Napok óta várom, hogy valamelyik szlovákiai magyar pedagógus, aki a gyakorlatból ismeri a szlovák és az idegen nyelvek oktatásának napi gondjait, megszólal, és szakmai alapossággal mond véleményt Robert Fico vádjairól, amelyeket Sólyom László magyar köztársasági elnök vajdasági nyilatkozata kapcsán elmondott Szlovákiában. Sajnos, hiába várok. Pedig minden pedagógus, vagy gyakorlott szülő tudja, hogy kormányfőnknek, Marek Maďarič társaságában március 15-én elhangzott rosszindulatú, otromba és ünneprontó szavai valótlan állításokat tartalmaznak. Magyarán: bakot lőtt, mert teljes mértékben Magyarország köztársasági elnökének van igaza. Sólyom Lászlónak igaza van abban, hogy jelentős különbség van az alap- és a nyelviskolák nyelvoktatási módszere és színvonala között. Az iskolai nyelvoktatás feltételezi, hogy a gyermek beszéli a tanulandó nyelvet és érti az oktatás során elhangzó magyarázatot, míg az idegen nyelv oktatásának alapszintjén ezt nem feltételezik. Sőt tudják, hogy a tanuló nem beszéli a nyelvet, hiszen ezért akarja megtanulni. Ennyire egyszerű az alapállás, amelyből következik, hogy a tanulás két különböző oktatási módszert igényel. Az angol vagy más nyelvek oktatói ezért a kreatív, játékos oktatási módszert alkalmazzák, ahol a tanulásba a gyermek minden érzékét bekapcsolják, minden aktivitását szórakoztató, érdeklődést felkeltő cselekvéssel motiválják. Egyszóval: játszva „láttatják” a fogalmakat, amit már anyanyelvükön ismernek, és tanítják meg velük idegen nyelven. Az iskolákban a játék helyett klasszikus oktató-nevelő munka folyik, ami gyakran olyan, mint a büntetés. Főleg a házi feladatok esetében, például: írj otthon három sor Ž-betűt. A motiváció minimális, gyakran negatív, az érzékszervek sokszor felváltva vannak bekapcsolva a nyelvoktatásba: vagy szöveget hallgatnak, vagy képeket, diafilmet néznek. Vagyis: az alapiskolákon minimális a kreativitás, ami a szlovák nyelvoktatás színvonalának rovására megy.
Három gyermeket neveltem fel, és két unokámnak olykor-olykor besegítettem a tanulásba. A mai napig emlékszem, hogy a szlovák ábécé egyik legnehezebb betűje a Ď (gy) volt. A szavak írásánál leghalványabban erre a betűre emlékeztek vissza. Amikor már a másik unokámnál is ugyanezek a problémák jelentkeztek, kíváncsi voltam az okára. A tankönyvben visszakerestem a Ď betűt, és rájöttem, hogy a „ďateľ ďobe“ (a harkály csipked) kifejezéssel „motivált” szlovák betű egyszerűen érthetetlen a magyar gyermek számára. Egyrészt, a gyermek élettapasztalata más, ő a harkályt kopácsolni látta és hallotta, nem csipkedni. A falun felnőtt elsős unokám pedig már azt is tudta, hogy a búzaszemet csipkedni a csibe, vagy a veréb szokta. Ezek után nem csodálkoztam, hogy az unokáim sem emlékeznek rá. Az értelmetlen példa nem segítette, hanem rontotta a gyermek számára az íráskép emlékezetében történő elraktározását. Ráadásul mindkét fogalom a nagyon ritkán használt szavak kategóriájába tartozik. Én bevallom, eddigi életem során egyszer sem hallottam, vagy beszéltem szlovák ismerősömmel a harkályról, vagy a csipkedésről, mint madárcselekedetről.
A példát azért hoztam fel, hogy alátámasszam Sólyom László nyilatkozatának igazát, és Robert Fico érzéketlenségét a probléma iránt. A példából az is kivehető, valójában ki akarja, és ki nem, hogy jól megtanuljunk szlovákul…
A nap krónikájához tartozik még, hogy a szlovák hírtévé (TA3) március 15-én este a Napi téma című műsorában foglalkozott Fico és Maďarič sajtóértekezletének állításaival. A politikai vitaműsor vendége Marek Maďarič és Bugár Béla voltak. Megdöbbentő volt számomra, hogy a Most-Híd elnökének mennyire idegen a probléma. Ebből eredően nem tudta megvédeni Sólyom László nyilatkozatának igazát. Sőt, helytelennek tartotta.
Számomra Bugár okoskodása elfogadhatatlan volt. Úgy érzem, a vitaműsor során beállt azok közé, akik egyre mélyebbre ássák a két nemzet közötti ellentétek árkát. Nem az együttműködés kovácsai, hanem a jó kapcsolatok sírásói. Ugyanis, két ország jó kapcsolatát és baráti együttműködését nem lehet igaztalan, etikátlan vádaskodásokra építeni. Főleg nem, ha azt Magyarország és a világ magyarságának legszentebb ünnepén, március 15-én, Bugár Béla asszisztálása mellett követik el a magyar nemzet ellen.
Szlovákia közjogi méltóságai – és Bugár Béla – a történtek alapján, nem tiltakozó jegyzékkel, hanem egy újabb bocsánatkéréssel tartoznak Sólyom Lászlónak, a Magyar Köztársaság elnökének!
Felvidék Ma, Mosoni Dénes
