Beköszöntött a krumpli és a nemzet éve. Pontosabban: a nemzeti történelemé és a nemzetnevelésé. Az ENSZ a szegényekre és az éhezőkre gondolt, amikor a Föld negyedik leggyakoribb élelmiszerét, a krumplit világév tárgyává tette.
Jó kis növény a burgonya. Gyakorlatilag a világ minden táján megterem, nem kell nagy tudás ahhoz, hogy jóllakjanak vele az éhes szájak, a harmadik világ szegényei is tudnak bánni vele… Egyszerű ez a növény, akár a természeti környezetétől el nem idegenített ember. És tápláló, vitamindús… Ráadásul: nem érdekli, milyen nyelven beszél a száj, amely végül befogadja… Talán épp ennek köszönhetően lett 2008 – az ENSZ döntése alapján – a nyelvek, az anyanyelvek éve is. Mert az anyanyelv és a krumpli jól megfér egy szájban. Mind a kettőt érdemes védeni. Nem veszekszik a krumpli amiatt, hogy lívül vagy vótul szól a száj, nem oroszul… Nem tiltakozik, ha Jánošík nyelvén beszélgetnek felette, és még a magyar nemzeti gulyásban is jól érzi magát, nem kiabál ki a kondérból, hogy tessék már angolul társalogni, vagy apacsul, mint szokás volt az őshazában… Azért sem tiltakozik, hogy krumplinak, burgonyának, de grulyának meg kolompérnak is hívják, más vidékeken meg egészen másként nevezik… Sőt: egyenesen tetszik neki, hogy egyes nemzetek földiparadicsomként emlegetik… Képzeljék el: földi paradicsom. Hát nem gyönyörű? Szerintem az ENSZ is ezért választotta egyszerre a krumplit és az anyanyelvet világéve tárgyává. Képzeljék el: pár generáción belül a világ 7000 élő nyelvének a fele kihal! Ha nem vigyázunk. Rájuk. No meg a krumplira. A földi paradicsomra. Amely attól édeni, hogy végtelenül tarka. Azt mondja az ENSZ a tagállamainak: lássanak munkához. Tegyenek meg mindent, hogy a náluk létező nyelveket védjék, intézményesen oktassák, minél szélesebb társadalmi környezetben tegyék lehetővé a használatát… Így legyen. Éljen a krumpli világéve… Akkor is, ha itthon a krumpli kiveszőben van. Importálni kell. Lenézett dolog. Ahogy a száj is, amely krumplinak vagy burgonyának hívja. Világév ide vagy oda, a Tátra alatt most az a jelszó, hogy vesszen a krumpli. Egy ilyen növényt nem tűrhet a magára valamit is adó nemzet, nem igaz? Legalább száz évig irtani kell még, mert veszélyes, fenyegeti az ország létét, hisz jól érzi magát akármilyen szájban, akármilyen nyelv társaságában… És megterem, megmarad, mindenhol a világon.
Felvidék Ma
