Feltartóztathatatlanul közeleg az euró és vele együtt emelkednek a kétségek az esetleges áremelkedések miatt, amihez nem kevés mértékben a politikusok is hozzájárultak. Az áruházláncok és a kereskedők felé irányuló fenyegetések még az előtt napvilágot láttak a Smer részéről, hogy az új pénznem bevezetése valóban eldöntött tény lett volna – írja a Pravdában Pavol Baboš, aki a továbbiakban így folytatja:
És hogy a pórnép ne maradjon egyedül a slamasztikában, a kormány találgat, mit is lehetne tenni, hogy az áremelkedést megelőzze. A válasz: leginkább semmit.
Az élelmiszerek és a szolgáltatások ára már hosszabb ideje emelkedő tendenciát mutat, és nem csupán Szlovákiában, hanem az egész világon. Ennek oka pedig többrétű: szárazság, rossz termés, a kőolaj magas világpiaci ára… Az euróra való átállás ugyanakkor ezzel csak kevéssé függ össze. Ha ugyanis nő a kereslet vagy csökken a kínálat, akkor természetes, hogy az árak fölfele kúsznak.
A cégek megnövekedett költségei előbb vagy utóbb meg kell, hogy mutatkozzanak. Ha a kormány netán törvénnyel fagyasztaná be az árakat, a problémát ezzel nem oldaná meg, hanem csak tovább tolná maga előtt. Semmiféle árbefagyasztás nem tart ugyanis örökké és törvényszerűen eljön az olvadás ideje is. Az infláció hirtelen történő meglódulása ezt követően sokkal kellemetlenebb lehet, mintha az emelkedés apró lépésekben történt volna. A szlovének tudnának erről mesélni…
Hatásosabb volna, ha a dühödt házőrző kutya szerepében fellépő állam helyett a polgárok maguk kezdenék figyelni az ármozgásokat, még az euróra való áttérés előtt. Hiszen éppen az állampolgárok azok, akiknél ott a leghatásosabb fegyver: az eszük és a lábuk. Mert mindenki megfigyelheti, hogy fizetésének hány százalékát költi kenyérre most, egy hónap és hat hónap múlva. Vajon mennyit kér a lakhelyéhez közeli boltos és mennyit az egy utcával odébb levő üzlet tulajdonosa. Januárban pedig már csak egy egyszerű lépést szükséges tenni – ott kell bevásárolni, ahol a legolcsóbb.
Pavol Baboš, Pravda, Felvidék Ma
Kapcsolódó cikk:
