A Magyarország Felfedezői Szövetség Testvérfogadójában, Sárospatakon ismét összegyűltek a csapatok Erdélyből, Felvidékről és az anyaországból, hogy számot adjanak egész évi tevékenységükről, illetve újabb kihívásokra készülhessenek vezetőik segítségével.
Az egyhetes képzés nemcsak a feladatok teljesítéséről szólt, hanem a gyermekek találkozójáról, közös kirándulásokról, meghitt beszélgetésekről, új barátságok alakulásáról.
Ezek a dolgok a legtöbb táborról elmondhatóak, azonban a sárospataki tábor egyedisége a történelmi környezetben és a családias hangulatban rejlik. A festői szépségű zempléni városka a Bodrog partján mindig ad valami újat, amikor a táborlakók elindulnak a felfedezőútra, melyhez segítséget kapnak a vezetők magyarázataiból, hiszen a főutcán lépten-nyomon emléktáblával találkozhatnak. Természetesen a Rákóczi-vár és környéke, a Vízi-kapu, a vártemplom, a református kollégium és a kollégium parkja mind sok új ismeretet ad a gyermekeknek, de mindemellett a Megyer-hegyi tengerszem is vonzza őket.
Az idei tábor különlegessége az volt, hogy a Magyarország Felfedezői Szövetség az idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Ez a jubileum a heti programokban is visszatükröződött.
A csapatok az ünnepélyes tábornyitó után hamarosan megalakultak, s elkezdték a felkészülést a vezetői próbákra. Mi, felnőttek pedig a jubileumi ünnepségre készültünk.
Nagy segítségünkre volt a Kovács Hont Imre szerkesztésében megjelent Hűséggel c. kiadvány, mely az alapítók és az egykori ifivezetők, csapatvezetők visszaemlékezéseit tartalmazza. Ezek közül néhányat felhasználtunk. Mindemellett a régi albumokat is átböngésztük, s ötleteltünk, hogyan lehetne érdekesen bemutatni az elmúlt időszakot.
Az alapítók közül Rakó József elnök már nincs köztünk, ezért az ő emlékének is szántunk egy tablót. A Testvérfogadó és a hármashalom az évek során nagyon megváltozott, a parkban a fák megnőttek, a régi fotókon viszont még a kezdeti állapot láthatók. Az igricjátékokról is találtunk sok szép felvételt. A gazdag program mellett sikerült péntekre a kiállítást is összeállítanunk. Az ifivezetők a táborozóktól kértek egy rövid megfogalmazást arról, mit jelent számukra a szövetség. Az ünnepségen ezeket a vallomásokat felolvasták, s az erre a célra összeállított kis hajóba rakták, amit elvittünk a Bodrogra, ahol útjára engedtük. Nagyon szép és megható jelenet volt.
Az egész heti felkészülésről a záróünnepségen adtak számot a felfedezők, melyen vezetőiktől átvehették a felkészülést igazoló jelvényt, kitüntetést.
Az idei jubileumi év emlékére időkapszulát is készítettünk, melybe egyentrikókat, jelvényeket, szövetségi kiadványokat, játékkellékeket és leveleket tettünk. Az avatási ünnepség befejezéseként a kopjafáknál elástuk az időkapszulát, hogy az utókor is tudjon a gyermekszervezetről.
Az idei felfedezőtábor maradandó élményt jelentett minden résztvevőnek. A régi és új barátok elbúcsúztak egymástól, s megkezdték a napok számlálását a következő találkozásig.
(Mészáros Magdolna/Felvidék.ma)
