A romantika volt talán az utolsó emberhez méltó korszaka az emberiségnek, de már itt is érződött annak a hatalmi manipulációnak a befolyása, amely nem a természet erejéből, hanem a pénznek csábító perverziójából táplálkozott. Petőfit is megérintette a keresztény oltárok és trónok lerombolását gerjesztő vadidegen propaganda (lásd: Akasszátok föl a királyokat…), de Magyarországot még kevésbé tudták megfertőzni a csőcseléket vérszomjas állattá silányító és romboló eszmék (főleg ezért kellett bűnhődnie az I. világháború után!). Ekkor kaptak lábra egyre erőteljesebben a sátánista talajból kifejlődött kommunista és liberális téveszmék, melyek szabadságot és egyenlőséget hirdetnek ugyan, mint az antik görögök, de az isteni rendtől és hagyománytól elszabaduló és elszakadó módon felpuhítva és eltorzítva az emberi alapértékeket. Az egyik sarkalatos pontja ennek a rémlátomásnak az a végzetes tévedés, hogy a szabad kibontakozásra hivatkozva a társadalom alapegységének az egyént tekintik, nem pedig a családot. Így teremtik meg az otthontalan (hontalan) és gyökértelen világpolgár kultuszát, de ezzel nem csupán a gondoskodó családtól és biztonságot nyújtó otthontól, szülőföldtől és nemzeti hagyománytól fosztják meg, hanem a gondviselő Mindenható szilárd lelki támaszától is, és egy semleges világba vetik az embert, kiszolgáltatva őt a vagyonával és felvásárolt hatalmával világra terpeszkedő pénzügyi körök hitvány gazembereinek.
Nem volt ez minden aljas szándéktól mentes folyamat, hanem egy előre elgondolt és jól megszervezett program része!
Most már csak annak a kérdésnek tisztázásáig kell eljutnunk, hogy mindezt a tisztességtelen haszonszerzés miatt tették-e csupán, aminek a keresztény erkölcsöt őrző egyházak és a nemzeti hagyományok az útját állták, avagy eleve a kereszténység felszámolása és az európai nemzetek kultúrájának lerombolása volt a legfőbb cél egy kiválasztottságra hivatkozó világuralmi törekvés érdekében.
A rombolást leggyakrabban úgy kezdik, hogy bizonyos értékhordozó fogalmaknak negatív felhangot adnak. Például a hagyományok őrzését konzervatívnak, majd minden konzervatívot maradinak minősítenek. Ennek ellenkezője, hogy az értékromboló eszméket és folyamatokat haladónak és modernnek nevezik. Így történhetett, hogy a nemzeti közösség értékeit védelmezőt nacionalistának és rossznak tartják, míg a közösségi értékeiket megtagadókat nyitottnak és korszerűnek tüntetik fel. Az évezredek óta szilárd erkölcsi talajú istenhívő embert be akarják zárni a templom falai közé, míg a hitetlenség és bűn szennye kiárad az egész világra televíziós szennycsatornáikon át. A lényeg, hogy az identitását vesztett (elveszejtett), szabad akaratától megfosztott és csordává alázott tömeg feltétel nélkül kiszolgálja azt a réteget, amely nagyon is megválogatja, hogy milyen származásúakat fogad be soraiba.
Ez az a liberalizmus, amit a pénzvilág urai a megvásárolt, anyagilag függővé tett, megzsarolt avagy elhülyített ügynökeik révén mifelénk is terjesztenek szellemi lepratelepeikről. (Ebből a szempontból érdemes odafigyelni például az Új Szó szellemi kútmérgező aknamunkájára, hogy jobban megértsük, honnan fúj a szél. Mármint a népi bölcsesség szerint milyen lyukból.) És döbbenetes, hogy az idegen megszállás és a kommunizmus agymosó gépezetének évtizedei alatt mennyien mondtak le (talán a fenti stílusú cinkosok közreműködésével is) emberi hivatásuk betöltéséről: hagyták el az anyanyelvi kultúrát, s tagadták meg gyermekeikben a származásukat és a szülői házat, hátat fordítva az ezer évig megtartó kereszténységnek és Jézus üzenetének, hogy végül valamilyen sehová sem tartozó ösztönlényként bolyongjanak a világban. Miközben szabadnak vallják magukat, csupán a Mammon (pénz és hatalom) öntudatlan rabszolgái lettek, és nem szabadságot, hanem diktatúrát árasztanak magukból minden megnyilatkozásukkal, cselekedetükkel és magatartásukkal. Azt sugallják írásaik is, hogy a jámbor olvasó hódoljon be a piac törvényeinek, a világpiaci cégek terjeszkedésének, a testet, lelket és szellemet romboló reklámnak és propagandának. Mindezt persze finoman és tapintatosan, olykor még emberinek tűnő csomagolásban tálalva, mint például ahogyan a Megváltó születésének ünnepét a kufárok és lelketlen kalmárok ízléstelen haszonszerző piacává degradálták. Máskor ugyanezt a silányságot irodalomként vagy művészetként forgalmazzák jól hangzó klasszikus nevekkel körberakva, amitől például Márai Sándor is forog a sírjában…
Ezek után már érthető, miért szabadították ránk a Nagypáholy urai először Trianont majd a kommunizmus fenevadjait, és feleslegesé válik minden más történelmi spekuláció, amilyeneket ezek az úriembernek álcázott a gazfickók újságjaikkal és televízióikkal akarnak velünk megetetni, amint azt a szarvasmarhákkal teszik, amikor leölt testvéreik maradványaiból készült tápszerrel hizlalják őket vágási súlyig…
Mihályi Molnár László, Felvidék Ma
