Június 27-én Ligetfalun a Napóleon kori időkbe kalauzolták az érdeklődőket a szervezők. Az 1809-es Pozsonyért vívott csatában a napóleoni francia hadsereg nézett farkasszemet az osztrák császár seregével. A csata rekonstrukciója több ezer érdeklődő kísérte figyelemmel. A nap folyamán gyalogsági és lovassági bemutatót és céllövészetet is láthattak a látogatók. 270 katona korhű ruhában elevenítette meg a napóleoni időket. A szlovák, cseh katonák mellett francia, holland és osztrák hagyományőrzők is részt vettek. A rendezvényre érkezők nem csak a csata lejátszását láthatták, hanem külön érdekesség volt a tábori kórház felállítása és a felcserek munkája. A katonai tábor felverése és a csata sebesültjeinek ellátása ugyancsak sok látogatót vonzott.
1809. június 26-án elfoglalták a franciák Pozsonyt. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg.
Harcok a pozsonyi hídfőnél
A francia csapatok már Bécs kapitulációja előtt, május 12-én megközelítették a magyar határt. Pozsonyban ekkor még nem állt jelentős osztrák erő. A hídfő megerősítésére Károly főherceg május 6-án adott parancsot a nemesi felkelés parancsnokságának. A sáncrendszert Cholich Pál táborkari százados tervei alapján építették meg. Pozsonynak az adta a hadászati jelentőséget, hogy kiváló helyet kínált a hídépítéshez.
Károly főherceg amint értesült a francia közeledésről, Pozsony felé azonnal csapatokat indított útba. A Hoffmeister-dandár (58. Beaulieu-gyalogezred, 3. O’Reilly-svalizsérezred) május 16-án indult a Morvamezőről, és két nappal később érkezett Pozsonyba. Az elővédharcokba a pozsonyi lovasezred egyik százada is bekapcsolódott.
A francia 3. Davout-hadtest Montbrun-könnyűlovas-hadosztálya a hesseni Nagel-dandárral megerősítve május 12-én benyomult Bruck an der Leithába, és megkezdte a harcfelderítést Pozsony irányában, de rövidesen visszavonultak, és harcoltak a május 21-22-én vívott asperni csatában. A francia vereség után már a következő nap, 23-án újra megjelentek a magyar határon.
Lasalle csapatai május 26-án Hainburgba érkeztek. Másnap a Duna mentén járőröző előőrsök jelentették, hogy erős osztrák oszlop közeledik Pozsony felé. Ez az oszlop nem volt más, mint a Károly főherceg által küldött erősítés (Bianchi-dandár: 39. Duka- és 60. Gyulai-gyalogezred, Sinzendorf-dandár: négy alsó-ausztriai landwehrzászlóalj). A parancsnokságot Bianchi tábornok vette át. A védőcsapatok erőssége 5672 gyalogosból és 870 lovasból állt. A védelmet a két reguláris dandár dandárütege és egy 12 fontos pozícióüteg erősítette.
A francia lovasság legyezőszerűen bontakozott ki Bécs délkeleti előterében. Hainburgba Lasalle, Bruckba Montbrun, Wiener-Neustadtba Colbert vonult. Napoleon a vesztes csata után parancsot adott Davout marsallnak, hogy foglalja el a hídfőt. Davout első intézkedéseként erőszakos harcfelderítést rendelt el. Június 1-én este a Lasalle-hadosztály 16. lovasvadász-ezrede, és egy hesseni zászlóalj indult támadásra, amit a védelemben lévő Duka- és Gyulai-gyalogosok visszavertek. A veszteség mindkét oldalon száz fő körül mozgott.
A franciák értékes információkat szereztek a védelemről, amit Davout úgy értékelt, hogy rohammal beveheti a hídfőt. A felvonuló Gudin-hadosztály június 3-án este menetből indított rohammal próbálkozott, de azt a védők véresen visszaverték. A Gudin-hadosztály osztrák források szerint 7-800 halottat és 3-4000 sebesültet vesztett 360 osztrák veszteség ellenében. A francia veszteség nagyban eltúlzott, a valóságban nem érte el az ezer főt. Davout okult a kudarcból, és többet már nem kísérletezett rohammal. A hídfőben ezután csak ágyúharc folyt.
Felvidék Ma, atos
