Illusztráció (pixabay)

Miközben az uniós vezetők holdkóros megszállottként erőltetik az Oroszországgal szembeni szankciókat, közvetlenül is súlyosan destabilizálva a kontinens gazdaságát (és jövőjét), az ajtón már kopogtat a „másodlagos hatás”, amely azon túl, hogy emberek millióinak életéről van szó, Európa számára is egy hatalmas kihívás. Sokkal nagyobb, mint az ukrajnai háború valaha is lehet.

A vészharangot – amelyet persze az ágyútűztől süket brüsszeliták nem fognak meghallani – Szenegál elnöke, Macky Sall kongatta meg, aki az afrikai államokat tömörítő

Afrikai Unió elnökeként azt kérte Brüsszeltől, hogy az afrikai országok számára biztosítson némi lehetőséget a túlélésre. Azzal, hogy lehetővé tennék az orosz import gabonafélék és műtrágyák kifizetését.

Mert bár az EU-szankciók közvetlenül nem tiltják, hogy harmadik országok bármit is vegyenek Oroszországtól, az orosz bankok kizárása a SWIFT nemzetközi fizetési mechanizmusból nagyon-nagyon komolyan veszélyezteti az Afrikába irányuló gabonaimportot. Ami az egyébként is drámai élelmiszerellátási helyzetet még súlyosabbá teszi. 

Persze a vérszagot fogott uniós kopókat és gazdájukat, a mindent és azonnal követelő ukrán elnököt Afrika népe eddig sem igazán érdekelte és továbbra sem fogja.

Tökéletesen hidegen hagyta Európát is és úgy általában a világ boldogabb felét, hogy háború nélkül is többen haltak meg évről évre Afrikában mondjuk az éhségtől, mint Ukrajnában a háborúban.

Pedig Afrikában is vannak háborúk, még népirtások is – ki hinné?

Az oroszországi gabonaimporttal kapcsolatban a szenegáli elnök így kérlelte az EU-t:

„Szeretnénk fizetni, de ez lehetetlenné válik. Ezért kérjük az európaiaktól ugyanazt a mechanizmust, mint a gáz és az olaj esetében”

– idézi az AU vezetőjét a Politico.

És mi erre Európa válasza? Habár távol álljon tőlünk, hogy Európa „hangjának” tekintsük a hétvégi választásokon épp jókora pofont kapott Emmanuel Macron francia elnököt, azért sokat elárul a hozzáállásról, s ha a „gloire” minden tekintetben megkopott is már nagyon rég, azért a gyarmattartói gőg mit sem változott: Macron ugyanis kijelentette, hogy az élelmiszerellátási zavaroknak semmi közük a szankciókhoz, punktum.

És hogy ehhez mi közünk van nekünk, mármint nekünk, európaiaknak? 

„Afrika éhínség miatti destabilizálódása ugyanolyan fontos, mint ma az ukrajnai háború kimenetele”

– mondta a szenegáli elnök.

Ha Afrika éhezik, akkor Afrika destabilizálódik. Ahol éhínség van, ott járvány is van, és előbb-utóbb háború is. És akkor sokan, nagyon sokan hagyják hátra hazájukat egy jobb – sőt: csak úgy a puszta – élet reményében.

Európa nagyon rossz kezekben van ma…

Szűcs Dániel/Felvidék.ma