32
Az alábbiakban Karaffa János jegyzetét olvashatják kedves olvasóink, amely nyomtatott formában megtalálható a Regnum Marianum Kalendárium 2009-es kiadásában.
A macskák már régóta nem szenvedhették, hogy az egerek viszonylag szabadon futkosnak. Meg csak úgy cincognak. A nyavicskolásra mintha oda sem figyelnének. Mégis, egy közös szobában kergették őket, s így kialakult köztük egyfajta békés egymás mellett élés. Néhány macska azonban elégedetlen volt az addigi helyzettel, így új tervet eszeltek ki az egerek pacifikálására. Felosztották tehát az addigi nagy szobát 4 kisebb részre – azzal a leplezetlen céllal, hogy így majd könnyebben móresre tanítják a rakoncátlan rágcsálókat. Az egereket ugyan nem érte váratlanul a területi felosztás – ám azt mégis furcsának találták, hogy a feldarabolt szobát úgy osztották több részre, hogy mindenhol a macskák legyenek többségben. Még az értelmesebb macskák is elismerték, hogy az egereket hátrányosan érinti az efféle elrendezés. Az egerek többsége levélben is tiltakozott az új rendszer ellen, ám akadtak olyanok is, akik siettek hűségükről biztosítani újdonsült gazdáikat. Néhány elvetemült egér képes volt beépített ügynökként saját társait is feljelenteni, csakhogy a macskák kegyeibe férkőzzön. Az „Egér” című, egereknek íródott, de macskapárti lapban lelkesen cikkeztek arról, mennyire reménykeltő és előnyökkel kecsegtető az egerek élettérének új felosztása. A rágcsálók kilátástalan helyzetén nem segítettek a szomszéd szobában tanyázó rokonaik sem, akik a macska-egér barátság jegyében inkább lemondtak testvéreik jogainak védelméről, nem akarván beavatkozni a „macskák belügyeibe”.
Ilyen körülmények között ki jósolt volna hosszú jövőt az egerek népének? Hiszen még a cincogás helyett is nyávogásra akarták kényszeríteni őket, hogy őseik nyelvét mihamarabb elfeledjék! S mégis – az egerek nem adták meg magukat! Hiába próbálta őket megtéveszteni az „Egér” c. kollaboráns lap macskapárti propagandája, hiábavalónak bizonyult a macskák számos fenyegetése vagy mézes-mázos ígérgetése, ők bíztak abban, hogy majd eljön a szebb jövő, hol saját maguk vehetik kezükbe sorsuk alakítását. Ezért csemetéiket egériskolába járatták, egerül írtak, egerül gondolkoztak s egerül imádkoztak. A macskák pedig kénytelenek voltak fokozatosan belenyugodni, hogy az egereket is egyenrangú partnereknek kell tekinteniük, s így elérte célját az egerek békés lázadása.
Minden megpróbáltatás, üldöztetés és árulás ellenére megmaradt hát az egerek nemzetsége, mert szilárdan hitt abban, amit egykor Deák Ferenc mondott: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges.“
Ilyen körülmények között ki jósolt volna hosszú jövőt az egerek népének? Hiszen még a cincogás helyett is nyávogásra akarták kényszeríteni őket, hogy őseik nyelvét mihamarabb elfeledjék! S mégis – az egerek nem adták meg magukat! Hiába próbálta őket megtéveszteni az „Egér” c. kollaboráns lap macskapárti propagandája, hiábavalónak bizonyult a macskák számos fenyegetése vagy mézes-mázos ígérgetése, ők bíztak abban, hogy majd eljön a szebb jövő, hol saját maguk vehetik kezükbe sorsuk alakítását. Ezért csemetéiket egériskolába járatták, egerül írtak, egerül gondolkoztak s egerül imádkoztak. A macskák pedig kénytelenek voltak fokozatosan belenyugodni, hogy az egereket is egyenrangú partnereknek kell tekinteniük, s így elérte célját az egerek békés lázadása.
Minden megpróbáltatás, üldöztetés és árulás ellenére megmaradt hát az egerek nemzetsége, mert szilárdan hitt abban, amit egykor Deák Ferenc mondott: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges.“
Karaffa János