Tó-, folyó-, vagy tengerparton, erdei tisztáson, hegytetőn, csendes parkban, hajnalban vagy napszálltakor fordíts magadra, lelkedre, belső világod felfrissítésére alkalmanként legalább tíz percet. Korábban írtam az imarelaxációs, egyszerű, mindenhol és mindenki által követhető módszerről. Most a sztori-relaxációs lehetőséget ajánlom mindenkinek. Az imarelaxációval együtt elgondolkodtató, elmélyült pillanatokat szerezhetünk magunknak – Isten jobb megismerésére, belső felüdítésünkre, a végtelenre rákerekedő lelki tekintettel.
Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget, Uram…
Boldog nép az, amely tud neked ujjongani,
amely orcád világosságában járhat.
(Zsolt 89,12; 16)
Winston Churchill gyermekként beleesett szülei házának kerti tavába. Kertészük mentette meg a vízbe fulladástól. Churchill édesapja igyekezett meghálálni ezt az életmentést. Így állta azokat a költségeket, aminek segítségével a kertész fia el tudta végezni az orvosi egyetemet. Nagyszerűen tanult a fiú, és híres kutatóorvos, felfedező vált belőle. Ő volt Alexander Flemming, a penicillin felfedezője, embermilliárdok megmentője, jótevője. Később maga Churchill is tüdőgyulladásából a penicillin révén gyógyult meg. Soha nem lehet tudni, a jótett jutalma milyen további jótettek forrása lesz. Ehhez a sztorihoz később a szivaros angol politikus hozzáfűzte:
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jakab 1,17).
John Wesley, a híres angol prédikátor, a metodizmus kiemelkedő személyiségének sok tisztelője, de irigye és ellensége is akadt. Prédikációit ezrek hallgatták Londonban és másutt. Sokakat gyógyított, hogy az emberi bűnöket nevén nevezte, növelve hallgatósága önismeretét és istenismeretét. Másokat ez viszont hallatlanul irritált. Egy napon Wesley egy londoni sikátorban, szűk közben haladt célja felé. Szembe jött vele egy ismert lord, aki nagyon nem kedvelte Wesley prédikációit. A szűk közben megállt a prédikátor előtt, és keményen ráordított: „Én nem térek ki a bolondok elől!”. Wesley szelíden, mosolyogva válaszolt őlordságának: „Én viszont szívesen kitérek előlük!”.
Sören Kierkegaard, a dánok világhírű filozófusa, protestáns gondolkodó egy templom körüli gondozott temetőben sétált. Olvasgatta a sírfeliratokat. Az egyiken mindösszesen ennyi állt:
IGEN, URAM!
A filozófus egyik levelében ezt írta erről: ez a legszebb életszólam, amit valaha láttam. Ebben benne van minden: a legfontosabb, a legszebb, a legnagyobb és a legmagasztosabb. Igen, Uram! – ezek a legtisztább szavak, s egyben a legmélyebbek, mert az élet legmélyebb mélységeiből és a legtisztább magaslataiból hangzik fel. Igen, Uram, ez vonatkozik a házasságra és a családra, a nevelésre és a tudás megszerzésére, a társadalmi, közösségi életre, s a politikára. Ebben benne van, hogy az Úrra, Jézusra figyelve mindent meg lehet oldani, konfliktusokat és a leggyötrelmesebb szükséghelyzeteket. Igen, Uram, ez a legtöbb, amit ember adhat – Istennek. Lesz-e az életünk ilyen egyszerűen teljes: Igen, Uram! Igen mindarra, amit Te adsz és ahogyan Te adod. Olykor az elvételben, a meg nem adásban is felismerve a legnagyobb ajándékozást!
Ulrich Parzany, az elmúlt évtizedek világszerte ismert német evangelizátora jegyezte meg egyik beszédében:
„Egész Európában a szekularizmus, az abszolút elvilágiasodás a legerősebb kihívás. A kommunisták akkor tévedtek nagyot, amikor úgy vélték: a vallást, a hitet ki lehet irtani az emberekből. Az emberek ugyanis nem csak kenyérből, BigMac-ből és KFC-ből élnek. A személyiségüket, lelküket nem lehet gyorsétkezdei termékekkel kielégíteni. Még ha sokan nem gondolnak is bele ebbe”.
Parzany felidézte az orosz vallásfilozófus, Berdjajev mondását: “A napi kenyérről történő gondoskodás anyagi kérdés. Viszont a gondoskodás az éhező testvéremről már lelki kérdés. S e kettő nélkül vagy az egyik hiányában nagyon nehéz az élet”.
Georges Bernanos francia író szerint
„a világ legnagyobb katasztrófája nem az, hogy vannak istentelen, hitetlen emberek, hanem az, hogy nagyon sok középszerű, se hideg, se hév keresztyén van”.
Majd azt fejtegette: sok a „tengeralattjáró keresztyén”. Hét közben eltűnnek, sehol senki nem veszi észre őket, hitüket, keresztyénségüket. Vasárnap meg ők ülnek értetlenkedve a templomban, ha egyáltalán legalább vasárnap eszükbe jut, hogy keresztyének. Nagyon keményen fogalmazott a francia író: A döglött halak sodródnak az árral. Az élők, erősek képesek szembe úszni az árral. Ez élteti őket. S hozzátette Pál apostol jó tanácsát: Harcold meg a hit nemes harcát! (1Timóteus 6,12).
Hasznos, tanulságos ima és sztori relaxációt kívánok minden Olvasónak!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
