Valamikor ősszel, amikor bent jártam a szenci Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskolában, arról esett szó, hogy világunk a globalizáció felé vette az irányt, mikor próbáltam elmondani, ezt nem tartom jónak, mert a nemzeti kultúráknak van (tudom, sokak szerint ennek pejoratív tartalma van) szerepe az ember életében, Keszőcze Judit zenepedagógus hozzátette: a magyar mondókáknak és gyermekjátékoknak, népdaloknak pedig van szerepük az anyanyelvű óvodai nevelésben.
Erre a mondatra felkaptam a fejem és eldöntöttem, erről beszélgetnünk kell, elmondani az olvasóknak is, hogy őseink világa, tudása hasznos a gyermekeknek. Sajnos a sors úgy hozta, hogy erre decemberben betegségem miatt nem kerülhetett sor, mire januárban találtunk egy jó időpontot, akkor végül le kellett mondani, mivel mindkettőnknek közbe jött valami. De csak sikerült találkoznunk és a szakközépiskola, vagy, ahogy mi Szenc környékiek becézzük, a szenci gimi zenetermében leültünk beszélgetni.
Juditból árad a nyugalom, pozitív energiák veszik körül. Amikor fellép a diákokkal, vezeti az énekkart és kiáll a színpadra feltűnő jelenség, hiszen látni rajta, hogy énekéből árad a szeretet. Interjúalanyom olyan típusú, aki készül, most is így tett. Nekem pedig ennek köszönhetően csodálatos élményben, kellemes beszélgetésben volt részem.
A mondókák és a zene szerepe az óvodás korú gyermek életében nagyon fontos – vallja Keszőce Judit, aki mind mondja: „Nem olyan régóta tanítok az óvodapedagógia szakon, ezzel előtte nem foglalkoztam. Korábban zeneiskolában inkább a népdalokkal és műdalokkal foglalkoztam, nem a legegyszerűbb gyermekdalocskákkal. Ezért egy kicsit elfilozofáltam gondolatban, elkalandoztam a sámánizmus világába. Elgondolkodtatott a gyermekdalok szövege, nagyon érdekes, hogy benne van a természetközeliség, azért emelném ki a sámánizmust, erről nagyon sok szerző ír, mégis nagyon keveset tudnak róla az emberek.
Éppen ezért sok mindenkiben van elutasítás ősi hitvilágunkkal kapcsolatban. Pedig látható a párhuzam, a táltosok dalai is olyan egyszerűek, mint a gyermekdalok, jellemző rájuk a 2-3, maximum 5-6 hangterjedelem, könnyen énekelhetőek.
A nagymamáink által megtanított gyerekdalok, mondókák egyszerűek, mégis kellemes emlékeket idéznek fel. Jó, ha visszatérünk a régi hagyományokhoz, jó tudni, hogy van téli napforduló, azt is meg lehet ünnepelni.”
A régi hagyományok több helyütt élnek még, a néprajzosok szerint, ezek ősi tudást hordoznak, így látja ezt Keszőcze Judit is, aki az alapelemekből indul ki, hiszen ősi hitvilágunkban ezek jelen voltak, több olyan szokás fennmaradt, amelyek erre utalnak, ilyenek többek között a tűzugrás szokása, a füstölés, amellyel elűzték a gonoszt, de a víz és a föld tisztelete is.
Arra kérdésre, melyik népdalocskánkban jelenik meg az ősi hitvilág és az elemek tisztelete, Judit az egyik közismert gyermekdalra hívja fel a figyelmet. „Ha az alapelemekből indulok ki, eszembe jut, a Süss fel nap. A köszöntők és a hívogatók is ilyenek, ezekkel az emberek próbálták megszólítani az ősi elemeket. De a lényeg, hogy a gyerekeknek megtanítsuk ezeket a mondókákat, dalokat. Ebből kialakul a saját élményük. Nagyon sok felnőttnél látom, hogy beugranak ezek a kellemes dalocskák, ami az identitásunkat egyértelműen formálják.”
A mai európai divathullámok, amelyek a globalizáció következményei, nem segítik a hagyományok megőrzését – mondják nagyon sokan, tehát azért is fontos a népi gyermekjátékok, mondókák, énekek megtanítása, mert ez őseink szokásvilágát tükrözi, de az sem mellékes, hogy
„Színesíti az egyéniségüket, fejleszti a személyiségüket. Kodály többször leírta, hogy a zene embert formáló erő, amiről úgy fogalmaz, hogy lehet nélküle élni, csak nem érdemes. Olyan, mint a levegő” – mondja Keszőcze Judit.
Majd hozzáteszi: „Más az a gyerek, aki szlovák óvodából megy magyar iskolába, nekik ezek hiányzó emlékek, teljesen más a Prší, prší len sa leje-t hallgatni egy magyar gyermeknek, mint ha a sajátunkat hallaná.
De ha legalább a családban énekelték ezeket a dalocskákat a gyereknek, megismeri őket, viszont akkor az oviban érzi rosszul magát, de legalább megvannak ezek az élményei.”
A szakemberek tiltakoztak, mikor a magyar tanítási nyelvű alapiskolák első évfolyamán a tantervből kivették a zenei nevelést, hiszen az anyanyelv oktatásnak az szerves része. Keszőcze Judit is egyetért ezzel, hiszen azt vallja, már a megszületés előtt, az anya várandósága idején van szerepe a zenének.
Az óvodás gyermekeknél elsősorban az éneklésnek van szerepe, a hangszerek kipróbálását későbbre javasolja csak.
A szenci Közgazdasági és Pedagógiai Középiskola tanára szerint: „a népdal életet hirdet. Nagy érték az ősök tudása, ahogy Kodály fogalmaz: a népdal lelked igaz kifejezése, becsüld meg, erősödj benne. Bors Éva szerint a hagyományos népi játékok a régmúlt kort, őseink életmódját őrzik. A dajkaénekekkel a karonülő gyermek a hagyományos környezetben való növekedésének időrendjében találkozik, tehát a megfelelő dalokkal, megfelelő időben. Így szólnak hozzá a nagyszülők, édesanya, az idősebb testvérek. Fontos, hogy a testvérek együtt játszották a körjátékokat a réten, amit sajnos mára felváltott a videójáték, ami a digitalizáció következménye. Sajnos a digitalizáció a tantervre is hat.” A körjátékoknak is van szerepe – vetem közbe, hiszen segít a mozgáskoordinációban és a másikra való odafigyelés is tanulható vele. Ezzel Keczősze Judit is egyetért, aki kifejti: „segíti a szocializációt. A zene egy külön nyelv, nem kell megszólalnia, nem kell elmondania, dallal is kifejez egy érzést.
A legkisebbeknél az arcsimogató, ujjasdi, tenyeresdi, tapsoló, lovagoltató, altató játékok is hasonlóak. A játékok közül a lovacskázás egyfajta hidat képez a felnőtt és a gyerek között, akár az idegennel is, hiszen sokszor az óvónővel nehéz kapcsolatot teremtenie a gyermeknek, erre is jók ezek a játékok.”
Juditból árad a nyugalom, mikor rákérdezek, minek köszönhető ez, jótanácsot is ad a kollégáknak, és mindenkinek, aki emberekkel dolgozik. „A napom énekkel kezdem, hangtállal. Beéneklek és kezdődhet a nap. Sok pedagógusnak is szüksége lenne rá, nehéz munkát végzünk. Igényeset. Mindenki, aki emberekkel dolgozik, fel kell, hogy töltse magát. Van, aki nem tud úgy kapcsolódni a zenéhez, de a relaxációt akkor is ajánlanám, van sok alternatív megoldás, ilyen a kineziológia is. Érdemes felmérni kinél, mi működik. Fontos, hogy figyeljünk magunkra, főleg olyan szakmánál, mint a miénk. Sokan dolgozunk emberekkel, de a pedagógusoknál még fontosabb a lelki egyensúly, hogy ne kiégve oktassunk, tanítsunk.”
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
