Carnuntumot, a szlovák-osztrák határtól mindössze félórás autóútra eső egykori római várost és feltárt részeit az Unesco a világörökség részévé nyilvánította. Carnuntum az egykori Limes Romanus része volt, ez a vonal választotta el a Római Birodalom területeit és a germán törzsek által lakott területeket.
A vonalat a rómaiak figyelmesen védték, állandóan erősítették, így biztosítva a civil lakosság védelmét, de a kereskedelmi útvonalon, a Borostyánúton történő áruszállítást is.
Táborhellyé, védőbástyává, de egyben polgári várossá kialakított hely volt Carnuntum, amelynek virágzása az 1. és 5. század közé tehető.
Jelentőségét bizonyítja, hogy létezése során számos császár meglátogatta, fontos találkozások színhelye volt.
Itt találkozott 308-ban Galerius, Maximinus, Licinius valamint Konstantin, és megegyeztek a vallási toleranciáról, amelynek értelmében elismerték a keresztény vallást, majd egy másik találkozás alkalmával pedig szabad vallásgyakorlásról állapodtak meg.
Mintegy 10 négyzetkilométeres területével, 50 000 lakosával, komoly legionárius táborával korának legjelentősebb települése volt. Hanyatlása az 5. században kezdődött, majd több földrengés is sújtotta, de híre az idők során is tovább élt.
A mai Ausztriához tartozó területen a 19. század második felében kezdődtek meg a régészeti ásatások, majd a 20. században folytatódtak, és lényegében a mai napig tartanak.
A szakemberek elmondása szerint eddig a terület mindössze jelentéktelen részét sikerült feltárni. Egyrészt hatalmas területről van szó, de a helyreállítási munkálatok elhúzódása azzal is magyarázható, hogy mindent eredeti állapotába, hiteles épületekké, az egykori anyagokkal megegyezőkkel és a korabeli munkamódszerekkel igyekeznek helyre állítani.
Sokan felkapják a fejüket, hogy miként lehet napjainkban az évezredes anyagokat pótolni, mivel lehet helyettesíteni. Például úgy is, hogy nem friss faanyagot, hanem többéves faanyagot használnak, a padlófűtés rekonstruálásához az itteni felújított kemencében kiégetett téglákat alkalmaznak.
A kemencéket pedig a fellelt eredeti elemekből, illetve azok pontos másolataiból építették meg. Az épületeket fedő cserepeket, födémeket pedig Carnuntum számára egy speciális téglagyár készítette el. Az ásatások során találtak olyan falmaradványokat, falfestményeket, freskókat, dekorációkat, amelyeket egy kis munkával helyre lehetett állítani.
A hiteles rekonstrukciókhoz sokat segítettek azok az írásos és képi emlékek, amelyeket más múzeumokban abból a korból megőriztek.
A jelenleg megtekinthető Carnuntum egy régészeti park, amely életre kelti a római történelmet, lényegében az antik kultúra egyedülálló megjelenítője, és egy délelőtti sétával bejárható. Rögtön a bejáratnál 1:300-as arányban megalkották a valamikori város látképét, aztán végighaladva egy utcán sorakoznak a lakóházak, amelyek az egykori civil lakosság életmódját mutatják be.
Az egyik ház egy olajárusé volt, a polcokon ott sorakoznak az olajat tároló edények. Egy másik ház ugyancsak egy kereskedőé lehetett, mai szemmel nézve is modern lakóház ez, ahol már padlófűtés működött, a konyhában ma is használható edényekkel, a lakószobában házi oltárral.
Előkelő tulajdonosáról árulkodik az Urban-Orbán villa, különösen megkapó a villa központi terme, amelyen felújították a fali freskót és az oldalfalakat is az eredetieknek megfelelően festették ki. Az eredmény pedig lenyűgöző, de ugyanez elmondható a villa többi helyiségéről is, és csak csodálkozhatunk az akkori mesterek ügyességén, művészi tehetségén.
A régészek sokáig töprengtek azon, vajon mire szolgált egy aránylag nagy területű épület, találgatták mi lehetett a funkciója. Végül abban állapodtak meg, hogy nagy valószínűséggel szálláshelyként, mai értelmezésben szállodaként használták. Ezt támasztja alá elhelyezkedése is, hiszen a római fürdőház mellett építették fel.
Az utazás abban az időben is megszokott volt, így elszállásolásra is szükség volt, a feltárások szerint azonban nyilvánvalóvá vált, hogy helye volt itt a prostitúciónak és a hazárdjátékoknak is. A római fürdő tudvalevő, hogy fontos színtere volt a korabeli életnek, és nemcsak a tisztálkodást szolgálta, hanem egyben a társadalmi életet, a találkozásokat, tárgyalásokat, megbeszéléseket is itt bonyolították le.
Lenyűgöző az itteni több helyiségből álló fürdőépület, ahol külön termek szolgáltak a hideg és a meleg procedúrákra, a fürdőzési előkészületekre, de vannak itt öltözők és tornaterem is.
A városból nem hiányozhatott az amfiteátrum sem, és a gladiátorok kiképzésére hivatott iskola sem. A templomokat az egyes isteneknek szentelték, temploma volt itt Jupiternek, Vénusznak, Neptunusznak.
Látnivaló van itt bőven, érdemes ellátogatni ide, ahol egy rövid időre visszatérhetünk a régmúltba, elmélázhatunk a régi időkön, az egykori létesítményeken, a valamikori mesterek leleményességén, ötletességén, a kézművesek művészi tehetségén, amelyek a feltárások nyomán ma megtekinthetők.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
