Rimaszombatban a Matej Hrebenda Könyvtárban öt év után újra találkozhatott a nagyérdemű Lackfi János íróval, költővel és drámaíróval május 24-én, illetve másnap, május 25-én délelőtt ugyanitt író-olvasó találkozót is tartottak a gyerekeknek.
A felnőtt közönségnek a #Jóéjtpuszi könyveit mutatta be. A kötetbe a közösségi oldalán istenes témában megjelenő napi bejegyzéseiből jelentek meg írásai a Harmat kiadónál.
„Amikor ezeket 5-6 évvel ezelőtt elkezdtem írni, a Jóisten gondolt egy merészet és nagyot. Jóban voltunk, rendes katolikus életet éltem. Húszévesen az esküvőm napján felnőtt megtérőként álltam oda a színe elé. Attól kezdve hat gyermekünk született, s most már az ötödik unokát várjuk. Sok-sok áldást kaptunk. S fellángolásomban elcsodálkoztam, hogy a napi élő kapcsolatban az Isten még mennyi kalandot tartogat. Ennek a lángolásnak az égéstermékei a megjelent szövegek” – vázolta Lackfi János József Attila-, Illyés Gyula-, Déry Tibor- és Prima Primissima-díjas magyar író.
Lackfi kifejtette, eleinte azt gondolta, hogy ez a téma csak egy rétegnek szól, s ahhoz képest egy sikerrovat lett, ami a leglátogatottabbá vált a közösségi oldalán. Még olyanok is békességet találnak az írásokban, akiktől elég távol áll a vallás. Ezek a jóéjtpuszik arra hívnak, hogy ne ússzuk meg olcsón, éljünk teljes szívvel, mohón Isten jelenlétében.
Lackfi János „jóéjtpuszijai” tűzzel, szenvedéllyel szólnak a hitről, és szédítő száguldásra invitálnak Isten kalandparkjában
– ajánlják a köteteket, hozzáfűzve, Isten nem automatákat akart teremteni, hanem tépelődő, tévedő, újrakezdő lényeket, akikkel érdemes együtt játszani a legbonyolultabb stratégiai játékot.
„Elemien őszinte, teljes valónkat felforgató, izgalmasan sokféle, csípősen friss korképet, semmitől vissza nem riadó rákérdezést és szembesítést tart a kezében a jóra bátor olvasó. Kíméletlen és kedves, lényeglátó és vicces, provokatív és játékos, fájdalmas és gyönyörű könyv ez – csak egyvalami nincs benne: kétségbeesés” – írta a kiadványról Szabó T. Anna.
Bolyki László hozzáteszi: „Nem ismerek senkit, aki ilyen elegánsan és ennyi szeretettel tudna páros lábbal beleszállni a vallásos sztereotípiáinkba, melyek elválasztanak minket az élő Istentől.”
„A 142 (!) vers? elmélkedés? tanítás? mind-mind újat mond, bár mind ugyanarról: a keresztény hitről. Ez a téma sokakban sztereotip, hittankönyvszerű gondolatokat hív elő a tudat mélyéről. A templomlátogató hívők a papi prédikációkat idézik fel, a nem hívők talán homályosabb, megfogalmazhatatlanabb, de számukra mindenképpen idegen, elutasított szövegeket. Nos, Lackfi János másféle hangot üt meg. Olyat, ami ebben a témában merőben szokatlan. Mindenképpen mai, friss, olykor provokatív (kap is érte néha egy-egy konzervatívabb olvasójától); bátran, bőven alkalmaz szleng-kifejezéseket; kérdez, ráébreszt, görbe tükröt tart elénk. Egy biztos: nem lehet közömbösen elsiklani sorai fölött” – jegyzi meg H. Móra Éva az Olvass bele oldalon.
Lackfi János nagy beleéléssel felolvasott jó pár szöveget, melyekkel a fentieket igazolta.
Rávilágított, hogy az imának akár olyan ereje is lehet, amivel a világ folyásába is beleavatkozhatunk.
Hatalmas pünkösdre hangolódást kaptak a szép számban megjelentek ezen az rimaszombati találkozón.
A rendezvény a Könyv a szívben, szív a könyvben 5 című irodalmi projekt része, amelyet a szlovák Művészeti Alap is támogatott.
(HE/Felvidék.ma)
