„Nagy magyar télben picike tüzek, a lángotokban bízom,” – írta Reményik Sándor 1919-ben a Nagy magyar télben című versében.
A költemény így folytatódik:
„Legyen bár messzi pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok,
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.”
Amikor az idei évben, a Kárpát-hazában útjára indult a Betlehemi Békeláng, mintha ez a vers elevenedett volna meg:
„Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak világítsatok ma,
Soh’se volt ily szükség a lángotokra!”
A Betlehemből érkezett szeretetlángot a bécsi lángosztó ünnepségen vették át a cserkészszövetségek képviselői.
A rendkívüli ünnep a budapesti összmagyar lángátadó ünnepségen folytatódott, ahol a Magyar Cserkészszövetség lángmesterei mellett ott voltak a Romániai Magyar Cserkészszövetség, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség képviselői. Az ünnepség után közösen vitték el a szeretet és összetartozás jelképét az Országházba és a Nemzetpolitikai Titkárságra.
A Betlehemi Békeláng december 11-én kezdte el ontani fényét, Erdély-, Délvidék-, Kárpátalja- és Felvidék-szerte. Eljutott a történelmi egyházak templomaiba, városok és falvak tereire, iskolákba és intézményekbe, közösségekbe és családok asztalára, hirdetve Isten végtelen szeretetét.
„Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok,
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!”
A Betlehemi Békeláng kicsi fénye összefogta a Kárpát-haza magyarságát, eljutott embertől emberig, lélektől lélekig. A béke lángja azt a kincset élteti, melyet a világ mohósága nem tud elrabolni, sem eltiporni, ez pedig az Istenbe vetett hit és a nemzeti hűség.
„Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh’se volt olyan máglya,
mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne!”
A költemény életre kelt.
A szentestéig bezáróan szolgáltak a cserkészek a történelmi Magyarország minden zugában, megőrizték és terjesztették a Betlehemi Békelángot, mely Reményik álma szerint valóban összefogott egy láncba, és a csillagos égig érve – a szeretet és a béke utáni vágyakozás jeleként – jutott el az emberi szíveken át a Mindenható Isten színe elé.
Legyen béke!
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
