Zoborvidék minden részéről csatlakoztak ahhoz az autóbuszos zarándoklathoz, melyet a Via Mariae Polgári Társulás hirdetett meg november 8-ra. A Berencsről, Nagykérről, Nagycétényből, Nyitracsehiből, Pogrányból, Kolonból, Csitárból, Tardoskeddről, Nyitráról és Magyarországról érkezett negyvenhat zarándok a térség szakrális emlékeinek megismerése és a békéért való közös imádkozás céljából csatlakozott a szakrális körúthoz.
A zarándokok elsőként Gímeskosztolány ősi templomába látogattak el. A Szent György tiszteletére szentelt templom története a legújabb feltárások szerint akár a 9. század végéig vagy a 10. század elejéig is visszanyúlhat, így a legrégebbi előromán szakrális építészeti emlék lehet Szlovákiában. Falait kora középkori freskók töredékei díszítik, melyeket a legkorábbi nedves vakolatra festett falfestményként tartanak számon.
A zarándokcsoport Ložek Lukáš plébános atya előadásában részletesen megismerhette a templom történetét egészen napjainkig, majd az ezredéves szent helyen közös imával búcsúztak Gímeskosztolánytól.
Következő állomásként Garamszentbenedek egykori bencés apátságát és a Szent Benedek és Szűz Mária tiszteletére szentelt bazilikát látogatta meg a csoport. A település a Garam jobb partján fekszik, nevét a 11. században az I. Géza király által alapított bencés kolostorról kapta. Gyönyörű gótikus templomának kápolnájában őrzik a Szent Vér-ereklyét, melyet Mátyás király 1483-ban a bencéseknek adományozott. A zarándokok a kápolnában közösen elimádkozták Jézus Szent Vérének litániáját és egyéni fohászaikkal fordultak a Megváltó Krisztus felé.
A zarándoklat ezután visszaérkezett Zoboraljára. Alsóbodokon az Esterházy János Zarándokközpont Szent Kereszt felmagasztalása kápolnájában Andruskó Gyula atya celebrálta a szentmisét, melyet Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért és a békéért ajánlattok fel. A Szentírás szavai és a legszentebb áldozat bemutatása még inkább elmélyítette a zarándoklat során kapott kegyelmeket.
A megszentelt helyek az évszázadok történelmi megpróbáltatásainak nyomait őrzik, ugyanakkor a hit örök igazságairól és Isten dicsőségéről tanúskodnak.
E történelmi előzmények sorába illeszkedik a hat évvel ezelőtt felszentelt alsóbodoki zarándokközpont is, amely a 20. század üldöztetésében a felvidéki magyarsággal sorsközösséget vállaló Isten szolgája Esterházy Jánosnak állít emléket.
Az alsóbodoki zarándokhely és a kápolna 2017-ben lett felszentelve, hogy emléket állítva Esterházy Jánosnak, valamint az ő vértanú kortársainak és hitvallóinak, hirdesse Isten országának örök érvényű üzenetét.
A szentmisében Lukács evangéliuma Jézus szavait idézte fel: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14, 26-27)
Megdöbbentő és talán nehezen érthető szavak. Jézus nagyon mély vizekre evez. Valóban gyűlöletről, szeretetlenségről beszél? Szavai kemények, mert tanítani akarnak. Az Isten iránti szeretet elsőbbségét, a szeretet mélységét és tágasságát akarja határozottan elénk tárni, mely több egy érzésnél. A helyes szeretet nem egyoldalú, nem csak kedvelés, ölelés. Az igazi, tökéletes szeretet nemcsak gyöngédség, hanem olyan érték, melyért harcolni, küzdeni kell. Ne csak gyöngédségre számítsatok, amikor Isten szeretetre hív minket – fogalmazott Andruskó Gyula atya.
Esterházy János vértanúságában is ott van ez döntés a nagyobb szeretet mellett. A szeretet logikája szerint meghozott döntés, a kereszt vállalása.
Itt maradt, amikor menekülhetett volna családjával egy jobb élet felé. De számára az Istennek adott élet jelentette az igazi életet, s ezzel érte el a szenvedéssel és áldozattal beteljesülő, megszolgált szeretetet.
Nem tudott elmenni, itt hagyni a szeretett felvidéki magyar közösséget, akiknek sorsában, szenvedésében osztozni akart. Inkább lemondott a családjáról, vagyonáról, a fizikai szabadságáról. Engedte, hogy megfosszák őt rangjától, nevétől, ruháitól.
Mindannyiunk élete egy zarándokút, mely néha könnyűnek és naposnak tűnik, máskor megpróbáltatásokkal teljes. Van, mikor sötét völgyeken át vezet utunk és van, amikor messzi távlati célok elérését ígéri. De a cél mindannyiunk számára a találkozás. Találkozás Istennel és találkozás mindazokkal, akikkel közös a sorsunk, akikkel együtt haladunk, vagy akiket kötelességünk elvezetni a célhoz. Lehetnek jók és kevésbé jók, de a mi kortársaink, felebarátaink, akiknek élete részben reánk is bízatott. Esterházy János életének zarándokútja a Kálvária hegyére, a Krisztus megváltó keresztjével való találkozásig vezetett. Keresztútja értünk való engesztelés volt szeretetből, útmutatás az örök haza, az üdvösség háza felé. Ezzel adott Krisztushoz kapcsolódó példát a szeretetre.
És milyen is a legtökéletesebb szeretet? Erre János evangéliuma adja meg a választ: „Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) A krisztusi szeretet ilyen. A vértanúság lelkülete, amely a mindenért, a legfőbb jóért képes mindenről lemondani szeretetből.
Andruskó atya homíliájában felhívta a figyelmet, hogy nekünk is meg kell harcolni szívünkben az Istennek szánt első helyért. A mai világban, életünkben sok minden kíván az első helyre törni, de mi ne engedjük az Istent letaszítani az első helyről. Példakép lehet számunkra Esterházy János. Amikor más hallgatott, ő akkor szólt. Felszólalt akkor, amikor Istent el akarták távolítani az életünkből. Védjük az Úr Jézust, az ő első helyét az egyéni életünkben éppen úgy, mint a közösségeinkben!
A zarándoklat a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna altemplomban, Isten szolgája Esterházy János sírjánál kegyeletadással és a békéért való fohász közös eléneklésével zárult. A zarándokok Földessy László előadó pánsípjának dallamaival búcsúztak Alsóbodoktól. Köszönet minden résztvevő zarándoknak, szervezőnek és külön köszönet illeti Patay Pétert, a Via Mariae Polgári Társulás tagját, a program fő szervezőjét. Istennek legyen hála mindenért!
(Dávid Zsuzsanna/Felvidék.ma)
