Szeptember elseje a felvidéki magyaroknak lassan a félelem emléknapjává válik. Egy évvel ezelőtt a nyelvtörvény lépett életbe Szlovákiában, míg az idei szeptember elseje az iskolákban kötelezően elhelyezendő szlovák állami jelképek miatt hangos.

Fico megalkotta, Radičová és a kormánypártok, a „díszmagyarokkal” együtt folytatják. Valahogy így lehetne jellemezni az új szlovák kormány ténykedését a felvidéki magyarokat érintő esetekben. Sem a nyelvtörvényt, sem a nemzeti jelképek használatát kiterjesztő törvényt nem törölte el az új szlovák jobbközép kormány. Hiába hangoztatták a választások előtt, hogy majd ők rendet tesznek, és senkit nem ér majd bántódás, egyelőre tetteik nem a választások előtti ígéreteiket tükrözik.
Marad tehát a törvény betartása, hiszen a büntetést senki sem szeretné kifizetni. Mi, felvidéki magyarok egyébként is törvénytisztelő állampolgárok vagyunk!
Az iskolaigazgatóknak – jelen esetben szlováknak, magyarnak, ruszinnak – főhet a fejük, hogy az egyébként is szerény iskolai költségvetésből még az állami jelképeket is saját költségükön elhelyezzék az iskolákban. Plusz kiadás és – valljuk be – felesleges is! Azt még csak-csak elfogadja az ember, hogy az állami zászlót, címert, a himnusz és az alkotmány preambulumának szövegét elhelyezzék valahol az iskolában, ezzel egy mini parlamenti termet kivetítve a diákok számára, de az már eltúlzott, hogy minden tanteremben is megjelenjenek a fent felsorolt állami jelképek. Ellenszenvet és közönyt is kiválthat a túlzottan erőltetett hazafiság a diákokból, egyes esetekben pedig elmehet szélsőséges irányba is – néhány mélynemzeti szlovák család esetében, akik gyermekeiket is hasonló szellemben nevelik.
Dicséretes dolog, hogy például Dunaszerdahelyen az egyik alapiskolában a szülők az iskolaigazgatónak jelezték, a szlovák állami jelképek mellett a magyar állami jelképeket is szeretnék látni a tantermekben. A dunaszerdahelyi esetet követhetnék más iskolák is. Nem hősködésből, csupán egészséges nemzetszeretetből. A felvidéki magyar iskolás az oktatási intézményben szembesülhet népe, nemzete kultúrájának és történelmének legapróbb részleteivel. Itt tanulhatja meg magyarul az első verset, itt hallhat Attila királyról, a honfoglaló Árpádról, szembesülhet a csodálatos Kárpát-medence földrajzával és nem utolsósorban itt találkozik a tankönyvekben is előforduló kettősségekkel: Pozsony és Budapest, Szlovákia -Magyarország… Az iskola oktat és nevel, és nem erőszakos hazafiasságra, hanem egészséges nemzetszeretetre. A szlovák iskolások természetesen szlovákul sajátítják el az alapvető tudást, míg a magyarok – amennyiben magyar iskolába adják a szülők a gyereket – magyarul tehetik meg mindezt. Mostantól azonban a szlovák állami jelképek szigorú égisze alatt. Az állam és a szigor becsempészte magát a tantermekbe is, és azt üzeni: Vigyázz, Szlovákiában élünk!
Az állami jelképek iskolai osztályokban való elhelyezésére az új kormányfő azt javasolta, hogy a diákok saját maguk készítsék el azokat. Kissé megmosolyogtató és nehezen elképzelhető, hogy a magyar diákok azon fognak versenyezni, ki fog szebb szlovák címert festeni. Megtörténhet az is, hogy felcserélik a színeket a magyar címerével, hiszen a magyar címer az alapja a szlovákénak is, ők egyszerűen lekoppintották azt.
Maradnak a tények: az iskolaigazgatók plusz költségei, a szlovák kormányok más nemzetiségek elleni törvényei, a felvidéki magyarok hallgatólagos beletörődései, és az állami jelképek szigorú tekintete.
Újabb szeptember elsejei törvény, immár a második. Vajon mit hoz a jövő, a 2011-es szeptember 1-je? Akkor mit nem szabad majd a felvidéki magyaroknak, vagy mit kell majd állami parancsra elvégeznünk?

Felvidék Ma, Karaffa Attila