Tervezhető-e az oktatás?

Tervezhető-e az oktatás? címmel tartotta közoktatási konferenciáját a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Rozsnyón, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok 15. Országos Találkozója keretén belül, 2009. március 28-29-én, a történelmi Városháza és a Fábry Zoltán MTNY Alapiskola termeiben.

A konferencia időszerűségét az új közoktatási törvény által megkövetelt pedagógiai program írásának kötelezősége adta, illetve a nevelő-oktató intézmények megsegítése volt a cél.
Az előzményekhez kötődik, hogy ehhez a komoly, az iskola működésének minden területét átfogó szakmai alapdokumentum elkészítéséhez a konferencia előadásai, szekciómunkája megadta a kellő tudást, a stratégia gondolkodást, szakmai konszenzusra ösztönzött; hogy az iskolában érdekeltek párbeszéde, kívánalmai vezessenek el a szlovákiai magyar iskolák minőségi változásához, a pedagógusok szemléletbeli megújhodásához.
A konferencia célja volt, hogy a 2008. május 22. és szeptember 1. között papírra vetett intézményi pedagógiai program és benne a helyi tanterv mint folyamat és szakmai cselekvési program tudatos és a nevelő testület közös tervezése és programja legyen. S a program mint az iskola alkotmánya legyen a mindennapi szakmai tevékenység élő része, ám ne legyen merev, hanem a kihívások és elvárások szerint rugalmasan értékelődjön át.
A konferencia célját segítették a plenáris előadások és a négy szekcióban megvalósult munka.
Radó Péter oktatáskutató a 21. század elvárásairól szólva finoman figyelmeztetett, hogy a PISA felmérések tükrében a 19-20. század elvárásait sem teljesítette az iskola. Adós maradt az alapkészségek elsajátíttatásával. Képesek leszünk-e megfelelni az új kihívásoknak, ha két évszázad elvárásaival is adósak vagyunk? Képesek vagyunk-e a 21. században megfelelni bármilyen kihívásnak, ha a körülöttünk lévő világ folytonos változásban van? El tudjuk-e képzelni, milyen iskolára lesz szükség húsz év múlva, milyen készségekkel kell felvértezni a mai elsős tanulót, hogy egyetemi évei után boldogulni tudjon? Mire készítsen fel az iskola a 21. században: a tanulás folytonosságára, az alkalmazkodóképességre, teremtse meg a releváns tudáshoz való hozzáférés lehetőségét mindenki számára.
Setényi János ügyvezető igazgató (Expanzió Humán Tanácsadó) előadásában arról szólt, hogy a kilencvenes évekhez viszonyítva csökkent az anyaország mintaszerepe és szervezőereje, mert a mintaadás és a tanulás folyamata lezárulni látszik napjainkban. Szlovákiában az anyanyelvi oktatás teljes vertikumában kiépült. Amire nagyon vigyázni kell, a minőség kiépítése, mert a PISA felmérésre utalva nem szabad a leszakadók táborába tartozni. Ez Európában a balkanizálódást jelenti, azt, hogy a szlovákiai magyarság a munkaerőpiacról kiszorul alacsony iskolázottsága és félanalfabetizmusa folytán. A minőségi oktatás megteremtése legyen az esély, mert csak akkor van beleszólásunk sorsunk alakításába. Ennek egyik útja, ha helyi adottságainkat kihasználjuk, ha a Stratégiai Alapokba pályázva megtervezzük a jövő iskoláját. Magyarország ebben a munkában akkor tud jól segíteni, ha világos nemzetstratégiát dolgoz ki.
Vass Vilmos, a veszprémi Pannon Egyetem tanszékvezetője bemutatta a magyarországi NAT-fejlődését, kezdve az 1995-ös NAT-tól, folytatva a 2003-as NAT felülvizsgálatig (minőségbiztosítási rendszer kiépülése) bezárólag a 2007-es NAT-ig (kompetenciafejlesztés). Ez a hosszú tanulási folyamat a magyar pedagógia, kutatás, gyakorlat egészséges szakmai izmosodásához vezetett. A tartalmi-tantervi szabályozás legutolsó láncszeme a pedagógiai program, aminek csúcsa a progresszív, az előremutató, a kívánalmaknak megfelelő, alkalmazkodó, rugalmas, kreatív program.
Milos Novák, a Besztercebányai Megyei Önkormányzat Művelődési és Humánerőforrás-fejlesztési Osztály vezetője arra hívta fel a szakma figyelmét, hogy az új közoktatási törvény lehetővé teszi a kreatív programok megírását, de nagy a veszélye annak, hogy az iskolák kényelemből csak a „zacskós leves”-hez ragaszkodnak, az előregyártott programokat részesítik előnybe.
A konferencia szombaton négy szekcióban boncolgatta a plenáris előadások által felvetett problémákat.
A vasárnap előadója Botka Lajosné parlamenti képviselő (Budapest) volt, aki a változások, innovációk menedzselésével foglalkozott. Minden változás akkor hozhat sikert és akkor tud megvalósulni, ha az iskola nevelőtestületének „mozdonyemberei” és a vezetés jól tud kommunikálni egymással, ha világosak a kitűzendő célok, ha van elég türelmük a várakozó kollégák meggyőzésére, ha magukkal tudja ragadni az ő hévük és lendületük a kiváró kollégákat.
A pódiumbeszélgetés résztvevői arra keresték a választ, hogyan szerveződött az iskolákban a pedagógiai program írása, zajlott-e párbeszéd az iskolában érdekeltek között arról, milyen iskolát akarnak, megszülettek-e a célok, aminek megvalósítása előre vetíti az iskola minőségi változását is.
Szombaton az ünnepi est keretében kiosztásra került a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj, amit 2009-ben Tóth Sándor, a rozsnyói Református Közösség MTNY Alapiskola igazgatója kapott.
Csúsz Ilona és Csúsz László (Tompa M. Alapiskola, Rimaszombat), illetve Balogh Csaba (Galánta) a tehetségek gondozás terén végzett több évtizedes munkájukért kapott SZMPSZ díjat, Bódi Katalint (Feled, Szombathy Viktor MTNY Alapiskola) és Józsa Mónikát (Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra) sikeres szakmai és módszertani tevékenysége miatt díjazták, Szkladányi Endre (Ipolység, Gimnázium) és Kustyán Ilona (Selye Gimnázium, Komárom) életműdíjban részesült, az OKM Határon Túli Magyarok Titkársága és Halzl József (Rákóczi Szövetség) a szlovákiai magyar közoktatás segítése címen vehette át az SZMPSZ díját.
A konferencia kísérő rendezvénye az Alkotni jó képzőművészeti pályázat alkotásaiból készült kiállítás volt.
A 2009-es rozsnyói közoktatási konferencia az előző évekhez viszonyítva mind szervezésben, mind tartalomban a minőség jegyében zajlott.
Köszönet ezért az OKM-nek, Rozsnyó város Önkormányzatának, polgármesterének, alpolgármesterének, az SZMPSZ Rozsnyói TV-nek, a régió óvodái, iskolái igazgatóinak, pedagógusainak, szülői szervezeteinek. Ők azok, akik kiállásból, vendégszeretetből példaértékű munkát végeztek azért, hogy a konferencia mintegy 250 résztvevőjének komfortérzése legyen és újra visszavágyjon Rozsnyóra 2010-ben is.

Ádám Zita, a Rimaszombati Regionális Pegagógiai Központ vezetője