Százkilenc év múltán ismét felavatták Kolozsváron a Fadrusz János által alkotott Mátyás-szoborcsoportot. Nekünk, felvidékieknek viszont jó hír, hogy Mária Terézia szobra ismét visszakerülhet Pozsonyba. A szobor kétméteres agyagmodellje csaknem elkészült már.
Mária Terézia márványszobrának hiteles másolatának elkészítését a Pozsonyi Városszépítő Egylet közadakozásból szeretné megvalósítani, de számítanak a támogatókra, mecénásokra is. Mária Terézia szobrának felállítását Pozsony városa és a főpolgármester is támogatja. Fadrusz János alkotása oda kerülhetne vissza, ahol 1921-es ledöntéséig állt. Az emlékmű esetleges visszahelyezéséről a Štúr térre a városi képviselők döntenek, viszont a tárgyalás időpontja még nincs kitűzve. A szobor elhelyezése körüli eljárásokat egyelőre a város kulturális bizottsága tárgyalja. Pozsony főpolgármestere, Milan Ftáčnik nem ellenzi Mária Terézia szobrának újbóli felállítását, szerinte az uralkodó szobra Pozsonyhoz tartozik.
Štefan Šlachta, Pozsony főépítésze már hosszú évek óta szorgalmazza, hogy Fadrusz János alkotását az egykori koronázó dombon állítsák újra fel, ahol Bártfay Tibor szobra áll, amely a XIX. századi szlovák nemzeti politikusoknak állít emléket.
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/04/28110_03.jpg” width=”150″ height=”96″ title=”A Mária Terézia szobor a leleplezést követően” }{/japopup}
A kétszeres életnagyságú szobrot 1897. május 16-án avatták fel, Ferenc József, Ferenc Ferdinánd, Stefánia főhercegné és a Pozsonyban lakó Frigyes főherceg jelenlétében. A talapzat elején a „Vitam et sanguinem” (Életünket és vérünket), a hátoldalán a „Magyarország fennállásának ezredik évében a király koronázások emlékére emelte Pozsony Szab. Kir. város közönsége 1896” felirat volt olvasható.
Pozsony város legszebb emlékműve, melynek a kortársak csodájára jártak, sajnos már nem látható. Nem városrendezési szempontok, nem is politikai döntés távolította el helyéről, hanem a féktelen vandalizmus és a nacionalista gyűlölet volt az oka. 1921. október 26-án éjszaka szlovák szélsőségesek lerombolták az alkotást.
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/04/28110_02.jpg” width=”150″ height=”113″ title=”Szlovák szélsőségesek lerombolták az alkotást” }{/japopup} Legnagyobb egyben maradt márványdarabjából, a ló törzséből faragták ki a szlovák nacionalista politikus Tyrš szobrát. Az emlékmű töredékeit a pozsonyi magyarok évekig rejtegették, végül egy részük a budapesti Szépművészeti Múzeumba került. Legjobban a két mellékalak feje maradt meg, a többi töredék szinte felismerhetetlen. A szobor egy darabkája ereklyeként tovább élt még egy darabig egy másik köztéri alkotáson, a budapesti 32-es Mária Terézia gyalogezred 1933-ban felállított emlékművén. Mint a 32-es gyalogezred emlékművének MűLapján Neszták Béla már megírta, a talapzaton előlapján lévő kis párkányon helyezték el a lerombolt pozsonyi Mária Terézia-szobor egy darabkáját. A kis párkány a talapzaton ma is megvan, a töredéknek viszont az 1945-ös ostromban nyoma veszett. A csallóközkürti római katolikus templomának viszont az az érdekessége, hogy márvány főoltára Mária Terézia szétvert és lebontott pozsonyi lovasszobrának anyagából készült. A millenniumi ünnepségek alkalmából országszerte megnőtt az érdeklődés a történelmi múlt és annak ábrázolása iránt. Pozsony városa is régóta tervezte, hogy az egykori koronázási domb helyére méltó emlékművet állít, melynek elkészítésével helyi születésű szobrászművészt akartak megbízni. A mű elkészítésére két művészt tartottak alkalmasnak, Viktor Tilgnert, a bécsi akadémia tanárát és az újonnan üstökösként feltűnt Fadrusz Jánost. A felkérésre mindkét művész elkészítette terveit. Tilgner a koronázási jelvényeket és egy mellettük fekvő oroszlánt ábrázolt, ami nem nagyon nyerte el a közvélemény tetszését. Fadrusz monumentális emlékművet tervezett, melynek témája a magyar főnemesek kiállása Mária Terézia mellett. Mivel az esemény az 1741-es pozsonyi országgyűlésen zajlott, a témának helyi vonatkozása volt. Az is Fadrusz felé billentette a mérleg nyelvét, hogy ő nem szimbolikus emlékművet tervezett, hanem egy nagyon is életszerű, mindenki számára érthető eseményt jelenített meg: a magyar főurak kardot rántanak Mária Terézia trónja védelmében. Fadrusz az emlékmű megformálására 1892-ben kapta meg a megbízást.
A művész a munka megkezdése előtt végigutazta Európát, hogy megnézze a hasonló emlékműveket. Modelljeit különös gonddal választotta ki, tekintettel volt a korhű ruházatra is, melyet korabeli hiteles darabok alapján készített el. A gipszmintával 1894-ben készült el, ezt ma a pozsonyi Városi Múzeum őrzi. Ezután a gipszmintát az olaszországi Carrarába küldték, ahol az erre a célra kibányászott márványtömbből a művész irányításával többéves kemény munkával faragták ki. A kétszeres életnagyságban elkészített márvány emlékmű főalakja a királynő lovas szobra. A lovat a művész a bécsi lovarda legszebb ménjéről mintázta. A ló megtorpan, lábait megfeszíti, testét visszarántja, fejét szügyéhez szorítja, így a ló feje elölnézetből sem takarja a királynő alakját. A királynő a kor divatja szerint felhúzott térdekkel üli meg a lovat, magyar díszruhát visel. Arcáról a fiatal nő szépségével párosuló fenség sugárzik, fején a Szent Korona, tekintetével a távolba, a főnemes mutatta irányba néz. Jobbjában lefelé fordított jogart tart, erre támaszkodik, míg baljával a kantárszárat fogja. A ló lábai alatt a nemrég lezajlott csata maradványai, törött ágyú és sánckosár látható. A két mellékalak közrefogja a lovasszobrot, jobbján marcona közvitéz, balján főnemes áll. A királynő finom alakja éles ellentétben áll a mellékalakok erőteljes megformálásával.
A közvitéz alakját sokak szerint saját atlétatermetéről mintázta a művész, és arcvonásai is ezt támasztják alá. Jobbjában kardot, baljában címeres pajzsot tart, szigorú tekintete jobbra, az ellenség felé néz. A főnemes a királynő felé fordul, tekintetét őrá irányítja, jobbját szívéhez szorítja, míg baljával Magyarország felé mutat, mintegy felajánlva az országot a királynőnek. A mellékalakok még jobban kiemelik a főalak figuráját. Az emlékmű talapzatán a latin nyelvű, fémből készült felirat, VITAM ET SANGUINEM, hátoldalán pedig az alábbi felirat volt olvasható: Magyarország fennállásának ezredik évében a királykoronázások emlékére emelte Pozsony Szab. Kir. város közönsége 1896. A barokk kor hangulatát idéző mű tökéletesen illett a városképbe, bár a nagy tér közepén nem tudott tökéletesen érvényesülni. A művész a szobor tájolását is meghatározta: a szobor a Duna felé nézett, a kardját tartó közvitéz Bécs felé, míg az országot felajánló főúr Magyarország felé fordult.
Fadrusz János 1858. szeptember 2-án született Pozsonyban. Szülei egyszerű emberek voltak, édesapja, id. Fadrusz János Morvaországból bevándorolt gazdálkodó volt, aki egy helybeli vincellér lányát, Ebinger Terézt vette feleségül. Szülővárosának utcáit járva sokszor megcsodálta az épületek szobordíszítéseit, nemkülönben Dornernek a Szent Márton dóm főoltárát díszítő lovasszobrát és elhatározta, hogy egykor majd ő is ilyen remekműveket fog alkotni. Álma sikerült 1921. október 26-áig.
Amennyiben meglesz a kellő akarat a városi képviselőkben és a Pozsonyi Városszépítő Egyletkezdeményezéséhez minden bizonnyal csatlakozni fognak a felvidéki magyar civil szervezetek és az illetékes magyarországi szervezetek sem hagyhatják szó nélkül a szoborhoz való anyagi hozzájárulást.
Forrás: Szoborlap, Wikipédia
Fotók: Internet, történelmi képeslapok
{phocagallery view=category|categoryid=196|limitstart=0|limitcount=0}
