A minap nyílt meg Herman László Csendélet című tárlata a kassai MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériájában. Pősze Attila zenei bevezetője után Kovács Ágnes programigazgató mondott köszöntőt. A kiállító művész a szlovéniai Lendváról érkezett. 2022 áprilisának végén már bemutatkozott Kassán, akkor azonban egészen más jellegű alkotásokat hozott magával.
A mostani tárlatot Kepe Kocon Lili, a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet munkatársa, Herman régi ismerőse és barátja, alkotói pályájának figyelmes elemzője mutatta be.
Kepe Kocon azzal kezdte beszédét, hogy a Muravidék kis magyar közösségéből érkezett, amelyet sok száz kilométer választ el a Felvidéktől, mégis évtizedes, szoros szálak fűzik össze a két közösséget.
Említette, hogy a kilencvenes években a kassai magyar társulat több alkalommal is fellépett Lendván. Majd Márait idézte, aki elválaszthatatlan maradt szülővárosától, annak szellemiségét és értékrendjét magával hordozta. A Füves könyvben azt írja: „A haza nemcsak föld és hegy.” Valóban, a szülőföld a határon túlra szorított magyar közösségek számára emlékeket, emberi kapcsolatokat, nyelvet, kultúrát és mindazt jelenti, amit magunkban őrzünk, ha távolra is kerülünk tőle.
Nem véletlen, hogy Márai városában mutatkozik be egy olyan muravidéki magyar alkotó, akinek életében és művészi világában ugyancsak meghatározó a szülőföld. Herman ezúttal a Csendes élet című ciklusát hozta el Kassára.
Mivel a művészt hosszú évtizedek óta ismeri, szakmai kapcsolatuk időközben barátsággá nemesedett. Ezért nem kívülállóként, távolságtartással beszél róla, hanem olyan emberként, aki régóta kíséri és figyelmesen követi alkotói útját.
A művész a muravidéki Felsőlakosban született, élete nagyobb részét azonban Laibachban, a mai Ljubljanában töltötte. Szülőföldjétől mégsem szakadt el. A táj, az anyanyelv és a kisebbségi lét mindennapjai mélyen beépültek személyiségébe és művészetébe. Korábbi festészete nehéz kérdéseket vetett fel: az identitásról, a hazátlanságról, az asszimilációról, az ember világban elfoglalt helyéről, a hovatartozás jelentéséről és arról, hogyan őrizhetjük meg önmagunkat a folyton változó környezetben.
Festészetének különböző korszakai gyakran szegeztek nehéz kérdéseket a nézőknek. Ezek mind személyesen megélt tapasztalatokból táplálkoztak. „Festészetében sokáig ott munkált a keresés nyugtalansága, a feszültség, a válaszok utáni vágy.” Most pedig a Csendes élet festményei előtt állunk.
Ez már egy másik világ: derűsebb, szemlélődőbb. A mindennapok egyszerű tárgyai kerülnek a középpontba. Edények, gyümölcsök, virágok, amelyek mellett anélkül haladunk el, hogy felfigyelnénk rájuk.
Hosszú alkotói út vezetett odáig, hogy a legegyszerűbb dolgokban is képes felismerni a teljességet. A tál, a gyümölcs és a virág új életre kel. A formák között ritmus alakul ki, a színek párbeszédbe elegyednek, mi pedig újra megtanulunk elmélyülten figyelni és belsőleg elcsendesedni. A csend azonban nem üresség. A korábbi alkotások kérdései átalakultak, és válaszokra találtak. A változások ellenére valami állandó született: a hűség, amelyhez hitelesen hozzátartozik a változás szabadsága. Ez a Csendes élet a múlt természetes folytatása.
Ez számára nem a világtól való visszavonulást jelenti, hanem egy újfajta művészi szabadság megnyilvánulását, amelyben már nem kell magyarázni vagy bizonyítani. Elegendő a szín, a forma, a fény és a szerkezet egymáshoz való viszonya. Ekkor maga a festészet válik a központi mondanivalóvá.
Ahogy Márai magával vitte Kassát, úgy hordozza magával Herman a Muravidéket. A szülőföldhöz való hűség és a világra való nyitottság egymást gazdagíthatják. Kepe Kocon Lili azt kívánta a kassai közönségnek, hogy ezekben az alkotásokban ne csak a művészt ismerjék meg, hanem valamit önmagukból is.
E csendéletek előtt állva nem a csend a legfontosabb, hanem a szabadság, amellyel megszülettek.
Herman László képei egyedi technikával készülnek. Első pillantásra kerámiának tűnnek, valójában azonban színes üvegekből születnek. Belső csillogást és nyugalmat, ünnepi tartást árasztanak.
A kiállítás december 8-ig tekinthető meg.
- Mozaik II (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
- Őszi motívum (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
- Virág szimfónia II (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
- Virágzó fészek (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Balassa Zoltán/Felvidék.ma












