Szepsiben a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont könyvtárában május 9-én nyílt meg a Pécsi L. Dániel címertervező műveiből készült kiállítás Nemzetegyesítés címerekkel címmel, majd ezt követően másnap az iskolai ballagás végén Gábor Bertalan esperesplébános, pápai káplán, az iskola lelki vezetője megáldotta az iskola új címerét és címeres zászlóját, valamint az iskolai kápolna számára készült új harangot is, amelynek felirata Mécs László Hajnali harangszó című verséből vett idézet: „Kongatom piros harangom, ifjú szívemet kongatom.”
A kiállítást eme sorok szerzője az alábbi gondolatokkal nyitotta meg: Nemzetünk ősi otthona, ahogyan az Isten rég kimérte – a Kárpát-medence, amely szakrálisan és földrajzilag is egy és oszthatatlan, mert a magyar műveltség mély rétegeiben titokzatos jelek és jelzések fonják egybe. Ezeknek az üzeneteknek a megszólaltatója kíván lenni Pécsi L. Dániel – akinek kiállítása elé engedjenek meg egy rövid bevezetőt.
„Amíg egy népnek titkai vannak, addig nincs meghódítva” – mondja Sütő András arról az időszakról, amikor a magát felsőbbrendű görögnek gondoló Nagy Sándor leigázta Perzsiát. Ám az édesanyák, még ha kötelezően görög férfihoz is kellett feleségül menniük, továbbra is perzsa dalokat énekeltek és perzsa meséket mondtak gyermekeiknek. Egy nép közös titka a nyelv, a dal, a történelem, a hagyomány és hiedelem, vallás és hitvilág, étel, ital, szokás, viselet és gondolkodásmód, valamint minden jel, jelkép és jelzés, ami egymással közös, de másoktól elkülönít: ami azonosít és megkülönböztet. Ezek közös értékeink, értékrendünk. Egy az Isten, minden népek istene, de minden nép azért tartja őt sajátjának, mert ezeket az értékeket, mint közös ajándékokat, tőle kaptuk, neki adunk érte hálát, hozzá fohászkodunk a megmaradásért. És rendjén is van ez így, mert amíg egy nép becsülni tudja értékeit, amelyeket örökségül az apák és édesanyák útján kapott, és tisztelni tudja mindezt, addig nem kívánja el a másét. Amíg az embernek van önbecsülése, nem vágyik mások értékeire, ezért őrzi és vigyáz a sajátjára. Ezek a jelek megjelölnek, és felesleges is lenne tiltakoznunk ellene. Emberek tömegei pusztultak már bele abba és népek vesztek el azért, mert mindezt nem értették meg. Ahogyan a Szentírás is üzeni, hogy negyedíziglen bünteti az Úr parancsainak megszegőit, de ezerszeresen jutalmazza a hűségeseket.
Ezért jó és kívánatos, hogy jobban és alaposabban elmerüljünk műveltségünk, a magyar hagyomány mélységeiben, hogy ezek megragadható jelzéseit átérezzük, értsük, hogy tovább adhassuk a következő nemzedékeknek. Ebben kíván értő közvetítőkén küldetést vállalni Pécsi L. Dániel.
1951. március 11-én született Dorogon. a budapesti Villamosipari Főiskolán 1973-ban üzemmérnöki diplomát szerzett. Négy évig tervezőmérnökként tevékenykedett.
Barátja, Kobzos Kiss Tamás ösztönzésére 1978-ban a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központban múzeumi műtárgyvédelmi és műtárgykörnyezeti mérnökként alkalmazták. 1985-ben Fülep Ferenc akkori főigazgató felkérésére, a Koronabizottság elnökétől a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében felépített Korona kiállítás és ezen belül a koronázási palást teljes körű műtárgyvédelmi és műtárgykörnyezeti felülvizsgálatát végezte…
Ekkor adódott lehetőség a Szent Korona és a koronázási jelvények tüzetesebben vizsgálatára. Történészekből, művelődéstörténészekből, aranyművesekből létrejött egy kutatócsoport, melynek tagjai elkezdték tanulmányozni a Szent Korona és a koronázási jelvények jelképrendszerét.
A legnagyobb ösztönzést és hatást Jankovics Marcell és Pap Gábor e tárgykörben megjelent tanulmányai jelentették számára. Figyelme egyre inkább a címertan (heraldika) felé irányult, és újra igény mutatkozott különböző címerek elkészítésére, azok jelképrendszerének megalapozott kidolgozására. 1993-tól tervez címereket egyházi és közintézmények, valamint civil szervezetek számára is.
1996-ban és 2000-ben a Magyar reformátusok 3. és 4. világtalálkozójának látvány – és arculattervezője volt 2007-ben addigi szakmai elismeréseként, jelképművészként felvették a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) Iparművészeti Tagozata Grafikai Szekciójába, amelynek köszönhetően megilleti a szerzői jog védelme. Több szakmai folyóirat méltatta munkásságát, például Fekete György akadémikus tollából. 2011-ben a Magyar Kultúra Alapítvány Galériájában életmű kiállítása volt.
2012-ben a KAIROSZ Könyvkiadó MAGYARNAK LENNI könyvsorozatában „EGY KÉSEI VÉGVÁRI VITÉZ” címmel az életútját bemutató riportkötet jelent meg Okos Márton bevezetőjével és Benkei Ildikó rádiós riporter közreműködésével.
2014-ben, majd 2016-ban második bővített kiadásban jelent meg a „CÍMEREKKEL ÍRT TÖRTÉNELEM” című könyve, amely bemutatja a 9 részre szétszakított ország- és nemzetrészek legfontosabb földrajzi, táji, néprajzi jellemzőit, valamint történelmi múltját, jelenét és művelődéstörténetét, az önazonosságukat és önbecsülésüket kifejező címereken és térképeken keresztül.
Eddig közel ezer címeres zászlót, logót, érmét és plakettet, cégéreket, díszokleveleket és látványterveket tervezett szerte a Kárpát-hazában, amelyeket több mint 200 alkalommal mutatott be a helyszíneken, így már a jászói Mécs László Szabadegyetemen is járt ezeken a helyszíneken. Ám a Felvidékhez, a Bódva völgyéhez is régebbi kapcsolatok fűzik, hiszen az 50. évfolyamába lépő honismereti kerékpártúrák rendszeres résztvevője volt a nyolcvanas évek elejétől kezdve.
Állandó életmű-kiállítása látható a székelyföldi Farkaslakán, a Gordon Panzióban, valamint a zoborvidéki Csitár Polgármesteri Hivatala dísztermében is. 2001-ben Farkaslaka Díszpolgára címmel tüntették ki a település jelképeinek megtervezéséért és ezek adományozásáért. Hasonló módon 1994-ben a zoborvidéki Zsére község, 2005-ben Gömörország, valamint az erdélyi Kalotaszegen 1998-ban Jegenye, Körösfő és Magyarvalkó települések díszpolgára lett.
Eddigi életművének szakszerű összefoglalója a TRIANONI SZEMLE 2021/3. különszámában „NEMZETEGYESÍTÉS CÍMEREKKEL” címmel megjelent tanulmánya és a mellékletét képező térkép, valamint táblázatok ismertetik a különböző rendeltetésű egyházi és világi vonatkozású címereket.
A 2021-ben Csűry István püspök felkérte, hogy tervezze meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület centenáriumára 9 egyházmegye, a Presbiteri Szövetség és 223 egyházközség címerét és címeres zászlóját. Ennek részletei könyv alakban is megjelentek.
2019-ben Áder Jánostól vehette át „A Kárpát-medence számos egyházi és világi vonatkozású közösségi jelképének megalkotását magába foglaló tervezőművészi pályafutása elismeréseként” a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.
A szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont címere nem az első alkotása a Bódva völgyének eme régiójában, mert ő tervezte meg a jászói Mécs László Szabadegyetem címerét is a Csemadok Területi Választmánya felkérésére.
Művei közt magánszemélyek, egyházi méltóságok, különböző felekezetű egyesületek címerei is szerepelnek. Ilyen például a Győri Egyházmegye, Marton Zsolt váci megyéspüspök címere, dr. Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök címere, az esztergomi Szent Péter és Pál Római Katolikus Plébánia, a Dorogi Szent Borbála Római Katolikus Plébánia, az Esztergomi Szent Mihály Görögkatolikus Egyházközség avagy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a hétfalusi Csernátfalu Evangélikus Egyházközsége jelképe és még sorolhatnánk.
Mindenféle gyarló emberkéz alkotta határokra való tekintet nélkül, a Kárpát-haza egyes területeinek, községeinek, egyesületeinek címerei összetartozásunkat, testvériségünket is jelképezik a régi magyar szimbólumok használata által. Ezér örvendetes és felemelő érzés ezeket így, egy kiállítás keretében látni, és azok a földrajzi pontok, amelyeket megjelölnek, szintén vissza tudják igazolni hovatartozásukat ebben a szakrális képi világban.
Szolgálja e kiállítás ismereteink gyarapodását, lelkünk épülését, keresztény magyarságunk együtt érző, álmodó és gondolkodó teljességét! És köszönjük az alkotónak, Pécsi L. Dánielnek, valamint az iskola vezetésének, hogy ennek most mi is szemlélődő részesei lehetünk.
(Mihályi Molnár László/Felvidék.ma)
