Kassa egykor Felső-Magyarország fővárosának számított. A félreértések elkerülése véget le kell szögeznünk, hogy ez alatt az egykori Magyar Királyság észak-kelleti területe értendő. Kassa egyszerűen fogalom volt gazdasági, stratégiai és nem utolsó sorban szellemi vonatkozásban.
Reménytelen lenne felsorolni azokat a személyiségeket, akik arculatát befolyásolták és akikre a mai kassaiak büszkék lehetnének, ha egyáltalán tudnának róluk. Reményeink szerint, legalább három kötetben fog megjelenni életrajzuk. Ez a város épített örökségén is megmutatkozik. Azonban a nemrég letűnt huszadik század államnemzeti és ideológiai totalitása szántszándékkal érzéketlenül bánt vele.
Évekkel ezelőtt készítettem interjút egy akkor a kilencedik évtizedeit taposó öregúrral, aki 1945 előtt a magyar kormány nemzetiségi osztályán dolgozott. Beszélgetés közben kétségbeesetten kérdezte tőlem: Mondd, miért haragszanak ránk a szlovákok, hiszen olyan szép városokat adtunk át nekik? Hogy ezek mennyire rendezettek voltak, ma már csak a régi képeslapokról látjuk. Azóta megindult a fejlesztésnek mondott őrült rombolás. A sivár betonrengetegek fojtogatják az egykori szép és lokálpatriotizmust szolgaló városokat. Lehet, hogy ez volt a cél!?
Mondják, miután a csehek elfoglalták Kassát, volt olyan elképzelésük, hogy a városmag épületeit fokozatosan lerombolják, hogy ne emlékeztessenek a magyar múltra. A köztéri szobrokat is azért távolították el barbár módon. Ennek az embertelen elképzelésnek nyomait nyögi Kassa mindmáig a többi várossal együtt. A Szepesi Kamara gyönyörű, udvari reneszánsz árkádokkal díszített épülete lett áldozata meg a Mária Terézia által alapított árvaház. Ennek helyén az egykori Baťa üzletház terpeszkedik. Eredeti, Baťa-beli állapotába hozták helyre és ezért is vádolja az érzéketlen várostervezőket. Az akkori húsz év alatt ennyire tellett. Majd a kommunizmus korszaka még inkább ráfújta bűzös leheletét a városra. A Vasmű okán is. Kellett a sok olcsó lakás, melyekben senki sem lelt igazán otthonra. Számtalan értékes épület esett áldozatul az emberi butaságnak, nemzeti elfogultságnak, rosszakaratnak, hozzá nem értésnek és nemtörődömségnek. A Schalkház-szálló és a szembe vele álló két épület, melyek közül az egyik egykor Márai Sándor családját fogadta be és a tőle nem messze álló szép épület. Először parkoló lett, majd egy „neobarakk” bankház. Szinte a Csáky-Dessewffy-palotával szemben álló reneszánsz épület helyén a 60-as években épült egy förmedvény.
Érdekes lenne megvizsgálni, hogy ha tíz szlovákiai város történelmi városközpontja (Bártfa, Besztercebánya, Eperjes, Késmárk, Körmöcbánya, Lőcse, Pozsony, Selmecbánya, Szepeskáptalan és Szepesszombat) 1950 és 1956 között védett területté lett nyilvánítva, Kassáé miért csak évtizedekkel később (1983). Nincs rá bizonyítékunk, de ezt csak szándékos és tudatos – elvtársi – elodázásnak tudjuk be. Addig is pusztuljon minden, ami a múltra emlékeztet! Meghalt már régen az az idős úriember, aki állította, bizonyítékokat látott arra vonatkozóan, az Óvárost le kívánják bontani, hogy a magyarok emlékének még írmagja se maradjon. Így volt ez 1945-ben is, amikor a Nemzeti Színházból mindent kiszórtak és elpusztítottak, hogy ne maradjon semmi dokumentuma a magyar kultúrának. Így semmisítették meg a színház építészeti dokumentációját is. Ez később bonyodalmakat okozott, de az emberi butaságnak ára van. Azt mindannyian fizetjük. 1945-ben arra a dalra táncoltak a kassai kávéházakban, hogy „Košice nedáme, radšej rozbúrame, Košice nedáme za celý svet!” Nem adjuk Kassát, inkább leromboljuk, az egész világért sem adjuk! Nem adták, lerombolták… Tartásában is. Ján Šprlák-Uličný (1933–1993) volt a szocialista korszak egyik hírhedt építésze. Épületeit még sokáig fogja nyögni a város. Reméljük, egyszer eljön az idő, amikor majd lebontják őket.
Ezután jött az 1989-es változás. Azt reméltük, hozzáértő emberek fognak dönteni építészeti örökségünkről. Nem így lett. A Kassai Főépítészeti Hivatal (ÚHA) és a Műemlékvédelmi Hivatal mintha nem is létezne. Egyszer egy épület elé citáltam annak igazgatóasszonyát, megkérdezve, miképp engedélyezhették ezt? A válasz megdöbbentett. Mi nem engedélyeztük! De akkor miképpen áll még mindmáig!?
Ismételten olyan épületek nőnek, melyek tervezői fütyülnek a környezetre, a hely szellemére, ahová kockáikat odarondítják. De az Óvárosban és annak környékén épült hodályok tovább züllesztik a város építészeti örökségét. Szétverik azt az egykori egységes képet, melyet örököltünk. Az egyik hodályban lakik a város egykori főépítésze, Peter Murko, annak tervezője, Juraj Koban docens és Pavol Paška képviselő, a parlament volt elnöke.
Először a parkolók miatt bontottak el kis, romantikus részeket. Kertek, cserjék, fák tűntek el. Azután egész utcasorok…. Ha 1945 után nem kassaiak irányították a város hajóját, ma sem nekik van döntő szavuk. A pénz, az önzés és ízléstelenség, a történelemből kiebrudalt tömegember, a parvenü butaság az úr.
A Kassai Városszépítő Egyesület – Spolok na podporu skrášľovania Košíc – Verein für die Unterstützung der Verschönernen Kaschau tagjai évek óta folytatják szélmalomharcaikat, szerény eredménnyel. Azért, mert a város lakóit évtizedeken át a szocialista nagyváros bűvöletében agymosták. Úgy látszik még mindig nem ébredtek föl. De már most késő! Egy sor olyan épület szennyezi a várost, melynek semmi köze annak múltjához, üzenetéhez, szellemiségéhez. Ezek a betonförmedvények épülhetnének bárhol, akkor sem mondanának semmit, nincs küldetéstudatuk, csak vicsorognak. Drága hullák. Egyszer majd le kell bontani őket, ami óriási összegeket fog fölemészteni. De még évtizedekig fognak rászörnyetegülni a kassaiakra.
A Ladislav Rovinský által vezetett Egyesület emiatt kerékpáros tüntetést tartott kedden, augusztus 9-én. Nagyjából harminc kerékpáros gyűlt össze, akik tülköléssel hívták föl magukra a figyelmet. A szervezők ismertették kifogásaikat. Rovinský már korábban igyekezett meggátolni az Aupark megépítését, de nem sikerült. Fájni fog ez a kassaiaknak, azért au. Vagy egyszerűen Autanázia Park (AP)?
Elhangzott, nem vagyunk az Aupark ellen, de nem tetszik, hogy a Felszabadulás téren épül meg! Miért? Mert ilyen nagyságrendű beruházás negatív hatással lesz a város műemlékvédelmi területére. Veszélyeztetni fogja annak önfinanszírozását. Egyszerűen azért, mert a karbantartást az üzletek, boltok, korcsmák bérleti díjából lehet csupán fizetni. Az épületek tulajdonosainak semmilyen más gazdasági hátterük nincs! Ha az üzletek közül a „jobbak” az AP-be költöznek, akkor ezt megérzi az összes háztulajdonos. Ha például a Pantha Rei könyvüzlet elköltözik a Csáky-Dessewffy-palotából, annak tulajdonosa vajon miből fogja az épületet fenntartani? Csak annyit mondhat: au-park! Ez valóban fájni fog.
Az AP az üzletek számára magasabb forgalmat biztosít, hiszen ebben a térben fog koncentrálódni számos üzlet, a vásárlók ide fognak járni nagy tömegben. A kassai Fő utcán azok maradnak, akik nem tudják majd téríteni a Aupark bérleti díjait. Tehát a szegényebbek. Így az aranykeresztben (Fő, Malom és Erzsébet utca) területén lényegesen meg fognak csappanni a bérleti díjak, ami a szolgáltatások forgalmának és minőségének rovására fog menni és az Óváros házaira egyszerűen pusztulás vár. A tulajdonosoknak nem lesz miből házaikat fenntartani. Sokan meg kénytelenek lesznek áron alul túladni ingatlanukon.
Ilyen nagyságrendű építkezés teljesen értelmetlenül fölszámolta a zöldterületet a Felszabadulás téren (micsoda orwelli „newspeak”, hiszen a leigázottak, megalázottak, megerőszakoltak, gulágra elhurcoltak, kitelepítettek és a többiek életének megcsonkítóit felszabadítóknak gúnyolja e terület). Sajnos, a szovjet emlékmű is a helyén marad, mint a szent tehén.
Az Aupark nemhogy megoldást jelentene a közlekedés számára, hanem közlekedési gondok forrása lesz. Ígéretekben nem volt hiány, de a valóság más. Eddig a közlekedés a Felszabadulás-, egykor Szent Erszébet-téren szinte körforgalom módjára volt megoldva. A déli oldalon keletnek, az északi oldalon nyugatnak lehetett hajtani és a tér két végén meg lehetett fordulni. Most azonban az északi oldalon látszólagos gyalogövezet lesz. Igenám, de a villamosok, trolik és buszok szabadon járnak majd ezen a területen. Nagyjából percenként egy. A déli oldalon még további két sávot kellett volna építeni – a zöldövezet rovására -, hogy a forgalom ne csak egy irányban legyen lehetséges, de erre nyilvánvalóan nem kerül sor. Ugyanis a jóváhagyott tervekkel ellentétben, már épül két majomsziget, mely bizonyítja, hogy teljesen önkényesen eltérnek az eredeti elképzeléstől. Rovinský felhívta az illetékesek figyelmét a fekete építkezésre. Tehát, ha valaki a déli sávon közlekedve a város keleti részére kíván visszatérni, akkor az egész várost meg kell kerülnie. Az idő- és üzemanyag veszteséget vajon ki fogja megtéríteni? Tehát azok az ígéretek, melyek arról szóltak, hogy ez a beruházás majd megoldja a város belső területén a közlekedési gondokat, hazugságnak bizonyultak.
Hasonló pusztítást okozott a Malom-árok helyén épült út. Ahol egykor csónakázni lehetett a város közepén, ma kipufogógázokat szipózhatunk.
A most beépített téren egykor személygépkocsik és autóbuszok parkoltak, szükőkút állt és bokrok, fák álltak. Amióta folyik az építkezés, azóta a buszoknak nincs módjuk megfelelő helyen parkolni. A rendőrök meg megbüntetik a sofőröket. Azok az ígéretek, melyek szerint a föld alatti parkolók ezt a gondot megoldják, szintén a mesék világába kell utalnunk. Ezek ugyanis nem nyilvános parkolók lesznek. Tehát nem a város, hanem az Aupark tulajdonosa fog dönteni. Az sem mellékes körülmény, hogy az autóbuszok és gázra működő személygépkocsik itt majd nem parkolhatnak. Tehát ezen a téren sem várható előrelépés. A megszűnt parkolókat egyszerűen semmi sem fogja pótolni. A gyalogosok és kerékpárosok számára ez nehézségeket, nemhogy megoldást hoz.
A Városszépítő Egyesület határozottan követeli, az önkormányzat hasson oda, hogy a beruházó biztosítsa az így megszűnt közterület pótlását és a közlekedést biztosítsa olyan módon, hogy a megoldás megfeleljen a következő két évtized elvárásainak is.
Petíciójukat most fogalmazzák. Azonban az AP még évtizedekig fogja rombolni a közízlést. Egy gyárszerű építmény esztétikai értékéről már most lesújtó véleménye alakulhat ki mindenkinek, aki azt körbejárja. Pénz az van, de alázat a környezet, a múlt iránt nincs. Ez is pusztítja Kassa genius lociját.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/08/29752_1.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29752_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29752_3.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29752_4.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29752_5.jpg” width=”200″ height=”106″ title=”Riadó, támad az Aupark!” }Támad az Aupark{/japopup}
