Talán még sohasem gondoltunk úgy igazán arra, hogy az emberi létünkhöz hozzátartozik a várakozás. Azt azért tudjuk, hogy mindig, mindenért várakozni kell. Nem lenne jobb az, ha valamit az ember kigondol, akkor azt máris megkapná, mindenféle várakozás nélkül?
A buszra, vonatra, vagy a többi közlekedési eszközre is várni kell, pedig az lenne a legjobb, ha akkor jönnének, amikor mi már ott vagyunk, vagy amikor mi akarjuk. Várakozás… Szeret-e valaki úgy igazán várni, várakozni valakire vagy valamire? Az igazat megvallva, kevesen vannak, akik szeretik a várakozást, a tétlen várakozásról nem is beszélve. Nemcsak a hosszú távú várakozást, de még a rövidet: az egy-két órás várakozást sem. Türelmetlenek lennénk? Vagy ebben a rohanó világban nincs idő az elcsendesedésre, a megállásra?
Az elmúlt héten egy anyukával beszélgettem. Még csak nyolc hónapos volt a fia, amikor megtudta, gyermeke komoly betegségben szenved: izomsorvadása van. Azt mondták neki, legfeljebb 15 évet élhet. Fia most már betöltötte a hetedik életévét is, gyakorlatilag leélte a fél életét. Az eltelt idő számukra is bizonyára a várakozással telt el. Megváltozik-e fiának az orvosok által megállapított állapota vagy sem? Lehet, hogy csoda történik és a diagnózis már nem a gyors elmúlást, hanem a felépülést mutatja. Micsoda várakozással teli időszakot éltek át és még mindig várnak és reménykednek. Most az őssejtbeültetésben. De nem elég egyszer, hanem legalább ötször el kell menni külföldre és a gyógyulást, vagy annak a reménységét sem adják ingyen. Az anyuka most reménykedik és várja az adakozó emberek adományait, amellyel útnak indulhatnak ismét. Várakozik türelmesen, mert egyebet úgysem tudna tenni.
Az advent azt jelenti, várakozás, eljövetel. Várakozunk-e a várakozás időszakában? Az adventi négy héten át várjuk-e a közös karácsonyt? Vagy a legtöbben ettől is elmenekülnek, mert nem akarnak senkire sem várni… S milyen a mi készülődésünk? Rá tudjuk-e magunkat hangolni az ünnepre? Annak a gyermeknek a megszületésének az ünnepére, amelyre oly hosszú évszázadokon keresztül várakoztak az emberek. Kétezer évig kellett várakozni, s közben sokan el is felejtették ezt, hogy a várakozás időszakát élik. Krisztus megszületése után azonban elkezdődött egy újabb várakozás. Tudunk-e erről a másik várakozásról is? Tudatosan várjuk-e azt az időt, amit Krisztus a földről való távozásakor megígért, hogy majd egyszer visszajön? Vagy már olyan hosszú az erre való várakozás, hogy már erről is elfeledkeztünk, mert úgyis tele vagyunk a saját magunk vágyai által kreált várakozásokkal?
Kívánjuk, hogy mindenkinek legyen lelkiekben gazdag az adventi várakozása.
Adventi gondolatait Kendiné Marcin Henrietta bacskai lelkipásztor osztja meg olvasóinkkal.
130 Zsolt
Zarándokének.
A mélységből kiáltok hozzád, URam! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.
Az ige ezen a mai reggelen a várakozásról beszél. Tudjuk, hogy mit jelent ez szó, mert mi magunk is tapasztaljuk sokszor, hogy mit jelent várni. A várakozás mindennapi életünk része is. Várakozunk a postán, hogy feladhassuk talán éppen elkészített karácsonyi üdvözleteinket, várakozunk a szemafornál, hogy autónkkal tovább folytassuk az utat, vagy éppen gyalogosként átmehessünk a zebrán, és várakozunk az orvosi rendelőben is várva, hogy ránk kerüljön a sor. Sokan és sokat várunk. Sokféle várakozásunk van. Van, aki álmai beteljesedését várja, van, aki ügyes bajos dolgai intézésében szeretne előbbre jutni, és van, aki csak fölös idejében vár valamire, ami arra kell, hogy reprezentáljon, hogy magasabb legyen az életszínvonala. A mindennapi életből jól ismerjük tehát, hogy mit jelent várakozni. Ha kisarkítva szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy az ember egész élete egy ilyen nagy várakozáshalmaz. Gyermekként a karácsonyi ajándékokra és egyéb meglepetésekre várunk, fiatalként a hozzánk illő párt keressük és arra várunk, felnőttként pedig sokszor életünk jobbra fordulását és elrendeződését várjuk.
A zsoltáros is várakozik igénkben. De az ő váradalma valami teljesen más iránt teljesedik ki, mint az előbbi, a hétköznapi életből hozott példáink. Azt mondja a zsoltáríró, hogy „lelkem az Urat várja”. A Zsoltáros tehát nem a gazdasági felemelkedést, az életszínvonal növekedését, vagy az emberi egyenjogúság teljes bekövetkeztét várja, hanem az Urat várja. Várakozását nem a világi viszonylatban bekövetkezett szükség indukálja, hanem valamiféle benső szükség és baj, belső elrendezetlen viszonyok, és belülről áradó gondok. Mennyire differenciálódnak ebben is vágyaink. A legtöbbször valami olyat várunk, ami kézzel fogható, vagy külsőleg jól érzékelhető, mert helyzetünk jobbra fordulását okozza. Sikerül a vizsga, előbbre jutunk a karrier ranglétráján, vagy megkapjuk azt a régen várt kedves tárgyat, amelyre már nagyon vártunk. De értjük-e a zsoltáros vágyát, amellyel nem a külsőségekben és látható jelekben megjelenő előrejutást várja, hanem a vágya belülről fakad. Mert az a belső szükség, amelyet olyan sokszor hajlamosak vagyunk saját magunkban is tompítani, a zsoltár szavaiban azért válik mindent felülmúló belső lelki váradalommá, mert az az ember, aki a zsoltárt megalkotta, saját lelki állapota miatt van mélyen. Mondja is az első versben, hogy a mélységből kiáltok hozzád, URam! És ez a mélység-érzet, amelyről hallunk, az az esdeklő könyörgő szó amely előttünk van, azért hangzott el a zsoltáros ajkán, mert érzi azt, hogy a maga bűnei miatt pusztulást és elvettetést érdemelne.
Szeretett Testvéreim, 2008 adventjének utolsó napjaiban több szempontból is aktuális felolvasott igénk, a 130. zsoltár. Ez a fejezete a zsoltárok könyvének egy zarándokének. A zarándokénekeket az Isten népe pedig a Jeruzsálembe tartó zarándoklat alatt énekelte, sokszor még a templomhoz felvezető lépcsőzetes szakaszon is. És jóllehet mi ugyan nem vagyunk Jeruzsálembe zarándokolók, de vajon nem vagyunk-e zarándokok az Istenhez vezető úton, vagy az életidő útján. Talán már megfáradtál az életharcban, a sok várakozás naponta megújuló útvesztőjében, ám most karácsony előtt mégis csak az a hangsúlyos, hogy hol vagyunk, hol vagy az Istenhez vezető úton. És haladunk előre az időben, nemsokára évet váltunk, ha Isten adja, a múló percek egyre inkább Istenhez vezetnek és visznek közel, és ez az adventi időben hangsúlyos kell, hogy legyen a hívő ember életében karácsony örömidejéhez közeledve.
És azt is jó tudnunk, hogy az egyházi hagyomány a hét bűnbánati zsoltár sorában tartja számon ezt a zsoltárt is. És ezért üzenete ma is aktuális. Testvéreim, mi felfogjuk-e, meg tudjuk-e ítélni azt a mélységet, amelyben van a mi világunk?! Pár méterre a templom mellett azt látjuk, hogy csodálatos karácsonyi hangulatfellegbe öltözött már minden, a karácsonyi fények mindent beborítanak, a külső várakozás pedig felfokozódik. De a belső várakozás nincs ott az emberi szívekben! Ha az ember szomjas, van szomjúságot csillapító nedű bőven az árusok polcain, még ha várni is kell és sorban is kell állni érte, ha az ember éhes, vagy fázik, vagy esetleg ajándékozni szeretne, azt is megkaphatja kis sorban állás és várakozás után! De vajon az emberi szívekben, a bensőben, a lélekben ott van-e az az igazi zsoltáros és bibliás várakozás, mert a fény ellenére is sötétség van még sok ember szívében! Neked van-e ilyen kiélezett, és Isten ígéretére várakozó várásod karácsonyhoz készülve? Te nem érzed e testvérem, hogy szorítóbb tud lenni a lelki éhség, mint a testi, te nem gondolod-e hogy életednek pont arra a mélységére, gyászára, lelki betegségére vagy állapotodra, amelyben éppen vagy ráillik a jelző, hogy a mélységből kiáltasz Úrhoz!
Ezen a mai reggelen tehát meg kell tanulnunk helyesen várni az Úrra. Úgy várni rá, mintha az őrváltásra várnánk, mintha az életünk függene a jövetelétől! Sőt, arról is van szó. Igaz, hogy a földi élet akkor is tovább folytatódik, ha a várakozásod nem ér célt, vagy nem jut teljességre, de ha azzá lesz, ha karácsonykor leborulva találkozol a megszületettel, akkor nem vagy tovább belső sötétségben, akkor felfogod azt, hogy az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.
Tudsz-e így várni, úgy várni Jézusra, hogy az életed függ attól, hogy eljön e a reggel, az Isteni ígéret beteljesedésének ideje, a Jézus születése! Csak akkor lehet ez valósággá az életedben, ha már megérezted és felismerted azt a mélységet amelyben vagy a bűn miatt, de ma tudd meg azt, hogy az első karácsonykor a földre jött Úr Jézus egyedül az, aki meg tud váltani, és meg is váltja az ő népét. Így vársz-e az Úrra? Vagy a sokféle egyéb várakozásnak adtad szívedet, gondolataidat, és érzéseidet? Ha így van, kérd az Istent, hogy derítse fel éjedet, hogy szárítsa fel könnyedet, hogy hadd lehess az Ő gyermekévé a Jézus által hozott javak révén!
Ha pedig már várod őt adventi szívvel, ha felismerted a magad rútságát és kiáltottál a nagy mélységből, akkor tedd meg, ami még hátra van, hogy felkészülten fogadd őt. Vegyünk példát az ünnepre készülve is a köznapokból. Ha vendéget várunk, akkor is takarítunk, és asztalt készítünk. Ez a feladatunk most is. Pontosabban még ennyi sem! Mert a takarítás adventi feladat. Megnézni, hogy mi van útban, mi az, ami méltatlan a vendéghez, minek van lehúzó ereje, aminek Ő, az Úr Jézus nem örülne, ha ott találná az életünkben. De az asztalkészítés most nem a mi dolgunk, az most kivételesen a Vendég dolga! Az advent hátralévő részében tehát így takarítsunk, de nem csak a lakásban, hanem életünkben is. Takarítsuk el a méltatlan indulatokat, cselekedeteket, szavakat, vagy sérelmeket, és készüljünk az eljött és az eljövendő Úr Jézus Krisztus fogadására!
Testvéreim, ha így várakozunk a mi Jézusunkra, ha látjuk mélységeinket és tudjuk, hogy nála van a szabadulás, akkor várakozásunk őszinteségében a Megváltóval való találkozásban igazi karácsonyunk lehet. Hadd kívánjam ezt minden kedves testvéremnek! Ámen.
Felvidék Ma, sk
