Református egyházi szertartás keretében búcsúztatták április 4-én a kassai krematórium ravatalozójában Kolár Pétert. Március 30-án, életének 71. évében hunyt el a felvidéki és főként a kassai kulturális élet meghatározó egyénisége.
A Csemadok városi választmányának elnöke, a kassai Thália Színház nyugalmazott igazgatója váratlan távozásával betölthetetlen űrt hagyott maga után.
A magyar politika, kultúra és közélet fontos szereplői is képviseltették magukat a szertartáson. A temetésen jelen volt Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Menyhárt József, az MKP országos elnöke, Duray Miklós politikus, a Szövetség a Közös Célokért elnöke, Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország leköszönő pozsonyi nagykövete, Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja, Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Rudolf Schuster, volt köztársasági elnök, Zachariáš István, Kassa megye alelnöke, Tóth Tibor, a komáromi Jókai Színház igazgatója, és sokan mások, hozzátartozók, barátok, munkatársak és további ismerősök, akik szeretettel gondolnak a példaértékű munkásságot felmutató Kolár Péterre. Munkatársától és szeretett kollégájától búcsúzott a Thália Színház egész társulata, az MKP képviselői, a város kulturális intézményeinek vezetői. A szertartáson részt vettek a Csemadok területi választmányainak vezetőségei, a kassai Márai Sándor Gimnázium és a Kassai Ipari Szakközépiskola, a Rovás Akadémia és a Kikelet képviselői. A temetésen a Csermely Kórus is énekkel búcsúzott Kolár Pétertől.
Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke búcsúztatta Kolár Pétert, aki alig néhány hónapja 2016. november 20-án méltatta Kolár Pétert a Pro Probitate – Helytállásért díj átadásakor Kassán. Mai búcsúbeszédében így emlékezett a Felvidék egyik legértékesebb emberére: „Nem tudok, nem tudunk mit kezdeni azzal a gondolattal, a kegyetlen valósággal, hogy Kolár Péter fizikai mivoltában, hús-vér emberként immár nincs, nem lesz, nem lehet közöttünk. Szinte az utolsó hetekig, amíg megromlott egészségi állapota ezt lehetővé tette, szervezett, irányított. Rengeteg terve volt, elég, ha csak a Fábry Zoltán hagyatékkal és házzal kapcsolatos elképzeléseire, vagy éppen a neki köszönhetően szépen felújított kassai pinceklub, valamint a Márai-ház jövőjével kapcsolatos terveire, remek ötleteire gondolunk.” A teljes búcsúbeszéd ITT olvasható.
Bárdos Gyula: „Rengeteg terve volt…” (fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Czajlik József,a Thália Színház nevében a kassai magyar színjátszás megteremtőjéhez intézte szavait: „Ha felelősséget vállalunk szeretteinkért és azokért, akiket a sors ránk bízott, a halál nem más, mint egy új út kezdete. Akiket igazán szeretünk, azok halálunk után sem hagynak egyedül minket, ők lesznek az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban.”
Nt. Orémus Zoltán, az Abaúj-tornai Református Egyházmegye esperese gyászbeszédében elmondta, hogy Kolár Péter a magyar kultúra várfalát építette élete során. Mikor látta, milyen rossz állapotban van a fal, hozzálátott építeni azt, mikor megjelentek a repedések, orvosolta azokat, tovább emelve a falat. Mint ahogy Nehémiásnak kellett összeraknia a romokat, kijavítania a réseket, repedéseket és harcolnia az ellenség ellen. Most Kolár Péter is azt mondhatná, ennek a várfalnak, a magyar kultúrának az építésén dolgoztunk. Ez a magyar nemzeti kultúra várfala. Élete során védte az anyanyelv és a nemzeti kultúra magaslatain mindazt, ami számára a legkedvesebb volt, sokszor drága családjától rabolva idejét, állt a felvidéki kultúra várfalain. Az esperes megköszönte Istennek, hogy Kolár Péter életét így alakította.
A kassai szlovák színházak nevében szlovák nyelven is elhangzott egy búcsúbeszéd.
Sokan búcsúztak Kolár Pétertől (fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Balassa Zoltán, Kolár Péter kassai barátja egy emlékkönyv szerkesztésének ötletét vetette fel a világhálón a temetés előtti napon: „Ő a város magyar életének meghatározó személyisége volt az 1960-as évek közepétől napjainkig. Hirtelen távozása hatalmas űrt hagyott maga után. Még mielőtt feledésbe merülne a vele kapcsolatos emlékek összessége, megkérek mindenkit, hogy írja le emlékeit vele kapcsolatosan, szerkesszük egy kötetbe. Ez nem csupán az iránta érzett kegyelet és hála megnyilvánulása, hanem a felvidéki magyarság egyik fáradhatatlan és önzetlen harcosa iránti megbecsülésünk kifejezése! Ő történelmünk része, egyik fényes fejezete volt. Példa, mely a generációkat lelkesítheti.”
Kolár Pétert több száz kassai polgár kísérte megrendülten, mély gyásszal utolsó útjára, majd a temetésen egybegyűltek a kassai Thália Színházban megvendégeléssel egybekötött búcsú fogadáson vettek részt.
