31766

 Szerkesztőségünk felkérést kapott a felvidéki születésű, Ottawában tevékenykedő Dr. Feszty Dánieltől, a kanadai magyar szervezetek nyilatkozatának közlésére, amelyben többek közt kiállnak a lévai gyökerekkel rendelkező Androvich Tamás plébános mellett.

31767Dr. Feszty Dániel, az Ottawai Magyar Katolikus Közösség világi elnöke és egyben az Ottawai Magyar Ház kulturális igazgatója, 2003-tól él Kanadában, egyetemi docens az ottawai Carleton University repülőgép-mérnöki tanszékén.
Kérésének szívesen teszünk eleget, mert a nyilatkozat a Kanadai Magyar Demokratikus Charta – a magyarországi Demokratikus Charta kanadai testvérszervezete – elindításának hátterét világítja meg azok számára, akik nem látnak bele a nyugati emigráció mindennapi küzdelmeibe.
Mint megtudtuk, az Amerikai Népszavában 2011. október 21-én nyilvánosságra hozott Vádirat szerzőinek célkeresztjébe került többek közt a lévai gyökerű Androvich Tamás, a montreali Magyarok Nagyasszonya Egyházközösség plébánosa, aki Kanadában született 1974-ben, szülei 1968-ban vándoroltak ki Kanadába Léváról. Tamás Atya kanadai egyetemi tanulmányai után az esztergomi szemináriumban végezte tanulmányait. Mai napig ő az egyetlen katolikus pap, aki kanadai emigráns magyar szülők gyermekeként a papi hivatást választotta és magyar egyházközösségben szolgál. Androvich Tamás oroszlánrészt vállalt a 80 gyakorló hívőt számláló Ottawai Magyar Katolikus Közösség életben tartásában, havi egy alkalommal magyar misét tart, vasárnaponként kétszáz kilométert utazik Montrealból.
A szervezetek tagjai által aláírt petíció célja, hogy tájékoztassa a szélesebb közvéleményt arról, hogy a kanadai magyarság döntő többsége visszautasítja a magyar kormányt és a kanadai magyar szervezeteket ért vádakat:
„Kanadában egy hónap alatt több mint háromszázan – köztük 37 magyar szervezet vezetőségének tagjai – írtak alá azt a nyilatkozatot, amelyben visszautasítják a magyar kormány valamint a kanadai magyar szervezetek ellen intézett összehangolt támadásokat.
Az 1956-os forradalom 55. évfordulójára négy kanadai magyar értelmiségi, – név szerint Göllner B. András, Christopher Adam, Balogh S. Éva és Szeman Imre, – Kanadai Magyar Demokratikus Charta néven egy több mint 20-oldalas dokumentumot jelentetett meg “Vádirat az Orbán-kormány antidemokratikus magatartása ellen” címmel. Ebben nemcsak a magyar kormány demokratikus voltát vonják kétségbe, hanem kiterjesztik támadásukat a kanadai magyar szervezetekre is, azok függetlenségének megkérdőjelezésével, valamint egyik köztiszteletben álló vezetőjük – Androvich Tamás montreali magyar plébános – feljelentésével.
A kanadai magyar szervezetek tagjai nyilatkozatban reagáltak erre, és kifejtik, hogy aki a mai magyar kormányt antidemokratikusnak tartja, az közvetve antidemokratikus gondolkodásúnak tartja a kétharmados parlamenti többségre szavazó magyar népet is.
A jelen nyilatkozat aláírói szerint ez mélyen sértő a magyarságra nézve, amely oly sok véráldozattal bizonyította a szabadságért és a demokratikus értékekért való elkötelezettségét a történelem folyamán.
Visszautasítják továbbá a vádirat azon állítását, hogy “az Orbán-kormány az emigráns szervezetek véleményformáló vezetőin keresztül próbálja megfélemlíteni, ellehetetleníteni külföldi kritikusait”.
A nyilatkozat aláírói szerint ez az állítás kétségbe vonja a kanadai magyar szervezetek függetlenségét, hiszen azt próbálja sugallani, hogy azok a mindenkori magyar kormány bábjai lennének. “Ha mindez így lenne” – folytatódik a nyilatkozatban – “akkor az előző évek kormányzatai alatt egy szocialista-liberális propagandát hallhattunk volna a kanadai magyar szervezetektől, ami természetesen nem fedi a valóságot”. Mivel a kanadai magyarság döntő többsége a kommunizmus elől menekült Kanadába, ezért a nyilatkozat aláírói szerint természetes, hogy a kanadai magyar szervezetek nem keresték a kapcsolatot poszt-kommunista alapokra épülő kormányokkal, s üdvözlik, hogy a “jelenlegi magyar kormány értékrendszere végre megegyezik a szervezett kanadai magyarság többségének az irányultságával, azaz a magyarság sorskérdéseit szívén viselő, demokratikus értékeket valló, szabadságszerető gondolkodásmóddal.”
Az aláírók arra a paradoxonra is felhívják a figyelmet, hogy nem a vádirat szerzőit próbálják meg megfélemlíteni és ellehetetleníteni az emigráns magyar szervezetek, hanem éppen fordítva: azok próbálják megfélemlíteni és elhallgattatni a magyar szervezetek vezetőit. Ékes példa erre Androvich Tamás montreáli magyar plébános esete, akit a vádiratban is idézett ellenvéleménye miatt – amelyet egy kanadai magyar hírportálon megjelent cikkre reagálva írt egy internetes fórumon – feljelentettek az érsekénél, majd miután az megfedni nem volt hajlandó őt, polgári perrel fenyegették meg. Mindezt megtetézve, a legrosszabb kommunista időket idéző módon a vádirat szerzői kifogasolják a papság bárminemű megnyilvánulását nem egyházi, azaz társadalmi vagy nemzeti kérdésekben. Androvich plébánosnak egyébként elévülhetetlen érdemei vannak például az ottawai magyar katolikus közösség megtartásában 2009-től, az állandó lelkipásztoruk elhunyta után.
A 2011. november 24-én indult aláírásgyűjtés első hónapjában több mint 330 kanadai magyar emigráns írta alá a tiltakozó nyilatkozatot – köztük 37 kanadai magyar szervezet vezetőségének tagjai is. Mindez egyértelműen jelzi, hogy a vádirat szerzői nem a kanadai magyarságot, hanem egy valós támogatottságot nélkülöző szűk csoportot képviselnek. A szervezett kanadai magyarság döntő többsége nyilvánvalóan nem azonosul nézeteikkel s vádjaikat határozottan visszautasítja.”

Dr. Feszty Dániel
Ottawa, Kanada, 2011. december 30.

A tiltakozó nyilatkozat és aláíróinak listája megtalálható a http://www.ipetitions.com/petition/vadirat/ honlapon.
Ugyanezen a honlapon olvasható a vádirat szövege, Androvich Tamás gondolkodását bemutató jegyzet, Kaslík Péter és Bró Zoltán hozzászólása:
A vádirat eredetije – the original indictment

Androvich Tamás: “Szocioliberalizmus újratöltve – régi-új reflexek” (2011 Nov. 24)
Kaslik Péter: “Felelet a Mondolatra” (Magyar Élet, 2011 Dec. 3)
Bíró Zoltán: “Vádirat Kanadából” (Magyar Hírlap, 2011 Dec. 5)