Gondolom, más anyuka is érzett már hasonlót, mint én az elmúlt napokban. Vártam is ezeket a napokat, meg nem is. Iskolás lesz a lányom. Megnőtt, nagy lány lett a kicsi lányból, hat évvel ezelőtt olyan távolinak tűnt, hogy majd egyszer iskolás lesz. És bizony, nagyon gyorsan eltelt ez a 6 esztendő.
Egyben biztos voltam már akkor is, az én kincsem őseim gyönyörű nyelvén köszönti majd a tanító néniket és bácsikat.
Nagyanyáim, nagyapáim is magyarul tanultak, a szüleim is, én is. Magyarul tanultam, magyarul álmodtam, álmodom, gondolkozom. Mégis boldogultak szüleim is, én is. És biztos vagyok benne, hogy a gyermekeim is boldogulni fognak, nekik ugyanis a magyar iskola adhatja a legtöbbet. A legjobbat választom nekik, mivel anyanyelvük a magyar, a legjobb, ha magyarul tanulják meg a számokat, az ábécét, az olvasást és írást, magyarul énekelnek, szavalnak.
Az óvodai évekkel lezárul egy korszak, és megkezdődik egy – talán nehezebb – felelősségteljesebb időszak gyermekeink életében. Ne nehezítsük meg ezt azzal, hogy idegen nyelven kelljen felkészülnie az életre, hiszen, amit 6-7 évesen él meg csemeténk, egész életében hordozni fogja magával. Legyen ez sikerélmény, ne kudarc. Legyenek ezek örömteli, felszabadult napok, évek. Ne szorongással kelljen iskolába menniük, mert nem értik, mit mond a tanító néni, vagy az osztálytárs.
Amikor felnőnek, ismerni fogják Attilát, Emesét, Lehelt, Árpád vezérre ők is büszkék lesznek, a Halotti beszéd nekik nem egy temetési szertartás lesz, a sor pedig folytatható. És nekem az is fontos, hogy Jókai és Petőfi mellett azt is tudják majd, ki volt Márai, Fábry, Gyurcsó, Dobos.
Ismert tény, hogy azok a tanulók, akik nem anyanyelvi iskolába járnak, első nemzedékként nyelvet váltanak, az őket követő leszármazottak nagy százaléka pedig nemzetiséget is cserél. Ezért igaz az a mondás, hogy nem az a magyar, akinek nagyszülei magyarok voltak, hanem akinek az unokái is azok.
Nekem pedig nagyon fontos, hogy az én szüleim unokái ékes, szép magyar szóval beszéljenek, olvassanak és írjanak. Ha már nagyapjuk is olyan szépen művelte, választékosan használta az édesanyjától elsajátított nyelvet.
Csütörtökön tehát az iskolába való beiratkozásunk napján, mi nem Rodný list-et és Občiansky preukaz-t viszünk magunkkal az iskolába, hanem születési anyakönyvi kivonatot és személyi igazolványt. A tanító néniket és bácsikat pedig Jó napot-tal, vagy a világ legszebb köszöntésével, Csókolom-mal köszöntjük.
