Szlovákiában a bombafenyegetések immár mindennapjaink részévé válnak, iskolák, templomok, elnöki palota, parlament, bíróságok, városi hivatalok, reptér, főpályaudvar, egyetem, kórház, lassan már nincs olyan közintézmény, létesítmény, ahová ne jelentettek volna az utóbbi napokban bombafenyegetettséget.
Úgy tűnik, egyesek számára nagyon fontos, hogy nyugtalanságot, félelmet, instabilitást keltsenek, hogy megbénítsák az államot. Hogy ez kinek, kiknek a malmára hajtja a vizet, azt nem nehéz kikövetkeztetni, s hogy mindez a szorgos aknamunkájuk közvetlen vagy közvetett eredménye, az már csak részletkérdés, ahogy sajnos a kormányfő ellen elkövetett merénylet esetében is az.
Ördögi dolog ez, mert ismétlődjön akár naponta, s bizonyuljon mindannyiszor vaklármának, nem lehet nem komolyan venni, minden egyes esetben ki kell vizsgálni, ami hosszú órákra lefoglalja a rendőrséget, a tűzszerészeket és lebénítja az érintett intézményeket.
Ez az érem egyik oldala, a másik pedig mindennek az emberekre gyakorolt lelki hatása, a társadalom félelemben tartása, bizonytalanság, elégedetlenség keltése, annak bizonyítása, hogy a rendőrség, a kormány, az állam képtelen ellátni a feladatát. Ez a tipikus „minél rosszabb a helyzet, minél nagyobb a zűrzavar, annál jobb nekünk” felfogás.
Nem titok, hogy a legalapvetőbb emberi érzelmek egyikére, a félelemre való rájátszás befolyásolási eszközzé vált. A bizonytalanságot, a rettegést rendkívül nehezen kezelik az emberek. Aki fél, az nem tud higgadtan, értelmesen gondolkodni és dönteni, így könnyebben befolyásolható.
A félelemkeltés a politikai, katonai, egészségügyi, gazdasági „sikerhez” vezető út egyik igen hatékony módszere.
Mindehhez hozzájárulnak még a szomszédban és a világban zajló háborús konfliktusok, a gazdasági problémák, a klímafenyegetettség, s mindez így együtt ördögi elegyet alkot, mérgezi mindennapjainkat, lelkileg-testileg megbetegíti az embereket. Csak azt kívánhatjuk hát, hogy mielőbb sikerüljön fényt deríteni a bombatámadással fenyegetőző gazemberek és esetleges felbujtóik kilétére, hogy abból a sok rossz, nyomasztó dologból, ami az embereket fenyegeti, legalább ennyivel kevesebb legyen.
Ideje lenne tehát véget vetni a félelem- és feszültségkeltésnek, az uszításnak, a gyűlölet szításának, mivel az semmi jóhoz nem vezet, ehelyett időzített bombaként ketyeg a társadalomban. A nép ugyanis úgy választott, ahogy választott, most már a döntésébe való belenyugvásnak és az érdemi munkának kellene következnie, tennivaló ugyanis sajnos mesterségesen gerjesztett problémák nélkül is akad bőven.
(NZS/Felvidék.ma)
