A sajtóhírek szerint a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Elnöke R. Sulík sikeresen „lealkudta” a pozsonyi vár tatarozásának költségét. Alapvetően örülnünk kellene, hiszen a közpénzek megtakarítása bizonyára mindenkinek egy jóleső érzés lehet. Az első pillanatban én is örültem, aztán jött a meglepetés: a megtakarítás igazi ára az, hogy a vár belső termeiben linóleummal burkolják a talajt.
Pár éve volt szerencsém egy budapesti ismerősömet a várba kalauzolni, ahol is múltunk olyan „dicső” emléktárgyit sikerült megtekintenünk, mint Ján Budaj 1989-es sapkája, a szlovák jégkorong-válogatott ruhái stb., belegondolva, hogy ezt még egy kis „linóleummal is megspékeljük”, biztosra vehető a nyerő turisztikai látványosság.
Gyakorló polgármesterként az üggyel kapcsolatban azért más is eszembe jut. Tavaly templomunk köré egy tér kialakításának tervdokumentációjáról tárgyaltunk a Nagyszombati Műemlékvédelmi Hivatallal. A hivatal, hivatkozva a belső szabályzatokra azon az állásponton volt, hogy a meg kell őrizni a templom és a környék jelenlegi állapotát. Azaz semmilyen beavatkozás, tatarozást vagy változást nem akart engedélyezni a csallóközcsütörtöki Sz. Jakab templom esetében. Ismereteim szerint nem az első eset, amikor még az állagmegőrzésre tett törekvéseket sem akarják a műemlékvédelmi hivatal részéről engedélyezni. Ennek tükrében szinte hihetetlen, hogy a pozsonyi vár tatarozásánál, mely tudomásom szerint kiemelten védett műemlék, semmi gondot nem okoz a linóleumborítás. Jogosan merül fel a kérdés: hol a műemlékvédelmi hivatal? Milyen engedéllyel rendelkezik a kivitelező? Vagy talán újra azt az időt éljük, amikor is a parlament „elnökének esetleges telefonhívása” felülírhatja a hatósági döntéseket? A kérdések megválaszolásra várnak, személye szerint egy dologban viszont biztos vagyok: gusztustalanak, nem oda illőnek és abszurdnak tartom a linóleumborítást a pozsonyi várban.
Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere
