„Határtalanul szeretném hazámat…” – a szöveg Dinnyés Józseftől származik, és a nyolcvanas években egyik nagylemezének a címe is ennyi lett volna: Határtalanul. A lemez megjelent, a borítón viszont egy folt éktelenkedett. Nem volt címe… Persze a daltulajdonos szerző már akkor sem tisztelte ezeket a „bolond sorompókat” (ahogy Babits nevezi a Trianon utáni helyzetet). Gyakran énekelt verseket a Kárpát-medence minden szögletéből, hogy ezzel is jelezze: egy magyar irodalom van, és egy magyar nemzet, melynek országa is egy volt ezer évig. Egyszer, éppen október 6-án az aradi vértanúkra emlékeztünk Nagykaposon, közben elmentünk Imregre is, ahol Sujánszky páter, a kivégzettek minorita gyóntatója alussza örök álmát. Előtte nyáron Dinnyés Moszkvában járt, a nemzetközi ifjúsági találkozón, és rákérdeztünk: Hogy érezted magad? – kérdeztük. Drúzsba-kötve! – hangzott a rá jellemző válasz. Nos, azon a nyáron nekünk is jutott egy kis szovjet levegő, frissen átsugározva Csernobilból , de mi „csak” Kárpátalját jártuk be kedves baráti körben. Dalmay Árpiék, Vári Fábiánék, Füzesi Magdiék társaságában ismerkedtünk az ottani világgal, mely évszázadokon át közös föld volt, de néhány évtizede a bolsevik önzés markába került. (Azóta sem akarják viszszaszolgáltatni, a cseh megszállás után jött a szovjet, most az ukrán…)
A felszeletelt történelem szólal meg minden határállomáson: elvágott családok, barátságok, gazdasági kapcsolatok…
Ez a határ kelet felé még átjárhatatlanabb lesz az egyszerű halandók, a kárpátaljai magyarok számára. Értük aggódom a legjobban. A legkegyetlenebb mostoha jutott nekik nemzetünk huszadik századi szétszaggatásában, s most ismét nem egy családon belül leszünk.
Ami a többi szomszédos területet illeti, ez a határtalanság főleg a kufároknak kedvez igazán. A pénz áramlása a Mammon terjeszkedését segíti, de ugyanakkor az országon belül ugyanaz a rosszindulatú kormányzat fogja sorvasztani iskoláinkat, kultúránkat és hitvilágunkat, mint eddig. Ezért most még fontosabb lesz, hogy a vámházak eltűnése után jobban odafigyeljünk egymásra, kis és nagy közösségünkre, mert a pásztor is jól tudja, a nagy, széles legelőn szétszéled a nyáj, s könnyebb a dolga a tolvajoknak… mint a háborúk utáni határcsináláskor.
Próbáljuk megtalálni azokat az előnyöket, melyek e táj sebeinek gyógyulását segítik elő, feledtetve azt, hogy érdemtelenek bitorolták földjeinket, istentagadók rombolták templomainkat, nemzetvesztők irányították népünket…és itt a múlt időt a jelenbe is vetíthetjük.
Fogadjunk vissza minden eltéved jószágot, elkóborolt lelket, s ezzel a lélekkel próbáljuk megőrizni unokáink számára azt a földet, amiért elődeink a vérüket is áldozták, ha kellett…
Mihályi Molnár László
