Kassán a március ünnepségek a hagyományoknak megfelelően zajlottak. Szombaton, március 12-én a köztemetőben népes csoport koszorúzta meg a honvéd-sírokat, illetve a forradalom és szabadságharc alatt szerepet vállaló személyiségek sírját, majd vasárnap, március 13-án ünnepi istentisztelettel folytatódott az ünnepség a református templomban.
Igét Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdetett. Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, s a néma megszólalt. A sokaság pedig elcsodálkozott, hiszen eddig sohasem tapasztalt ilyesmit. A néma meggyógyítása és a forradalom közötti párhuzamra mutatott rá. Ilyenkor a némának gondolt nép határozottan szólal meg. És mivel a 256-os dicséretet is énekeltük, az embernek önkéntelenül Márai Sándor 1956-os verse jut az eszébe. „Miért, hogy meghasadt az égbolt, /Mert egy nép azt mondta: «Elég volt.» /(…)/Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.” Leverték forradalmainkat, ám valami mégis megváltozott.
Koncsol László, az Egyház tiszteletbeli főgondnoka mondanivalóját a két nagy parancsolat köré építette föl. Az egyik, hogy „Szeresd az Urat, a te istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (…) A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat mint magadat.” (Máté Evangéliuma 22:37-39). Rámutatott, ha áttekintjük történelmünket, láthatjuk, ennek a két elvnek a be nem tartása tragédiákhoz vezetett. Ezután Fekete Vince, az Egyház főgondnoka szólalt föl, aki Kassán végezte a Konzervatóriumot a 70-es évek első felében és a kassai gyülekezetben talált otthonra és olyan szellemi háttérre, melyből később is meríteni tudott. Most a révkomáromi Művészeti Alapiskola igazgatója. Mintegy ötven tagú tanári kar élén szolgál, ahová több mint ezer gyermek jár. Esténként hálásan kulcsolja össze kezét, hogy iskolájában semmi különleges nem történt és a fizetéseket át tudja utalni. A kassai gyülekezet énekkara adott műsort elénekelve a Székely Himnuszt, majd nemzeti imánkkal zárult az ünnepség, mely Magyarbődön folytatódott. Ezt a ma már erősen elszlovákosodott falut népdalai és a jellegzetes tánca tette híressé az egész Kárpát-medencében.
A bődi templomban Fazekas püspök szolgált ismét. Kétnyelvű istentiszteletet tartott. Megyesi László, helyi református lelkész üdvözölte a megjelenteket, majd az orgonához ült. A püspök Mózes I. könyvéből választotta az igét, melyben Izsák gazdagodásáról olvashatunk (26:12-25). A kutakat melyeket ásott, mások igényelték. Ebben a helyzetben kapott buzdítást: „Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged…” (uo. 26:24.). 163 évvel ezelőtt más nemzetek fiaival együtt folyt a küzdelem a boldogulásért, ami jó alap a közös ünnepségre. Fontos, hogy visszatekintsünk a múltra, mert ez azt jelenti, hogy aki így tesz, előre akar lépni. De levonja a tanulságokat is, hogy ne hibázzon ismét. Az örökség határozza meg, ki vagyok. A Tízparancsolat is kimondja: „Tisztelt apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet istened, az Úr ad neked!” Ne feledjük, kik vagyunk és ezt mindenki a saját nyelvén fogalmazza meg.
További képek megtekinthetők Képgalériánkban.
A kassai énekkar énekelt ismét a templomban, mint azután a temetőben is. Fekete főgondnok beszéde elején megemlítette, apósa egykor itt szolgált fogorvosként, amire többen is emlékeztek. Majd a felelősségről beszélt. Egymásért felelősséggel tartozunk. Ha valaki nincs jelen, el kell érte mennünk. Felelősségünk gyermekeinknek átadni anyanyelvünket.
A hagyomány szerint, az első kassai csata (1848.XII.11) után Balla József magyarbődi lelkész temette el az elesetteket a tiltás ellenére. Ezért az ünneplő közönség tisztelget a lelkész sírjánál a templom mellett, majd a temetőben vonultunk a kopjafához. Koncsol mondott ünnepi beszédet, melyben kiemelte, a híres 12 pont a magyar nemzet nevében fogalmazta meg a követeléseket, ám ezeket minden népre ki kívánta terjeszteni. Ezek a polgári demokrácia alapelvei voltak. Ma sem egyszerű ezeket érvényesíteni. Hiszen a történelemben a sztálinizmus következett a nyomorával és elképesztő embertelenségeivel. Számos revolúció zajlott azóta, most a szemünk előtt bontakozik ki Észak-Afrikában. A forradalmakat mindig két energia robbantja ki. Egyik oldalon a hatalom nem látja az emberek gondjait, miközben tehetetlen és korrupt. A másikon a Petőfi által megénekelt nép: „alul a víznek árja, Azért a víz az úr!” A forradalmak látszatra győznek, ám rendszerint a restauráció követi őket. S ez a visszarendeződés hányszor tagadta meg a Kárpát-medencében az anyanyelv szabadságát. Majd megemlékezett Pazderák Bertalan magyarbődi tanárról, akivel szökve mentek át a határon, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. Azután egy József Atilla-idézet miatt fosztották meg tanári állásától.
Lerójuk kegyeletünket a forradalmak résztvevői előtt, akik azért harcoltak, hogy a világ szekere – vagy most már autóbusza – előre haladjon. Nem szeretem a forradalmakat – mondta a szónok -, mert vér folyik. Nem szeretjük a fegyvereket, mert Jézus követői vagyunk. A hatalomtól elvárjuk, hogy mindenki üdvére kormányozzon, ne korlátozzon és szítson gyűlöletet, a feszültségeket oldja. Hogyan szeressem a hazát, ahol felcseréltetik a nagyszülők nyelvét? A kormányzottak kötelesek kinyilvánítani igényeit.
A katonasírok szólnak hozzánk. Éljünk a jövőnek! Emberséges kapcsolatokat ápoljunk. Szlovákok és magyarok szeressük egymást. Tud-e jobb programot nyújtani bárki is? Ezt kívánja tőlünk 1848 márciusa!
Szerencsés János kassai főkonzul Orbán Viktor magyar miniszterelnök levelét olvasta föl. Az ünnep alkalom a számvetésre. A nemzet állapotának vizsgálatára. Az előző években kétségek között ünnepeltünk. Most a változás hónapjait éljük. Tovább törlesztjük tartozásunkat.
Béres Viktor, a kassai Magyar Nyugdíjasklub elnöke elszavalta Horváth Levente: Himnusz 1100 évre c. versét.
Viliam Bačo, Magyarbőd polgármestere kért szót, aki kiemelte, a beszédek úgy a templomban, mint a temetőben a szeretetről és a megértésről szóltak, melynek szívünkben kell virágoznia. Amit teszünk, az humanitárius cselekedet. Ezt kaptuk az Úristentől. Végül örömét fejezte ki, hogy sok ismerős arcot lát.
Kolár Péter, a Csemadok kassai szervezetének elnöke külön emlékezett Pazderák Bertalanra, aki a kopjafa mellett alussza örök álmát. Ő volt a bődi ünnepségek motorja, melyek 1990 óta minden évben megismétlődnek.
Az ünnepség a kultúrházban folytatódott, ahol a vendégek köszönetet mondtak a településnek az ünnepség megszervezéséért és a vendéglátásért, a polgármester biztosított mindenkit, jövőre ismét ünnepelünk és közölte, a település történetét addigra ki tudják adni és a vendégek azt majd magukkal vihetik.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
