Ahogy arról korábban beszámoltunk a Most-Híd néhány képviselője módosító indítvánnyal élt a bírósági peres eljárások kapcsán, melynek köszönhetően módosulhat a fél évvel ezelőtt életbe lépett törvény, amely korlátozza a nemzeti közösségek anyanyelvhasználati jogát.
A Most-Híd képviselői most azt kérik, ha a nemzetiségi közösségekhez tartozó személyek anyanyelvüket kívánják használni és a periratot le kell fordítani egy kisebbség nyelvére, akkor azt az állam fizesse ki, s ne a perben álló felek. A javaslattal korábban már az MKP jogászai is előálltak, akkor az igazságügyi minisztérium egy semmitmondó választ adott, azt sem az akkor megírt levélre, hanem egy sajtótájékoztatón feltett újságírói kérdésre.
Az eset kapcsán Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke is megszólalt. Blogbejegyzésében azt írja: „Az ügy jelentőségéhez márpedig minimum két okból sem férhet kétség. Egyrészt, miközben a felvidéki magyarság azzal „volt/van elfoglalva”, hogy a jogait éppenséggel bővítse és jobban érvényesíthesse, tavaly egyértelmű visszalépést volt kénytelen elkönyvelni. Mellbevágó meglepetésként, még a Fico-Slota-Mečiar kormányra sem jellemző otrombasággal, egyszerűen eltöröltek egy hosszú ideje meglévő kisebbségi jogot. Másrészt, mintha az előbbi nem lenne elég, egy olyan precedensértékű elvet vezettek be, amely cinikusabb már nem is lehetne: a nyelvhasználati jogot nem törölték el teljesen, „csak” fizetőssé tették. Így az adott (egyébként adófizető) személy anyagi megfontolások miatt maga mond majd le az anyanyelve használatáról. Mondani sem kell, ez az alattomos elv mennyire veszélyes a még meglévő nyelvhasználati jogainkra.”
Menyhárt József azt is kiemeli, ugyan a módosítás részletei még nem ismertek, bizakodik, hogy a törvény szakmailag és tartalmilag is megfelel majd az elvárásoknak. Mint írja: „Három hónap elteltével azt olvashatjuk a sajtóban, hogy a Híd párt néhány parlamenti képviselője törvénymódosítási javaslat benyújtásával próbálja megoldani a problémát. A párt kormánybeli helyzetéből kiindulva, illetve a koalíciós partnerekkel való, valószínűsíthetően már előre megkötött megegyezés alapján az ügy jó eséllyel a viszonylag korai megoldás felé halad.”
A felvidéki magyarok talán bízhatnak, hogy az MKP és a Most-Híd képes valamit együtt tenni a magyarságért. Bár ez az eset ebben a formában még nem nevezhető együttműködésnek. Menyhárt szerint: „A bírósági nyelvhasználat ügyében azonban bebizonyosodott, hogy vannak olyan helyzetek, amikor pártjaink az összehangolt és szándékos közös cselekvés helyett egymástól függetlenül megtett, de egymásra épülő lépésekkel tudnak előre vinni egy közösségi ügyet. Nevezzük ezt a formát kényszerített csapatjátéknak (hangozzék bármennyire is furán).”
A Magyar Közösség Pártja elnöke azonban felhívja a figyelmet arra, ha nem is nevezhető ez az érdekképviselet együttműködésnek, azért az ún. kényszerített csapatjátékban mégis partnerek lennénk, bár a közös cselekvés nem nélkülözheti a kölcsönös tiszteletet. Majd kifejti: „Ennek a minimális tiszteletnek a jegyében hiányoltuk a Híd párt színeiben tevékenykedő Žitňanská igazságügyi miniszter asszony válaszát azon október 10-én keltezett levelünkre, amelyben felhívtuk a figyelmét a bírósági nyelvhasználat problémájára, és amelyben gyors megoldást sürgettünk. A miniszter asszony, aki e fontos nyelvi jogunkat eltörlő törvények parlamenti vitájában 2015-ben ellenzéki képviselőként maga is részt vett, viszont nem tartotta érdemesnek legalább kifogást emelni a jogfosztás ellen, most minket sem tartott érdemesnek válaszra. Az MKP mindmáig nem kapott választ Žitňanskától. Tavaly októberben csupán a sajtónak sikerült kicsikarnia belőle néhány kósza szót arról, hogy valamikor a 2017-es évben talán sor kerülhet a törvény (vissza)módosítására.”
Menyhárt József ismételten ígéretet tett, hogy a felvidéki magyarságért fog dolgozni pártja, még akkor is, ha azt parlamenten kívülről kell tennie. „Az MKP-nál ugyan hiányzik a parlamenti jelenlétből adódó érdekérvényesítési lehetőség, de – a most tárgyalt vagy korábbi ügyek tanulsága szerint – rendelkezik a magyar ügyek iránti fokozott elköteleződéssel és szakmai potenciállal! Rajtunk sem most, sem a jövőben nem múlik majd az ilyen, a felvidéki közösségért végzett közös cselekvés…”
