2007. június 9-én az olmützi Szent Vencel-székesegyház falai közt került sor arra az Esterházy-évben megrendezett ünnepi megemlékező szentmisére, amelyet a mártír gróf lelki üdvéért ajánlottak fel. A szentmisét 4 felvidéki lelkiatya: Zsidó János, Farkas Zsolt, Galgóczi Rudolf és Szalay András mutatta be. A megemlékezésre több busszal érkeztek zarándokok a Felvidékről és Magyarországról is.

A szentmise végén a zarándokok az atyákkal közösen imádkoztak a súlyosan beteg František Lizna atya – Esterházy János egykori rabtársa – gyógyulásáért, kérve a mártír gróf segítségét. Előző nap ugyanis Jan Graubner olmützi érsek maga mondotta Esterházy Alice- nak és férjének, hogy kérjük Esterházy János közbenjárását az atyáért, mert ha Lizna atya megyógyulna halálos betegségéből, akkor az valóban olyan csoda lenne, ami elősegíthetné a boldoggá avatási eljárás meggyorsítását. Az olmützi érsek lenne ugyanis az illetékes a boldoggá avatási eljárás elindításában, hiszen Esterházy az Olmützi Egyházmegye területén hunyt el.
Június 9-én imádkoztak Esterházy tisztelői Olmützben Lizna atya gyógyulásáért, és már július 12-én, a kórházból való hazaengedésétől eltelt egy hónap alatt a beteg állapotában látványos és csak orvosi szempontból nehezen magyarázható javulás állt be. A halálos beteg meggyógyult. Lizna atya csak 2008 márciusában, egy Molnár Imrével folytatott telefonbeszélgetés során tudta meg, hogy Esterházy Jánosról megemlékezve könyörögtek gyógyulásáért Olmützben. Ekkor ezt mondotta: „Már tudom, kinek köszönhetem gyógyulásomat!”
Lizna atya 2008 nyarán gyógyulásáért hálát adva az 1600 kilométernyi távolságban levő Szevasztopolba zarándokolt gyalogosan – orvosi hozzájárulással.
Esterházy fogolytársának a gyógyulása hozzájárulhat a mártír gróf boldoggá avatásához, ennek hitelességét azonban az Egyház alapos vizsgálatának kell szentesítenie.
Bízunk abban és imádkozunk azért, hogy Esterházy Jánost, Krisztus bátor hitvallóját – az Egyháznak megfelelő kivizsgálás után hozott ítélete alapján – a boldogok és szentek társaságában tisztelhetjük majd.
Ha nyilvános istentisztelet keretében az Egyház döntésének meghozataláig még nem is fordulhatunk hozzá, imádkozhatunk érte s mindannak beteljesüléséért, amiért ő életét áldozta – magyar nemzetünkért, a népek közti békéért és igazságosságért, az Evangélium terjedéséért.

Pázmaneum, Karaffa János