prédikáció fő gondolatát is.
A szentmise után a gyülekezet a falu központjában lévő kis térre vonult, ahol dr. Ujváry Zoltán néprajzprofesszor szobrának leleplezésére került sor.
A falu központi terén már áll a turulemlékmű, a szobor az 1946-47-ben kitelepített családokra emlékeztet. A lévártiak is megjárták a kálváriát, a legmódosabb családokat telepítették ki csehországi kényszermunkára. 19 család, 67 személy, a szomszédos Dereskről 40 család lett földönfutóvá az önkényes döntés nyomán.
A dél-gömöri Hanva kovácsmestere, László Ottó készítette az alkotást. A megannyi vastollból szárnyra kapó turulmadár egy mesterséges kőszirten markolja meg a kardot, méltósággal emlékeztetve a múlt megpróbáltatásaira, hirdetve, hogy erős a magyarság gyökere és élni akarása.
A máig ható történelmi eseményeknek állított emléket Ujváry Zoltán néprajzkutató 1991-ben megjelent „Szülőföldön hontalanul” című könyvében, melyben egy kitelepített lévárti családfő elbeszéléseit dolgozza fel.
A szobor elkészítését Halász Márta, Lévárt fáradhatatlan polgármestere szorgalmazta, aki anyagi és erkölcsi támogatást szerezve valósította meg álmát.
A szoboravatási ünnepség a Magyar Hiszekegy-gyel kezdődött, Iván László és kisfia, Ádám előadásában.
Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidéki Főosztály főosztályvezetője Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár üdvözletét hozta, majd elmondta az ünnepélyes alkalomhoz fűződő gondolatait.
Mikrofonhoz lépett dr. Juhász Péter, a Besztercebánya Megyei Önkormányzat képviselője, aki méltatta dr. Ujváry Zoltán életművét, a magyarság érdekében végzett elhivatott munkásságát, s felhívta a figyelmet arra, milyen fontos, hogy felvidéki magyarként tartsuk meg és adjuk tovább őseinktől kapott örökségünket.
A gyöngyösi Héthatár Egyesület nevében Faragó László szólt az egybegyűltekhez, majd emléktáblát helyezett el a Túróc partján álló kopjafán.
Az avató ünnepségen a Harkácsi asszonykórus énekelt.
Disztl Antal, Magyarország pozsonyi nagykövetségének nyugalmazott főtanácsosa személyes hangvételű beszédben emlékezett a professzor személyiségére – nemcsak mint tudósra, hanem mint barátra, különleges, sokszínű emberre.
Dr. Ujváry Zoltán bronz mellszobrát Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidéki Főosztályának főosztályvezetője Halász Márta, Lévárt polgármestere, valamint Lukács János, a szobor alkotója leplezte le. Az új alkotást Galo Gábor szentelte meg.
A jelenlévő vendégek koszorúkat helyeztek el a szobor talapzatánál.
Lukács János Szepsiben élő szobrász, lokálpatrióta magyar ember, számos köztéri szobor alkotója. A valamikori kőfaragóból élete delén bukkant elő a művész, akinek szobrai nemcsak szűkebb pátriáját, de a határ túloldalán található települések tereit is díszítik.
A valahai Gömör magyar oldalára került településeket Tamás Barnabás, Putnok város polgármestere képviselte, aki nejével érkezett Levártra. A putnokiak baráti viszonyt ápolnak az apró településsel.
Ujváry Zoltán nemcsak néprajzkutatóként, hanem múzeumalapítóként, a képzőművészetek mecénásaként is példaértékű munkát végzett. Putnok két közművelődési intézményének létrejöttében is meghatározó szerepe volt.
Az ünnepség után a jelenlévők a díszes székelykapun át a községháza udvarára vonultak, ami kisebb rendezvények, fogadások számára is alkalmas, mivel itt egy fából készült színpad épült filagóriával.
Halász Márta polgármester emléklappal és egy Ujváry-kötettel köszönte meg a szobor megvalósításában tevékenykedők együttműködését.
A hivatalos program alatt többen azon munkálkodtak, hogy a falunap résztvevőit méltóképpen vendégül lássák. A vegyesboltból nemrégiben átalakított kultúrház előtt két üstben is fortyogott a gulyás. Az egyik szarvashúsból, a másik vaddisznóból készült. A környék vadban gazdag, a szomszédos Deresk községgel közösen tömörülnek vadásztársaságba a helyi vadászok. Említsük meg, hogy a vadásztársaságnak köszönhetően Deresk partnerkapcsolatot épített ki a hajdú-bihari várossal, Derecskével. Az ünnepi alkalomra a hajdúvárosból is érkeztek vendégek.
A látogatók és a gyerekek örömére befogták a hintó elé a lovakat is, és a rakottyási hagyományőrzők felvezetésével végighajtottak a falun.
Útközben látható volt, hogy a falu az évek során új arculatot kapott, a nehézségek ellenére is csinosodik, gyarapodik. Halász Márta polgármester, aki 32 éve áll a település élén, töretlen lelkesedéssel és nagy munkabírással tervezi a jövőt is.
Arra törekszenek, hogy meginduljon a falusi turizmus, már több régi háznak is új gazdája van, s szeretné, ha a vidék vonzó lenne az idelátogatóknak.
A nap végén fáradtan, de elégedetten állapította meg, hogy érdemes volt munkálkodni, mert egy újabb álma valósult meg, amivel nemcsak a falu, hanem a felvidéki Gömör is gazdagodott.
A lévárti ünnepi összejövetel ismét bebizonyította, hogy a 100 éve szétszaggatott ország magyarságát nem választhatja szét a határ. Igaz, ez alkalommal csak azok lehettek együtt, akik Covid-útlevéllel igazolták védettségüket. Amikor lehetőség lesz rá, érdemes azonban felkeresni az apró települést, megismerkedni szép környezetével, bejárni az egykor virágzó gömöri fazekasság emlékhelyeit, hogy mi magunk is részesei lehessünk terveik megvalósításának.
(Szendrei Júlia, Putnok Városi Televízió/Felvidék.ma)
