Nemzeti ünnepünk első eseményére Léván 2024. augusztus 18-án a Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban került sor az aznapi ünnepi magyar nyelvű szentmisén.
Templomi kórusunk előadásában „Áldott szent István király…” kezdetű szép egyházi énekünk dallamára Péter Ottó lelkiatyánk asszisztenciájával a Lévai Szent László Körnek adományozott Szent István és Szent László csontereklyéket tartalmazó ereklyetartóval vonult be templomunk főbejáratán.
A szentmise kezdetén Ottó atya az ereklyetartót a nemzeti szalaggal átkötött kerek házi kenyér és egy tálcán felszeletelt kenyerek mellé helyezte a miseasztalra.
Majd Antal Tímea szép tolmácsolásában Túrmezei Erzsébet: Nyár c. alkalmi verse hangzott el. Bevezetőjében Ottó atya az ünnep jelentőségét méltatta, majd egy szép fohászt követően megáldotta és megszentelte az új kenyeret.
Az aznapi zsoltárokban „Légy áldott Szent István király” énekes válaszokkal is államalapító első apostoli királyunkat dicsőítettük.
Lelkiatyánk szentbeszédében rámutatott, hogy az aznapi evangélium útmutatást ad arra, hogyan kell országot alapítani szilárd sziklára, melyek a kereszténység és az erős hit. Szent István állama alapja tovább szilárdult, mikor augusztus 15-én országát felajánlotta a Szűzanyának.
Ottó atya hangsúlyozta, hogy szent királyunk itt jelenlevő ereklyéjével nemcsak teste egy darabja van itt, hanem az ő összes erőfeszítése, amit országáért, annak népeiért tett.
Szent István megtalálta a megoldást, hogy Szűz Máriába vetett hitével és szent Péter sziklájára építve, hogyan ne vehessenek erőt országán a pokol kapui.
Majd Ottó atya az új kenyér megáldásával kapcsolatban kifejtette, hogy a miseasztalon levő kenyér földi létünket biztosítja, de számunkra, hívőknek mennyire fontos a lelki kenyér, mellyel az Atya az örök életet adja, ami nem más, mint az Őbelé vetett hit.
Ottó atya mindenkit biztatott, hogy álljon be a szőlőmunkások közé, hisz feladatunk van itt Léván.
Mindenkor itt van köztünk Szent István szelleme, aki mennyei szemeivel reánk tekint, s látja, hogyan tevékenykedünk. Feladatunk megmaradni hitünkben és származásunkban, s ez olyan szilárd szikla, amit az ördög nem tud megtörni.
Továbbá feladatunk Szent István tanítása szerint a krisztusi tanokat követve kölcsönös szeretetben együtt élni más nemzetekkel, s velük együtt egy olyan szép egységet alkotni, ahogy a búzaszemekből összeáll a búzakalász.
Ottó atya szíveinkre helyezte: „Adjunk hálát és köszönjük meg Szent István királynak, hogy megmaradtunk, de tennivalóinkra is figyelmeztetett, hiszen a mai világban báránybőrbe bújt farkas akar minket eltéríteni hitünktől. Célunk a földi megmaradás és az üdvösség!”
Továbbá hangsúlyozta, hogy Szent István korszakalkotó király volt, hisz Péter sziklájára építette országát. „Mi is építsük sziklára házunkat, hogy benne lakást tudjon venni az Isten!” – zárta tartalmas szentbeszédét Ottó atya.
Az ünnepélyes áldás után felcsendült a magyar himnusz. Ezt követően a hívek hosszú sorban türelmesen vártak, hogy az ereklyék előtt tisztelegjenek, majd azok megérintésével Szent István és Szent László királyok ereklyéiből kisugárzó erőben részesedjenek.
Eközben Wurczer Péter operaénekes zenei vezetésével templomi kórusunk és az ereklyeérintgetésre váró hívek szebbnél-szebb Szent Istvánt dicsőítő énekétől zengett a lévai plébániatemplom.
Felcsendültek „Isten, hazánkért térdelünk elődbe…”, „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga…”,Ó Szent István dicsértessél…”, és „Magyarország első királyának…” kezdetű gyönyörű dallamú és szövegű egyházi énekeink.
A templomból távozókat pedig egyházközösségünk ifjúsága a templom kijáratánál kínálta a megszentelt kenyér egy-egy szeletével.
(Müller Péter/Felvidék.ma)
