Lázár Jézus barátja volt, akinek halál hírére Jézus teljesem megrendült, mint minden ember aki átéli ezt, amikor meghal egy barátja. Jézust körülvevő Mária és Márta, szintén Lázár halálát követő szertartásokat végzik az evangéliumi elbeszélés szerint (11,19). Siratják azt, akit szerettek.
Jézus, amikor a sírhoz megy, mélyen megrendül, mint egy ember, akinek barátját távollétében temették el (11,35). A tömeg egy része osztja Jézus megindultságát, együtt érez vele, és csak annyit állapít meg: „Mennyire szerette!” (36.v.) De a tömeg kritikus része viszont követeli a csodát. Értetlenül áll Jézus passzív viselkedésével szemben, miért nem tesz most barátjáért csodát? (37.v.) Az evangélium késői olvasói tudják, ezek a megállapítások készítik elő a feltámasztás csodáját. De ez a történet azonban kiemelkedik a többi csodaelbeszélés közül, problematikája azóta is, foglalkoztatja a híveket és a magyarázókat, mert először találkozik a Bibliát olvasó a feltámadás elbeszélésének történetével.A feltámadás, a kereszténység leghihetetlenebb tanításai közé tartozik. Mindig is nehéz volt erről beszélni, de most, amikor minden jelenséget természettudományos szempontból vizsgálunk meg még nehezebb. Ebben az esetben van egy másik fontos kérdés is. Vajon Jézus föltámasztása és Lázár föltámasztása ugyanaz az esemény, vagy más? Lázárt Jézus visszahívta a halálból ebbe a földi életbe, ez nyilvánvaló (44.v.). Jézust feltámasztotta az Atya a halálból, és bár tapasztalták a feltámadott megjelenését, nyilvánvaló, hogy a feltámadott Jézus nem ebbe az életbe tért vissza.
Az első kérdésünk pontosak-e ezek a leírások Lázárról, és Jézusról? Lehet-e a legendaképződésnek egyik terméke Lázár feltámasztása? A kérdést nem tudjuk kikerülni, ha azt mondjuk Lázárt csak a történet szerint támasztották fel, nem a valóságban, akkor egy ilyen mese nem nagyon érdekelte volna a zsidókat, nem akarták volna ezután megölni Jézust, aki ilyen rendkívüli csodát tett. Jézus csodái is keltettel furcsa mendemondát, amely nem tetszett a farizeusoknak, de feltámadása után mégsem fogalmazódott meg Jézus újra megölésének gondolata. Tehát ellenségei is tudják, másról van szó. Jézus tehát Lázár feltámasztásával is valami többet tett, mint amit eddig már megszoktak tőle.
Lázár feltámasztása, újra élesztése, még így is, példátlan tett Jézustól. Az a Lázár, aki a sírba volt, akinek már szaga volt, akit rendesen befásliztak, most a sírból elő jön. Lázár nem jelent meg itt is, ott is. Mégis Lázár feltámasztása sem eredményezett hitet a tanítványokban, mint Jézus előző csodái. Hiába tudtak erről az eseményről, a szenvedés történet eseményei előtt, Jézus halála után szétszéledtek, lezárt ügynek tekintve Jézus misszióját, amely halálával befejeződött.
Jézus feltámadása viszont hitet eredményezett, egy olyan bizonyosságot, hogy van átjárás ég és föld között, sőt az életünk nem fejeződik be a halállal. Lázár feltámasztása ezt a bizonyosságot nem adta meg sem a tanítványoknak, sem az ott állóknak, pedig a tanítványoknak.
A feltámadás kérdése megmaradt a kereszténység legproblematikusabb tanítása. Ma is vannak, akik racionalizálni akarják ezt a történetet, és a feltámadás kérdését is, azt állítva Jézus és Lázár is csak a hitben támadt fel. Sokan összemossák a két feltámasztás között a különbséget, mások egyszerűen botránynak tartják, vagy egyszerűen ósdi mesének. Megteheti azért is, mert a mai embernek a halál egy távoli játszótárs, akit a városok peremére és a kórházak intenzív osztályaira száműzött az élők félelme. De lassan szeretteink nagyon is valóságos halála kapcsán egyre közelebb jön hozzánk, és akkor már csak az lesz az érdekes tud-e valaki választ adni a halálra, a halál utáni életre, mert múló éveink kapcsán személyesen is érdekel bennünket. A félelmet legyőzi az idő az évek. A legjobb válasz maradt ez a legnehezebb, a feltámadás, nem Lázáré, hanem Jézusé.
