Argentína budapesti nagykövetségéhez régi zenei kapcsolat fűz. Amikor 2016-ban a híres magyar tenorról, Pataky Kálmánról forgattunk filmet, az akkori nagykövet közbenjárására a Buenos Aires-i Városi Televíziótól kaptunk vágóképeket a művész egykori fellépési színhelyéről, a Teatro Colonról. A zene továbbra is összekötött minket, éveken keresztül meghívást kaptam a nagykövetség házi koncertjeire. Hála, a kiváló kulturális menedzserüknek, Posta Júliának, a kis hangversenyek mindig változatosak, családiasak voltak. A Covid-19 megszakította a kulturális sorozatot, s felcsillant a szemem, mikor most karácsony előtt ismét egy kamarakoncertre invitáltak.
A helyszín vegyes érzelmeket idézett bennem, mivel az összejövetelt a Horánszky utcai Párbeszéd Házában rendezték. Az épület egykor a Marx Károly Közgazdasági Egyetem Nyelvi Tanszékének adott otthont, és sok kedves és feledhető élményt éltem át e falak között. A gyülekező publikumban sok ismerős arcot fedeztem fel, s bemutattak az új nagykövetnek is. Hernán María Patiño Mayer úr az elmúlt év októberében foglalta el hivatalát, korábban Svájcban, az Amerikai Egyesült Államokban és Uruguayban szolgálta hazáját. A diplomatával rögtön megtaláltam a hangot, s megtudtam, hogy tervei szerint folytatná a koncertek nemes hagyományát.
Az adventi est igazi meglepetést hozott, a Vörös Eszter Tango Company lépett fel a színházteremben, s műsorukat a híres argentin zeneszerzőnek, Astor Piazzollának szentelték. A művész két évtizede hunyt el, s művei reneszánszukat élik Európában és a tengerentúlon egyaránt. Komponált operát, számos filmhez írt kísérőzenét, de neve mégis az argentin tangóval forrt össze.
A fellépők egy klasszikus piazzollai együttest alkottak, zongora, gitár, nagybőgő, hegedű és bandoneón szerepelt a hangszerek között. Az utóbbi minden bizonnyal kevésbé ismert az olvasók előtt, Argentínában és Uruguayban használt harmonikaszerű instrumentum, a tangó nélkülözhetetlen kelléke. A művészek emlékezetes esttel ajándékozták meg a közönséget. A bevezetőben Piazzolla Évszakok című ciklusából a temperamentumos Nyárral és a borongósabb Ősz résszel adták meg az alaphangulatot. Nagyon szerethető darabnak ismertem meg a szerző Soledad című opusát, dallama kicsit Albinoni Adagióját idézte. Számomra a legemlékezetesebb mégis, a szerző balesetben elhunyt édesapja emlékére írt Adios Nonio című kompozíciója volt, Gárdos Éva nagyszerű zongoraszólójával. A fellépők két ráadással köszönték meg a közönség tapsát, amelyek között szerepelt a már említett Évszakok újabb epizódja a Tél.
(Csermák Zoltán /Felvidék.ma)
