(Nagy felbontású képgalériával kiegészítve) A komáromi történtek rámutattak a szlovák politikai elit farizeusságára * Szerencse, hogy a 21. században élünk, mert a korábbi századokban voltak esetek, hogy a komáromi botránynál kisebb dolgokat is hadüzenet követett * A komáromi szoborállító bizottság nehéz helyzetben volt, ennek ellenére egész jól vizsgázott…
A történtek címszavakban: A szlovákiai, de nemzetiségi összetételét tekintve nagy többségben magyar Komáromban szobrot emeltek Szent István király tiszteletére. A szlovák kormány a szlovák államfő hathatós támogatásával megakadályozta Sólyom László magyar köztársasági elnök megjelenését a szoboravató ünnepségen – azzal magyarázva, hogy az 1968-as prágai tavasz megfojtásának évfordulóján, augusztus 21-én veszélyes, ha egy olyan ország közjogi méltósága érkezik az országba, amely a Szovjetunió mellett szintén részt vett a 41 évvel ezelőtti katonai invázióban.
(A képek kattintással megtekinthetők nagyobb felbontásban is)
A szlovák hivatalos álláspontot gyakorlatilag meghívóként értelmezhették a szlovák „mélynemzetiek”: „Nosza, gyerünk Komáromba!”. El is jöttek, és talán fura módon éppen ők leplezték le a szlovák politikai elit abszurditását, azaz egyértelműsítették, hogy a komáromi történteknek az égvilágon semmi közük sincs az 1968-as emberarcú szocializmus meghiúsításának. A szlovák ellentüntetők hoztak magukkal néhány transzparenst, azokon azonban nyoma sem volt az 1968-as események számonkérésének (csak zárójelben, Sólyom László a legelsők közé tartozott, akik elítélték az 1968-as bevonulást, örök életében antikommunista magatartás jellemezte, ellenben a szlovák miniszterelnökkel és államfővel, akik a kommunista párt tagjai is voltak). Mi ellen tiltakoztak a szlovák tüntetők: emlékeztettek arra, hogy a történelmi Magyarország határai 1918-tól kezdve már nem érvényesek, és fájlalták, hogy Cirill és Metód miért nem kap akkora elismerést Komárom városától, mint Szent István király. Nem kétséges, teljesen közömbös volt számukra, hogy mi történt 1968-ban. Az csak egy ürügy volt, vagy mondhatjuk azt is, hogy a szlovákiai magyar kártya ismételt előhúzása a „cél szentesíti az eszközt” jegyében.
Szlovákiai magyar vonatkozásban is érdekes helyzetet és kérdéseket kínált fel a komáromi szoboravatás. A szoborállító bizottság vezetője és a város polgármestere az újonnan alakult szlovák-magyar politikai párt tagja. Felvetődött tehát a kérdés, mennyiben lesz pártpolitikai csatározás a komáromi szoboravatás? Abszurd „előjátékban” itt sem volt hiány. A Híd-Most sajtónyilatkozatban bírálta, hogy nem hívtak meg szlovák állami képviselőket az eseményre, miközben ennek a kérdésnek az eldöntésében éppen ők voltak a legilletékesebbek, hiszen Bastrnák Tibor komáromi polgármester egyben a Híd-Most elnökségének tagja. Ennek tudatában dicséretes, hogy a pártpolitikai versengésnek salamoni módon úgy vették elejét, hogy az egész ünnepi ceremónián egyetlen párt és politikus neve sem hangzott el, még a koszorúzáskor sem! Csupán zeneszó, és mindenféle „felkonferálás” nélkül helyezte el a tisztelet koszorúját az MKP és a Híd-Most szervezet is. Az előbbi legfelsőbb szinten, a pártelnök Csáky Pál vezetésével, a Híd-Mostban az ünnepségtől magát távol tartó Bugár Bélát helyettese, Simon Zsolt képviselte. Ami a szlovák állami vezetők meghívását illeti, az utóbbi időszak magyarellenes állami megnyilvánulásait tekintve teljesen elfogadható a bizottság döntése, hogy nincs szükség rájuk. Emellett furcsa volt azt látni-hallani, hogy a város polgármestere előbb szlovákul mondta a beszédét… Egyáltalán, kinek??? Még a módosított nyelvtörvény sem lépett életbe… Azt is sokan firtatják, milyen alapon küldték ki a meghívókat, és az értesítéseket? A szlovák állami vezetők botrányos magatartása azonban háttérbe szorítja ezeket a kérdéseket.
A szlovák politikai elit a schengeni határ megtiprásával, a szomszéd Magyarország államelnökével szembeni ellenséges gesztusával ismét tanúbizonyságát adta, nincs a politikai kultúrának az a mélypontja, amely alá nem még mehetnek.
A komáromi történtek üzenet is egyben, sokkal többről van szó, mint nyelvi jogaink megtiprásáról. Erre még a komáromi rendezvény színfoltjának beillő Ghymes -koncerten is a zenekar szólistája – az amúgy nagyon ritkán nyilvános politizálásba bocsátkozó – Szarka Tamás is figyelmeztetett: „azt akarják, hogy rezervátumban éljünk…”.
Oriskó Norbert, Felvidék Ma
