Duray Miklós ismét adott egy kis munkát a hivatásos csámcsogóknak és ajvékolóknak: az egyik szlovák hírügynökségnek az autonómiák erősödéséről mint természetes folyamatról beszélt. Ami általában véve igaz is lenne, csakhogy Szlovákia mint mindenben, úgy ebben is külön úton jár.
Ez a különutasság persze történelmi okokból eredeztethető, ahogy Duray Miklós is megállapította. A fejlődés ugyanis – jellegénél fogva – egy folyamat, mégpedig hosszú folyamat. És Szlovákia is kétségtelenül ezen az úton jár, vagyis fejlődik – a maga módján. Történelmi múlt híján kötelező jelleggel végig kell járnia azokat a stációkat, melyeket más országok már az évszázadok során megjártak. Hogy most nagyjából a középkor vége felé tartanak, az akár dicséretre méltó tempónak is nevezhető, tekintve az állam megszületésének nem túl távoli dátumát. Bár nézhetjük a dolgot úgy is, hogy Szlovákia egy ízig-vérig modern állam: már a megalakulását is közvetítette a tévé….
Ami Duray megállapításait illeti, azok pont Szlovákiára nem érvényesek. Szlovákia ugyanis nemhogy nem lépett át a posztnemzeti korszakba, hanem éppenhogy csak most ízlelgeti javában a nacionalizmus örömeit, a nemzetállamiság minden izéjét. És tartok tőle, ez a játék a nemzeti homokozóban még el fog tartani nekik egy ideig. De abban Duraynak kétségtelenül igaza van: Szlovákiát (pontosabban azt a földterületet, amelyen ez az ország most működik) nem kerülheti el örökre a regionális öntudat és az autonómia. Csak legyen türelmünk kivárni…
Szűcs Dániel, Felvidék Ma
