Hat héten át tartott a XXIX. Szepsi Csombor Márton Napok rendezvénysorozata. Zborai Imre tollából érkezett tartalmas beszámoló erről a rendezvénysorozatról. A múlt heti első rész után alább olvasható a folytatás.
„Üdv néked, te szeszélyes sors próbálta magyar föld!
Szepsi elindul most, és idegenbe bolyong.
Üdv néktek, ti magyar rendek, ti anyák, ti atyák mind!
Szepsi elindul most, honi határt odahágy.”
(Szepsi Csombor Márton, 1595 – 1622)
Május második vasárnapján, a megbékélés napján a szepsiek fejet hajtottak a háború áldozatainak emléke előtt. Koszorúzási ünnepségre és megemlékezésre került sor a II. világháború áldozatainak emléktáblájánál, a ravatalozó előtti téren, a városi hivatal és önkormányzat, a történelmi egyházak, valamint a város szakmai- és civil szervezeteinek közreműködésével. A megemlékezést megnyitotta és vezette Köteles László, a Csemadok Szepsi Alapszervezet elnöke, a Csemadok általános alelnöke. Verset mondott Turnyanszky Malvin, a Szepsi Magyar Tannyelvű Gimnázium diákja. Ünnepi beszédet mondott Iván László, Szepsi város alpolgármestere, az MKP Kassa – környéki járás elnöke. Az MKP járási elnöke beszédében kiemelte: „A Jelent megélni, a jövőt építeni, csak a múlt megbecsülésével lehet. Ilyen és hasonló gondolatok fogalmazódnak meg bennünk, amikor évről-évre, a megbékélés napján összejövünk, hogy itt a temető előkertjében emlékezzünk elhunyt és elhurcolt hozzátartozóinkra. Valamennyien úgy érezzük, hogy ez alapvető kötelességünk, sőt lelkünk egyensúlyának az egyik legfontosabb mérvadója lehet, amely ilyen cselekedetre ösztönöz bennünket. Tesszük ezt szeretetből és méltóságteljesen. Ma, amikor 2008-at írunk és immár 63 éve annak, hogy megszűntek az európai borzalmak és befejeződött a II. világháború, vajon elégedettek lehetünk-e, és őszinte szívvel kijelenhetjük, hogy szeretteink, hozzátartozóink olyan ügyért harcoltak és vesztek oda, aminek következtében, nekünk a 21.század nemzedékének sokkal jobb sorsunk lett. Mi, magyarok a hozzátartozóinkkal együtt elveszítettük a valódi értékeinket képviselő értelmiségeink nagy részét, ismét odaveszett országunk 2/3-a, gazdaságunk teljesen összeroppant, hisz a gyárainkat, üzemeinket lebombázták és a visszacsatolt területeinkkel ásványi kincseinket is mind, elrabolták. És mit mondhatnánk mi, határon túliak, Felvidékiek, Erdélyiek, Vajdaságiak és Kárpátaljaiak, azaz ötmillió magyar, akik a vélt békeidőkben az úgynevezett „rendszerekben“ de nem az egyszerű és egyben nagyszerű „isteni rendben“ dúló hidegháborúnak kisebbségi mivoltunknál fogva mindig szenvedő alanyai voltunk, és még egy bocsánatkérésre sem méltattak bennünket.” Az áldozatokra emlékezve imádkozott Gábor Bertalan, római-katolikus esperes-plébános, pápai káplán és Gábor Lajos, református lelkipásztor. Gábor Bertalan, pápai káplán így imádkozott: „Mennyei jó Atyánk! Fiad példájából tudjuk, hogy életünknek az ad valódi értéket, ha minden igyekezetünkkel az emberek jó ügyét szolgáljuk. Akkor élünk jól, ha igazságosan élünk. Ha minden cselekedetünk és szavunk mélyén ott van a helyes szándék: nem ártani másoknak. Ha megkíséreljük, feltűnés és hiúság nélkül, segíteni az embereket. Néha azzal, hogy nem hallgatjuk el az egyszerű igazságot. Máskor meg azzal, hogy nem mondjuk tovább mások hazugságát. Ismét máskor azzal, hogy nem mondunk igent, amikor mindenki igent kiabál. Néha meg azzal, hogy kimondjuk a nemet akkor is, amikor mindenki hallgat, és hallgatunk akkor, amikor mindenki vádaskodik.” A megemlékezésen közreműködött a Szepsi Római Katolikus Dalárda.
A koszorúzás és megemlékezés után a Regfilm kft. a Filmpercek sorozat következő részében a Kassa és a magyar színjátszás, című dokumentumfilm került levetítésre. A 90 perces film a kassai magyar színjátszást mutatta be megalakulásától egészen napjainkig. A történelmi visszatekintésen túl a film jelentős része a mai magyar színjátszással, így a Thália színházzal foglalkozik. A filmvetítés után kötetlen baráti beszélgetésre került sor Beke Sándorral, Gál Sándorral és Kolár Péterrel, a kassai Thália színház alapítóival. Sajnos színházi elfoglaltságaira hivatkozva nem tudott részt venni ezen a beszélgetésen Kövesdi Szabó Marika, a Thália Színház művésznője, aki ugyancsak a kassai Thália színház alapító tagja.
A rendezvénysorozat keretében szinte már elmaradhatatlan színfolt a képzőművészeti tehetségkutató verseny, amely évről évre megrendezésre kerül a Szepsi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium épületében. A verseny elsődleges célja nem is annyira a megmérettetés, hanem a tehetségek felkarolása, segítése volt. Sorrendben a 13. tehetségkutató képzőművészeti versenyre került sor, amelyet a Rovás, a Szepsi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium, valamint a Csemadok Szepsi Alapszervezete szervezett. Az idén a kassai Márai Sándor Gimnázium, az encsi Váci Mihály Gimnázium, valamint a helyi alapiskola és gimnázium diákjai találkoztak és konfrontálták művészetüket. A versenyen összesen 15 diák indult, s a diákok 22 pályamunkát készítettek el. A diákok nagy része nem most találkozott először, hiszen a nyári Rovás-alkotótáborok rendszeresen visszatérő résztvevőiként évek óta ismerik egymást. Témakörét tekintve a megmérettetés a Mátyás-évre reflektált, főleg a reneszánsz, az újjászületés, a megújhodás, a szabadság, a rabság voltak a választható témák. A versenyzők nyolc elvont témából választhattak, és ezt minden műfaji megkötés nélkül realizálhatták a rendelkezésükre álló eszközök segítségével. Hattagú szakmai zsűri bírálta el a munkákat, majd minden alkotást az alkotóknak be kellett paszpartozniuk, és felakaszthatták az iskola folyosóinak falára. A zsűri értékelése alapján, az első helyet Márta Ildikó, a helyi gimnázium végzős diákja szerezte meg. Második helyezést Dudás Bálint, a kassai Márai Sándor Gimnázium diákja ért el, a harmadik helyen pedig ketten, azonos pontszámmal osztoztak, a helyi gimnázium végzőse Albert Gábor és az encsi gimnázium diákja Veres Anett. Az újabb értékelés végül ez utóbbi javára dőlt el. Az első helyezett a Rovás 4000,- Sk-s utalványát nyerte, amely ingyenes részvételt biztosít számára az idei nyári kokavai alkotótáborba. A második helyezett a Csemadok Szepsi Alapszervezet 200,- Sk-s utalványát, a harmadik pedig a Rovás 100,- Sk-s utalványát kapta. Szabó Ottó, festőművész, grafikus, a verseny kitalálója és elindítója a képzőművészeti verseny után így nyilatkozott: „A képzőművészeti verseny célja az volt, amikor tizenhárom éve elindult, hogy felfedezze és felkarolja a kiaknázatlan tehetségeket. Számomra mindenki az első helyen végzett, hisz a kifejezett gondolat, a valami iránti érzékenység és fogékonyság, a kreativitás számít. Azt hogy milyen módon fejezzük ki gondolatainkat, hogy milyen eszközt használunk hozzá, az a tanultakkal, a megszerzett tudással és rutinnal változik és változnia is, kell. Azok a diákok, akik részt vettek ezen a versenyen, a feladatokon túl megmutatták tehetségüket, kreativitásukat és vonzalmukat a vizuális művészethez.”
A bodollói római katolikus templomban fatimai engesztelő imatalálkozóra került sor, a szentmisét Dr. Smolnicky Béla, kassai kórházlelkész vezette. A szentmise végén Köteles László, parlamenti képviselő nevében Zborai Imre és neje köszöntötte az egybegyűlt édesanyákat. A virágcsokrot mindnyájuk nevében, a jelenlevők nagy örömére és meglepetésére, a város legidősebb édesanyja kapta, a 98 éves Komjáti Margit, aki egyben a főcelebráns nagymamája is. Smolnicky Béla, főcelebráns így imádkozott: „Népünk nagyasszonya! Kérj számunkra szent Fiadnál kegyelmet, hogy békesség, szeretet és kölcsönös megbocsátási készség költözzék lelkünkbe. Hathatós szószólásodba ajánljuk népünk ifjú nemzedékét, hogy szent merészséggel és bátorsággal merje vállalni azt az életformát, amelyre meghívást kapott. Oltalmadba ajánljuk a szülőket és térségünk minden szintű és rangú vezetőit, hogy helyes döntéseikkel, tiszta szívvel irányítsák a rájuk bízottak sorsát.”
A rendezvénysorozat egyik szép állomása volt az I. Szepsi Csombor Márton Nemzetközi Szavalóverseny, az a verseny, amelynek megvalósítása a helyiek régi álma volt. A Csemadok Kassa – környéke Területi Választmánya, a Szepsi Városi Művelődési Központ és a Csemadok Szepsi Alapszervezet közös rendezvényére a VMK nagytermében és a Tücsök Szabadidőközpont bábtermében került sor. A sok tehetséges gyereket felvonultató rendezvénnyel a régiók közti együttműködés erősödött. Lehetőség nyílt a szép magyar beszédre, a talentum megcsillantására, tehetségek kibontakozására. A költészet nyelvének meghatározó erejével teremthettünk otthont e hazában, hozhattuk be Európát Szepsibe, hirdethettük Szepsi nevét és hírnevét Európában, mint ahogy tette annak idején városunk híres szülöttje, Szepsi Csombor Márton. A versenyzők 5 kategóriában versenyeztek, ahol minden résztvevő emléklapot kapott. A kategóriák győztesei értékes ajándékcsomagban részesültek. A szavalóversenyen részt vettek Encs, Karcag, Sajószentpéter, Kazincbarcika, valamint Kassa és Szepsi és vonzáskörzete járási szavaló és prózamondó versenyek 1. helyezettjei. Összesen 50 versenyző érkezett Szlovákiából és Magyarországról. A délutáni gálán a zsűri által az első helyen végzett versenyzők ismételhettek, utánuk pedig Hornyák Marek és kis csapata Buzitáról, Gál Sándor és M. Molnár László megzenésített verseit adták elő. A szepsiek közül, az I. kategóriában első helyen végzett Nagy Júlia (vers), Cehelník Kitty (próza) és az V. kategóriában Demko András (vers). Juhász Dósa János, újságíró, a Gömöri Hírlap főszerkesztője, az egyik zsűri elnöke így értékelte a megmérettetést: „Az ötlet nem volt rossz, a kivitelezés viszont rengeteg kívánnivalót hagyott maga után a Szepsi Városi Művelődési Központban megrendezett I. Szepsi Csombor Márton Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyen. A versenyt abból a célból hívták életre, hogy meghívhassák azon régiók legjobb versmondóit, ahol szintén tartanak hasonló szavalóversenyeket, s ahol a szepsiek is szívesen látott vendégek. Így jöttek szereplők Encsről, Kazincbarcikáról, Sajószentpéterről, Karcagról és Kassáról is. De vagy az időpontot nem jól választották meg a szervezők, hisz az iskolai év vége felé már túl vagyunk jó pár megmérettetésen, vagy pedig nem a legjobbak jöttek el, ugyanis a verseny színvonala messze az átlag alatt maradt. A szervezők a mezőnyt két részre osztották, és a versenyt, mint rendhagyó tanítási órát képzelték el, amelyre nézőként helyi alapiskolásokat is meghívtak. A zsűrinek ez alkalommal tényleg nehéz dolga volt, ugyanis nagyon nehezen talált értékelhető produkciókat. Még szerencse, hogy eljött a versenyre a kassai Márai Sándor Gimnázium lelkes kis küldöttsége, s ők hozták a már megszokott formájukat. Mind Szűcs Éva, mind Tóth Károly kiemelkedtek a mezőnyből. A többiek közül a szepsi Nagy Júlia, az encsi Schultz Vera teljesítményét lehet kiemelni. Csak remélni lehet, hogy amennyiben lesz folytatás, a szervezők több körültekintéssel válogatnak majd, s keresnek megfelelőbb időpontot is a verseny lebonyolítására.” A nemzetközi szavalóverseny végén Vitéz Erika, a Szepsi VMK igazgatónője így nyilatkozott? „Lehetőséget kell adni kicsiknek és nagyoknak egyaránt, bemutatkozásra, egy újabb szereplésre, megmérettetésre, játékra, különösen ebben a mai értékvesztett világban. Lassan már maga a csoda, ha gyerekeink ilyenfajta közszereplésre adják a fejüket. Verseket memorizálni, számítógépezés helyett, szép beszédet tanulni trágárság helyett, szépen felöltözködve közönség elé állni – valljuk meg őszintén – egyre kevesebb gyerek teszi. Ha mégis akadnak követői, csak örülhetünk, s bátorítsuk őket. Bíztassuk őket, hogy helyes úton járnak. Felkészítő tanáraikkal pedig szorítsunk kezet, mint szövetségeseinkkel egy jó ügyért folyó harcban. Külön köszönet illeti felnőtt szavalóinkat is. Ha tehetségesebbek lennének, bizonyára egy jó nevű színház tagjai lennének már. De adott és áldott tehetségükkel az ilyen és ehhez hasonló szavalóversenyek deszkáit koptatják – sokunk örömére. Ne szegjük kedvüket, inkább nyújtsunk egyre több lehetőséget, hogy meghallgatást és tapsot nyerjenek jutalmul e ritka szép tevékenységért. Legyenek egyre többen. Köszönet az encsi, kazincbarcikai, karcagi, sajószentpéteri, kassai és szepsi versenyzőknek, valamint felkészítőiknek a szép munkáért. Mit tehetünk egy esetlegesen rosszul tálalt kritikával? Hallgassuk meg, de Isten ments, hogy az, kedvét szegje bárkinek is! Zsűritagok jönnek, mennek. A kritikus is ember, őt is kritizálják. De mi tartozzunk azok táborába, akik hallották ugyan, hogy vannak, kiknek nem érdeke, hogy Szepsiben egy újabb szép kezdeményezés bontakozzon ki, mégis veszik maguknak a fáradságot és bátorságot, s úgy tesznek, mintha már holnapután nyitná kapuit a II. Szepsi Csombor Márton Szavalóverseny. Legyen erre jó példa az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál, amely idén 10. alkalommal kerül megrendezésre. Kedves gyerekek, felkészítő tanárok, felnőtt szavalók! Szepsiben a helyetek jövőre is, a XXX. Szepsi Csombor Márton Napok szavalóversenyén!”
A pünkösdi ünnepeket követő első vasárnap délután a közös éneklés kedvelőivel telt meg a VMK nagyterme. Csodálatos pünkösdi koncertnek lehettünk szemtanúi és fültanúi. Az Egressy Béni Vegyeskar pünkösdi hangversenyén közreműködött a Vox Columbellae, a Szepsi Asszonykórus és a Živena szlovák asszonykórus. A műsorból kimaradt a Bodollói Asszonykórus, betegségre hivatkozva lemondták a fellépést. Vendégként fellépett volna a rimaszombati Blaha Lujza Vegyeskar is, de ők ugyancsak lemondták a fellépést, a Galántán megrendezésre kerülő XIV. Kodály Napokra készültek szorgalmasan. A műsor befejező részében Bodnár Attila vezényletével felcsendült Eugon Suchoň: Aká si mi krásna… című kórusműve, mindkét szepsi énekkar közös előadásában. Nem sok város dicsekedhet azzal, hogy két vegyeskórusa, három asszonykórusa és egy férfikórusa viszi jó hírnevét országhatáron innen és túl. Galántán, a XIV. Kodály Napokon a Szlovákiai Magyar Felnőtt Énekkarok Országos Minősítő Versenyén, Szepsiből, mindkét vegyeskórus fellépett és részt vett a minősítő versenyen. A hangverseny után a fellépő kórusok tagjait szeretetasztal várta a Bódva szálló éttermében, ahol még cigányzene is hallható volt, Baščúr Vilmos húzta el a nótájukat, azoknak, akiknek vacsora után még kedvük volt énekelni. A közös nótázás csak késő este fejeződött be.
Szépen szól a magyar nóta címen fergeteges két órás műsorral lépett fel a VMK nagytermében Ujvári Marika, Gáspár Anni, Kulcsár István és Sarkadi László, magyarországi előadóművészek, népdalénekesek, nótaszerzők, akik nem egy nótaverseny győzteseiként külön-külön is bemutatkoztak már számos rendezvényen. A magyar nóta gyöngyszemeiből, a legismertebb operett slágereken át a népdaltól, táncdaltól a cigánydalokig felvonultatott műsorukat tapsovációval hálálta meg a szépszámú közönség. Számos ismert nótát és operett slágert együtt énekelt a közönség a művészekkel. Meglepetésként Bodnár tanár úr helyéről felpattanva, a hangulat hevében mikrofont ragadott, majd gyönyörű hangján elénekelt két nótát. Az előadóművészeket Balog Zoltán és népi zenekara kísérte. A műsor után szabadon nótázhatott mindenki a művészekkel, egy pohár bor kíséretében, közös nótával ért végett ez a lélekerősítő és léleküdítő est.
Szepsi, 2008. június 1.
Felvidék Ma, ( Zborai Imre )
