Egy éve tele voltak Szlovákia utcái tisztességet, becsületet, jogállamot, jó erkölcsöket, átláthatóságot, az uram-bátyám politikai üzletelések végét hirdető óriásplakátokkal. Még szerencse, hogy elmosta őket az eső, s csak itt-ott árválkodik belőlük egy-egy napszítta, fakó foszlány. Jelképéül annak, mi lett Szlovákiában az új politikai kultúrából.
A jobb-közép koalíció (?) még csak árnyéka sem kampánybéli önmagának. Hogy döcög, akadozik, koncokon hadakozik tíz hónapja világos. Az üzleti világból érkezett politikusok a csúcsokon is úgy „működnek”, mintha kft-jüket irányítanák. Nehezen tanulgatják, hogy az állam nem korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság, s hogy abban a közegben, ahol most tevékenykednek, nem a jogrendben lévő kiskapuk megtalálása az elsődleges… A Szabadság és Szolidaritás a virtuális világból jött, elnöke, a szupermanus 120 ragyogó ötletet ígért választóinak, s no lám, a ragyogó ötletek nyomán minden, amit 8-10 éve fáradságosan – ám rendszerszerűen! – tető alá hozott egy korábbi jobb-közép kormány, a darabjaira hullik. Nem építés, hanem szétszedés, káoszteremtés folyik a nagy, társadalmi ellátórendszerekben, s az egykori nevek is hiába tértek vissza miniszteri székeikbe, a Fico-kormány alatt mintha agymosáson estek volna át, mára elfelejtettek mindent, amit korábban tudtak.
Illetve talán még sem. Csak maguk is rájöttek, a legjobb vállalkozás az országot kormányozni. A legjobb út a még nagyobb magánvagyonhoz, ha a lobbi átveszi a kormányzást, s magánzsebre játszik. Tíz hónap sem kellett, hogy ebbe a hatalomgyakorlási filozófiába belesimuljon az SZDKU, a KDM és Most-Híd is. Persze ez nem csoda, végül is mindegyik párt a maga vállalkozóinak harácsol. Nem egészen tíz hónap alatt mindegyik kormánypártnak voltak égbe kiáltó kliens-botrányai, de a hatalom rendíthetetlen. Válságidőben különösen fontos, hogy a többé-kevésbé gazdag krém fenn tudja tartani megszokott életszínvonalát. A szegényeknek, a középrétegnek meg annyi, megszokták a szűkösséget, kevésbé sújtja őket a válság, hisz a semmiből elvenni nem tud az sem… Legfeljebb csak egy olyan hatalom, ahol a gazdasági lobbi ül a bársonyszékekben, s fejre állított logikával azt hirdeti meg kormányprogramként: a szegények gyakoroljanak irgalmat a gazdagokkal szemben, ők legyenek szolidárisak azokkal, akik nem tudnák elviselni, hogy éves nyereségük kisebb legyen a megszokottnál. Szegény gazdagok…
Április 19-éig ezt a kormányzati alapelvet és kohéziós erőt legalább takargatták. Most azonban szemérmetlenül kitálaltak. Talán, hogy többé ne legyenek illúzióink. Talán, hogy világosan lássa a választópolgár: a négy évre megkötött harácsolási szövetség ki fog tartani négy évig. A koalíció legnagyobb pártja hangosan kimondta: ha a jogrend kiskapuján ügyleteik átpréselhetők, minden a legnagyobb rendben. O.K., ahogy szupermanusunk szokta volt mondani főpolitikusi korszakának kezdetén. Megvan az univerzális orvosság is minden botrányra: keressen törvénysértést a számvevőszék. Ha nem talál, a társadalom, a választópolgár nyelje le a békát, ne moralizáljon. Szlovákia kormányának jelenleg az a legfontosabb feladata, hogy hatalmon maradjon. Ezt üzeni a tegnap a holnap(ok)nak. Nem csupán Dzurindán és Sulíkon, hanem Fígeľen és Bugáron keresztül is. Mind a négyen kimondták ezt – hangosan, a nyilvánosság előtt.
A kormánykoalíció azonban átlépte a Rubicont is. A közhatalom gyakorlását szabályozó törvény sem szent többé, üzente az állampolgároknak. Négy pártelnök adta tudtára egy kormányfőnek, hogy neki „véleménye lehet”, de döntési joga, cselekvési tere kizárólag az egyes pártok által delegált minisztereknek van, s e döntésekbe ő semmilyen módon nem szólhat bele. Evidens hát, hogy a minisztériumok tevékenységének, döntéseinek meghozói is a pártközpontok irodáiban ülnek, s a népakarat letéteményesei és képviselői a törvényhozásban is csak szavazóbábuk. Jobban visszaigazolni a baloldali ellenzék vádjainak megalapozottságát nem is lehetett volna. Tegnap óta tudhatja az ország: a kormány mint testület, gittrágó egylet Szlovákiában. Mert ha április 19-ét követően csak a miniszter hozhat döntéseket, s azokba a kormányfő nem szólhat bele (legfeljebb sorra leválthatja minisztereit, ha első ilyen döntését megelőzően őt magát nem váltja le a koalíció), hogyan szólhatnának bele a kormányfő beosztottjai, más miniszterek?! Hogy mit ír elő a kormány és minisztériumok munkáját szabályozó hatásköri törvény, s mi értelme van a benne leírt vétójognak, azt uralkodó pártjaink mellékvágányra tolták.
Tegnap óta a Szlovák Köztársaság Kormánya Holding irányítja az országot.
Gyurkovits Róza
