A Magyar Koalíció Pártja tegnapi Országos Tanácsának vitája, az MKP ügyeiben jártas ember számára érdekes jelenségek megfigyelésére ad lehetőséget. Tegnap, még a politikát utálók is hiányoltak valamit. A média-csatát, az üvöltést. Valahogy túl nagy volt a csend a tanácskozás előtt. Naiv lelkem is azt hitte. Talán az „üvöltő négyek”, az oroszlánok más életteret kerestek, és elköltöztek a Dél-Szlovákiának nevezett szavannából?

Tévedtem. Én is, mint az a jóhiszemű többség, aki e lerongyolódott országrész felemelkedésének híve. Aki, nyugtalan éjszakái után újra és újra ezért kell fel reggel, robotolni, mert úgy hiszi, hogy csak tisztességes munkával lehet talpra állni, és felemelni maga és apái szülőföldjét. Ha nem is Kánaánt varázsolni oda, de legalább a jól élő emberek földjévé tenni Dél-Szlovákiát. Közbe dühösen nézi, hogy ami az ő javát is szolgálná, azt már valaki elvette, és arra használja, hogy neki még több, nekem még kevesebb legyen. Akinek az MKP is csak arra jó, hogy saját vagyonát gyarapítsa, új kastélyt, szántót, pozsonyi ingatlant, stb. vegyen mások verítékéből.

Nos, az „oroszlánok” nem költöztek sem délre, sem északra, de még keletre, vagy nyugatra sem. Itt vannak megbújva. Az Elnökök Tanácsa és az Országos Tanács közti időben Csölösztőn rejtőzködtek. Nem kell nagy ész, hogy kitaláljam, kitaláljuk miért? Magukkal vittek néhány sakált is, mert az elejtett vadak tetemeinek eltakarításában a fő szerep az övék. „Tiszta munkát szeretnének!”

Ahogy a hírügynökségek beszámoltak róla, a békés elnökök tanácsát viharos országos tanács követte. Az üvöltő négyek csoportjának sikerült az első becserkészési rohamot elindítani. A meglepett többség ijedten kapta fel a fejét, és mire feleszmélt, csonkított költségvetést kapott az MKP-ban az Európai Parlamenti választások kampánya.
Mi rejlik e mögött?
Elmondom.
A Csölösztői koncravárók taktikát változtattak. Rájöttek, hogy az üvöltés elűzi a „vadat”, és azt éhes gyomorral nem lehet utolérni. A siker a meglepetésben és a taktikában rejlik. Dicséretükre legyen mondva, megtalálták a „becserkészés” helyét is. Nos ez az Európai Parlamenti választások. A taktika elemei a következők. Az MKP alapszabályzata kimondja, hogy rendkívüli pártkongresszust csak akkor lehet összehívni, ha a párt eddigi képviselete a (szlovák) parlamenti választásokon 25 % fölötti képviseletet veszít. Egy fordítási hiba folytán a szlovák verzióból kimaradt a pontosítás, hogy melyik parlamenti választásokon. Az alapszabályzat magyar változatában ott van, hogy ez a szabály a szlovák parlamenti választásokra érvényes. A szlovák változatban ez nincsen. Az üvöltő négyek a koncra várókkal együtt, azért gyűltek össze Csölösztőn, hogy kidolgozzák a „medveejtés” módját.

Az idén három választás lesz. A köztársaságielnök-választás ellenzéki ügy. Az ottani siker, vagy kudarc közös. A második, ez év június hatodikán az EU képviselőinek megválasztása. Jelenleg két képviselőnk van. Ha csonkítják a kampányköltségeket, és az MKP csak egy képviselőt szerez, ez az üvöltő négyek elképzelésében 50 %-os képviseletvesztés. Azt hiszem, hogy most már érthető mindenkinek minden. Ezzel a taktikával, és az alapszabályzat szlovák értelmezésével akarják elejteni a „medvét”, és megszerezni a territóriumát. Hogy ki a medve, és hol van a territóriuma, gondolom, tudják!

Közeledik március tizenötödike, immár 161. alkalommal rójuk le kegyeletünket a magyar szabadságharc áldozatai előtt. Miközben emlékezünk, és elmélkedünk a múlt és jelen kapcsolatáról, a történelmi tanulságokról, kérem, gondoljanak arra, hogy a szabadság törékeny lény. Alig költözik be lelkünkbe, már is elveszíthetjük. A szlovákiai magyarság életében ma újra időszerűek lettek Petőfi Sándor lánglelkű szavai: „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő most, vagy soha. Rabok leszünk, vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok!”

Meggyőződésem, hogy az MKP tagjainak soraiban több a tisztességes ember, mint a hatalomvágyó söpredék. Létezik a pártban annyi erkölcsi és fizikai erő, hogy az üvöltő négyeknek azt mondja, elég! Elég az üvöltésből, és a „csendes” becserkészésből. Elég a rombolásból, az ármánykodásból, a bosszúhadjáratból, és mindenből, ami kavicsot dob nemzetiségi életünk lassan döcögő kerekének csapágyába. Ideje volna, ha ők is az olajos kannáért nyúlnának, hogy olajozottan fusson az MKP szekere. Ez, a „haza” érdeke!

Felvidék Ma