Amíg Ján Slota pártja bent van a pozsonyi kormánykoalícióban, addig valószínűleg nincs esély a magyar-szlovák viszony normalizálására – hangsúlyozta a Maglód Újságnak nyilatkozva Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja (MKP) stratégiai alelnöke, aki egyaránt elítéli a szlovákiai magyarellenes és a magyarországi szlovákellenes megnyilvánulásokat. Magyarként és politikusként miképpen szemléli az elmúlt hetek, hónapok felvidéki magyarellenességét?
Ami az elmúlt heteket, hónapokat, illetve jó két évet illeti, azt tudom mondani: minduntalan az 1945 és ’48 közötti kor szelleme köszön vissza a magyarellenes gyűlöletkeltéssel, izgatással és a magyarok sértegetésével. Persze nem minden szlovák magyarellenes, az is lehet, hogy egészen sokan nem azok, de két és fél évvel ezelőtt Szlovákiában olyan koalíció került hatalomra, amely ismét kormányzati rangra emelte a magyarellenességet.
A Robert Fico vezette kormányban fő felelősként Ján Slotát és az általa vezetett Szlovák Nemzeti Pártot szokták megnevezni.
Igen, mert ez a formáció szítja nyíltan a magyarellenességet, a kormánykoalíció többi résztvevője pedig mindezt tétlenül nézi. Slotát tekinthetnénk lélekgyógyászati esetnek is akár, de mivel közéleti személyiség, nagy nyilvánosságot kapva sokak véleményét formálja, szemléletét alakítja. Egy nemrégiben született felmérés szerint a szlovák 15 évesek a leggyűlöletesebbnek a magyarokat tartják, és több mint 60 százalékuk azon a véleményen van, hogy nyilvános helyen nem szabadna magyarul beszélni. Amennyiben a szlovák fiatalok körében ilyen nagymértékű a magyarellenesség, akkor az látszik, hogy Slota megnyilvánulásai jó táptalajra hullottak. 1998 és 2006 között – amikor is az MKP kormányon volt – egyébként nem voltak tapasztalhatók sem az utcákon, sem a kormányzati politikában kifejezett magyarellenes jelenségek. Ez alátámasztja azt, hogy ha felülről bíztatják, illetve gerjesztik a magyarellenességet, akkor felszínre kerül és terjed.
Amíg a Szlovák Nemzet Párt bent van a pozsonyi kormánykoalícióban, addig egyáltalán van esély a magyar-szlovák viszony normalizálására?
Valószínűleg nincs, hiszen a kétoldalú kapcsolatok azért romlottak meg ennyire, mert Szlovákiában 2006-ban egy politikailag elfogadhatatlan összetételű kormánykoalíció alakult, amelynek a legelfogadhatatlanabb eleme Slota pártja. Ha ez a szélsőséges erő kikerül a kormányból, akkor a magyar-szlovák kapcsolatok javulhatnak.
Az ominózus dunaszerdahelyi futballmérkőzésre ellátogatott magyarokat sújtó rendőrtámadást vajon felülről gerjeszthették?
A kormányzati felelősség egyértelmű, hiszen rohamrendőrség nem őrzővédő magáncég, hanem az állam erőszakszervezete. Az is tény, hogy nem egy-két rendőr magánakciójáról volt szó. Nem hiszem, hogy nem kaptak valamilyen utasítást a rohamrendőrök, ha ilyen nagy létszámban avatkoztak be; előzetesen kellett felkészíteni őket – a parancsnokaikat biztosan – arra, hogy hol és mikor kell akcióba lépni. Jellemző egyébként, a lelátónak abban a részében történt a beavatkozás, ahol a legkisebb esély volt arra, hogy a szurkolók esetleg visszatámadjanak, ugyanis teljesen vegyes összetételű volt ugyanis a lelátó azon része: nem szervezett szurkolótábor vagy a keménymag volt ott, hanem magyarországi és csallóközi drukkerek vegyesen, gyerekek, lányok, fiuk, idősek, középkorú férfiak és asszonyok. A szurkolóknak ez a vegyes csoportja tehát sem kezdeményező, sem védekező jelleggel nem tudott volna fellépni. Hogy az akciót ki készítette elő, milyen megfontolásból és milyen utasításokkal, azt már nem tudom. Persze az ilyen döntések ugyanakkor politikai szinten szoktak megszületni; nem hiszem, hogy a rendőrség a saját köreiben döntött arról, hogy ezt meg kellene cselekedni.
Meglehetősen ellentmondásos helyzet, hogy 2006. október 23-a, vagyis megannyi rendőr brutális budapesti akciója után a Gyurcsány-kormány kénytelen tiltakozni a dunaszerdahelyi szlovák rendőrterror miatt.
A budapesti rendőrség két évvel ezelőtti beavatkozása után sajnos felmerült a kérdés: ha Magyarországon magyar rendőrök magyar emberek ellen ezt megtehették, akkor Szlovákiában szlovák rendőrök magyarok ellen miért ne tehetnék meg?
Ön hogyan viszonyul a dunaszerdahelyi stadionban magyarok által használt szimbólumokhoz?
Szerintem az, hogy a szurkolók csapatzászlókat lengetnek, teljesen természetes és a mérkőzéseken bevett szokás, de nekem például eszembe nem jutott volna, hogy Nagy-Magyarország térképét tegyem ki egy futballmérkőzésen. Meg kell jegyezni azonban, hogy ez egyfajta kompenzálás, hiszen ilyen térképet a Felvidéken másutt nem igazán lehet használni, legfeljebb futballmeccsen. Mindenesetre annak ellenére, hogy személy szerint nem igazán tudom támogatni, hogy egy labdarúgó mérkőzésen a történelmi múltunkra így emlékeztető térképeket helyezzenek ki, úgy vélem, ilyesmi vagy különböző jelszavak miatt nem lehet rendőrrohamot elrendelni.
Sokak szerint azért is lehet sok mindent megtenni felvidéki nemzettársainkkal, mert az elmúlt években a határon túli magyarokkal a budapesti kormány vajmi keveset törődött. Ön hogy látja, a külhoni magyarság mennyire érezhet magárahagyatottságot, különösen a kettős állampolgárságról is szóló 2004. december 5-ei népszavazás után?
A határon túli magyarság az elmúlt években egyre inkább magárahagyatottságot érezhetett. Egy kisebbségben lévő nemzetrésznek szüksége van arra, hogy érezze anyaországa támogatását. Ha ez jelentősen csökken, akkor a határon túli magyar közösségek belső kötelékei meglazulnak, ami pedig erősíti az asszimilációt. Ez utóbbinak persze különböző megnyilvánulásai fordulnak elő, többek között a magyar művelődéstől, oktatástól való eltávolodás. Tudni kell, hogy a felvidéki magyar szülők legalább negyede szlovák tannyelvű elemi iskolába íratja be a gyermekét. A határon túli magyarok esetében tehát egyre komolyabban fennáll a veszély, hogy elveszítik a saját nemzeti intézményeikbe és a saját politikai képviseletükbe vetett hitüket. Látnunk kell persze, hogy Magyarországon is hasonló vagy ugyanolyan folyamatok zajlanak, mint a határon túl, csak éppen ezek hatványozottan nyilvánulnak meg a számbeli kisebbségek körében.
Az MKP ellenzékben mit tud elérni a szlovákiai magyar közösség képviseletében erős anyaország, illetve komoly budapesti támogatás hiányában?
Nehéz erre teljesen egyértelmű választ adni, ám egyértelmű, hogy Magyarország meggyengülése a határon túli magyar nemzetrészeket hatványozottan gyengíti.
Ján Slota a felvidéki magyarokat a többségi nemzet testén burjánzó rákos daganatként jellemezte, amely azonnal eltávolítandó. Ezek szerint a szlovák politikai elit egy része a magyaroknak a szülőföldjükről való távozását vagy beolvadását szeretné látni, amit alátámasztani látszanak azok a pozsonyi kormányzati döntések, amelyek újabb és újabb joghátrányt, anyagi veszteséget, sőt fizikai atrocitást jelentenek nemzettársaink számára. Ugyanakkor hogyan értékelhetőek az itthoni szélsőséges cselekedetek, például az, hogy már Maglód környékén is átfestettek szlovák nyelvű feliratot?
Ezekkel egyetérteni sem az egyik, sem a másik oldalon nem lehet. Zászlóégetéssel sem lehet azonosulni, még akkor sem, ha válaszképp és hirtelen felindulásból is történt. Hiszen mi sem szeretnénk, ha magyar zászlót égetnének Szlovákia területén.
Az viszont biztosra vehető, hogy a Fico-kormány felemlegeti ezeket a válaszreakciókat az összes szóba jöhető nemzetközi fórumon. S az erre hivatott magyarországi és a szlovákiai magyar politikusok vajon a megfelelő módon jelenítik meg a magyar iskolarendszert vagy a magyar többségű települések önkormányzatát sújtó szlovák kormányzati döntéseket?
2006 óta valóban számos olyan döntést hozott a szlovák kormány, ami a magyar közösség nemzeti és nyelvi integritását, megélhetését, gazdasági erejét gyengíti. Kérdés, hogy ezeket a magyar politikusok milyen módszerekkel tudják kivinni, az viszont szintén felmerül: milyen eredményeket tudunk idehaza elérni. Egyikkel sem vagyok maradéktalanul elégedett. Nekünk, politikusnak elkötelezett helyi értelmiségiekkel, közéleti szereplőkkel összefogva, a már említett szülőket meg kellene győzni arról, hogy magyar iskolákba adják a gyermekeiket. Az is tény viszont, hogy a felvidéki magyarok az úgynevezett beiratkozási programhoz alig kapnak érdemi segítséget a magyar államtól. A Budapestről a határon túli magyaroknak szánt szellemi és anyagi támogatások kialakulóban lévő rendszere ugyanis felbomlott 2002 után. Az anyaország anyagi hozzájárulása a határon túli magyarok életéhez szintén nem egy átgondolt stratégia mentén valósul meg, hanem jórészt ismeretségi alapon; mindeközben az elmúlt években reálértéken is jelentősen csökkentek ezek a magyarországi források.
A néhány héttel ezelőtti komáromi Gyurcsány-Fico találkozó óta milyen módon alakult a szlovák-magyar viszony?
Sok jó nem történt azóta. A kérdés az, hogy milyen elveket sikerül a kormányoknak érvényesíteni egy ilyen megbeszélés után. Mindenestre szívesen látnék egy felsorolást arról, hogy milyen törvényes megoldásokat tud elképzelni a két fél a magyarországi szlovák és szlovákiai magyar közösséget illetően. Azt persze tudatosítanunk kell, hogy amíg Magyarországon kisebbségi önkormányzatok működhetnek immár másfél évtizede, addig Szlovákiában jelenleg minden kollektív megoldást elutasítanak. Pedig a szlovák politikusok által sokáig hangoztatott reciprocitás – azaz kölcsönösség, viszonosság – elve nem ezt feltételezné.
Zsolnay Csongor
