iskolasok02

Változik a magyarországi oktatási-nevelési támogatások folyósításának rendszere. A magyar kormány úgy döntött: egy közvetítővel kevesebb lesz a folyamatban. Itt, a Felvidéken megszűnik a Pázmány Péter Alapítvány, mely kimondottan olyan céllal jött létre, hogy lebonyolítsa a magyar iskolai képzésben részt vevő gyerekek és fiatalok támogatását.

A Pázmány Péter Alapítvány (PPA) megszűnésre van hát ítélve. Sírjunk, vagy nevessünk? Háborogjunk, vagy gondolkodjunk?
Az oktatási-nevelési támogatás nem kerül idegen kezekbe. Folyósítása fennmarad, csak éppen a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége lesz a bonyolító szervezet. Akár azt is mondhatnánk, nem változik semmi, elvégre a PPA egyik alapítója is az SZMPSZ volt. Sírjunk, háborogjunk? Az SZMPSZ az a szervezet, amelynek országosan talán a legkiterjedtebb hálózata van, hiszen alapsejtjei, tagsága ott van minden szlovákiai magyar iskolában. Ők azok, akik a legjobban ismerik egy-egy község, térség iskolásainak és intézményeinek legégetőbb gondjait. A szülőkkel együtt ők tudják a legjobban eldönteni, mire kell az a húszezer forint, amit tanulónként-diákokként a magyar kormány felkínált. Eddig is ők tették meg ezt. S a kész pályázatokat gyűjtötte be a PPA az 5-6 százaléknyi „bonyolítási díj” (a teljes folyósított összeg 5-6 százaléka) fejében, amelyből eddig a Pázmány Péter Alapítvány alkalmazottai, munkatársai, kurátorai éltek. A magyarországi kormányváltástól függetlenül ennek az 5-6 százalékos – abszolút értékében igen jelentős – összegnek a felhasználását többen, többször firtatták már évek óta. Sokan beszéltek, írtak úgy róla, mint „átláthatóan soha el nem számolt bevételről”. A fő kifogás az volt: nem lehet tudni, mire fordították-fordítják ezt a pénzt.
A változás ezen a téren is komoly előrelépést jelenthet. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének sem lesz mellékes ez a bevétel. Tudjuk, látjuk: ez a szlovák kormány sem hozta létre a magyar oktatás módszertani központját. A „csináld magad” e téren tehát folytatódik. Folyamatos feladata az SZMPSZ-nek a pedagógus-továbbképzés, sok más egyéb… Ha kicsivel több pénze lesz a szervezetnek, mert az oktatási-nevelési támogatás folyósítását is bonyolítani fogja, talán egy-két szakembernek is tud majd tartósan állást biztosítani, a szakmai önkormányzatiság elvén, autonóm módon meghatározott területen, ott, ahol azt a legfontosabbnak tartja. A pénz így egészen biztosan a szlovákiai magyar oktatás céljait fogja szolgálni.
Persze most nagy a felzúdulás. Mindig nagy, ha valami, ami örökkévalónak látszott, megváltozik. Hogy kell-e ettől a budapesti politikai ellenzék szószólóival együtt itthon is FIDESZ-klientúrát kiáltani, az már keményebb dió. Rávall a hangoskodókra. Mert hát miért is fontos a felvidéki iskolásoknak-diákoknak folyósított oktatási-nevelési támogatás esetében egy alapítvány kuratóriumi tagjainak pártállása? Erre ésszerű válasz nincs. Egyáltalán: kit érdekel ez? Nem az a fontos egy nemzeti kisebbség esetében, hogy minél jobb, minél vonzóbb iskolái legyenek?!
Nem tudom, miért terjed a sajtónyilvánosságban, hogy ha nincs a cégéren pártlogó, már nem is működhet tisztességesen semmi. Azt sem, miért kellene a szlovák politika befolyása alatt álló vegyes bizottság elé vinni az oktatási-nevelési támogatás kérdését, amikor a folyósítása módszerében nem változik az égvilágon semmi. Illetve egy valami mégis: civil kézbe kerül.
Kibújhat a pártgyámság alól. Kinek baj ez?

Gyurkovits Róza{iarelatednews articleid=”28386″}