Tavaly július közepén beszámoltam róla, hogy Eperjesen egy szecessziós villát kívánnak lebontani, mely a város főútvonalán, a Masaryk utcán található. Az épület nem messze a főpostától található és a 6-os számot viselte. Borzalmas szocreál épületek közé volt beékelve, ám nem azokat bontották le, hanem ezt.
Feltehetőleg a szegedi születésű Glasz Vilmos (1882-1957) tervezte, akinek munkásságát még senki sem dolgozta fel.
Az emberek eleinte úgy vélték, helyreállítási munkák folynak. Ugyanis a hatalmas telek hátsó részét tisztították, ahol mindenféle épület, raktár volt található. Sokan azt várták, a tetőzet javítása következik, mert az épület beázott. Majd amikor lebontották a tetőzetet és a gerendákat eltávolították, az emberek arra gondoltak, emeletet húznak rá. Homlokzatát végül tavaly augusztusban távolították el.
Akkor derült ki, az épületet tönkretették, eleve bontásra ítélték. A gond az volt, hogy az épület nem szerepelt a műemlékek listáján, így a műemlékvédelem tehetetlen volt.
Egykor népszerű sportüzlet működött benne.
Maroš Semančik művészettörténész 2021. június 21-én hiába fogott aláírásgyűjtésbe, csak 535 támogató aláírás gyűlt össze.
Most téglakupacok állnak a telken. Így egy szép nagy üres telket kaptak, s egyesek szép összeghez jutottak, miközben a pótolhatatlan múltat tüntették el.
Ez semmiképpen sem vet jó fényt Szlovákiára. Sajnos, az eperjesieket városuk rombolása nem különösebben érdekli – mondta egyik odavaló ismerősöm.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
