Robin Hood adója – így nevezték el Magyarországon az energetikai cégek számára készülő extra jellegű adót, melynek célja, hogy a gazdagoktól (a MOL a célpont) elvegyen és a szegényeknek adjon (főként a megemelkedett fűtési költségek ellensúlyozására). Robert Ficónak megvan az a szerencséje, hogy semmilyen extra adóra nincs szüksége, mert anélkül is Robin Hoodra játszhat, és „szociális csomagokat” osztogathat – kezdi bevezetőjét Dag Daniš a Pravda mai számában, majd a következőket írja:
Az, ami a koalíciós tanács tegnapi ülésén terítékre került, mindenképpen üdvözlendő. A nemzeti vagyon (leaglábbis a maradéka) nem kerül privatizálásra, és a 2009-es költségvetés még az előzőnél is takarékosabb lesz. Mindamellett a kormány „szociális programokat” fog lassacskán kicsomagolni. A nyugdíjak például már januárban emelkedni fognak, az euróra való átállás időszakában, ami mindenképpen jó ötlet. Ily módon kisebbedik a kellemetlenül nagy különbség a bérek és a pénzek között. Szintén üdvözölni lehet a gyermekgondozási segély száz koronával történő megemelését.
A kormány mindenesetre ezt a tételt már évek óta hanyagolta, a gyermekes családokról szóló szövegek ellenére. Szintén szimpatikus a rokkantnyugdíjasok támogatása, ugyanakkor eléggé kérdésesnek látszik a második és a harmadik gyermek után járó 25 ezer koronás támogatás. Továbbá a 13. nyugdíj, amivel sem a Szociális Biztosító, sem pedig a kormány nem fog tudni mit kezdeni…
Robert Fico az idei évben is a már jól bevált trükköt alkalmazza a pénzosztogatásnál. Úgy állítja be, hogy nagylelkűen az előzetes ígéreteit teljesíti és a „szociális programokat” valósítja meg. A valóságban ugyanakkor semmi mást nem tesz, mint amit Mikloš felügyelete alatt Radičová tenne. Tartja magát a felállított rendszerhez, semmin nem változtat, semmit nem találgat és semmit nem osztogat, mindössze három dolgot tesz: valorizál, valorizál és harmadszor is valorizál – a nyugdíjakat, a juttatásokat és a segélyeket… Teszi mindezt óvatosan, bátortalanul és mélyen az eredeti ígéretek szintje alatt. Mindeközben pedig úgy viselkedik mintha ő lenne Robin Hood. És egészen sikeresen teszi mindezt, mert a szerény, de bőségesen felcicomázott „csomagokkal” senkinek sem árt: sem a választóknak, sem pedig a gazdaságnak…csupán csak Dzurindának, aki már második éve céltalanul fekszik az árokban, és hiába várja, hogy vetélytársa mozduljon.
Dag Daniš, Pravda
Kapcsolódó cikkek:
