A japán márkák az összkerékhajtás bajnokai; ez nemcsak a Nissanra, Toyotára, Subarura, hanem a Mitsubishira is érvényes.
Legnépszerűb 4×4-es modellje az Outlander, amely 11 évvel ezelőtt „az első crossover” ként mutatkozott be, jelenleg pedig – ugyanilyen minőségében – az ASX és a Pajero közé pozicionálható. A kifutóban lévő második generációt hétszemélyes változatban teszteltük, a második leggazdagabb Intense+ szereltség és egy különleges dízelmotor kombinációjában.
Alaktan
Az alapformák kezdettől fogva arányosak és mutatósak voltak, így azokon mindeddig nem kellett változtatni. Az orr és a hátsó rész azonban sokat változott a kezdetekhez képest, magyarán nagyságrendekkel korszerűbb, elegánsabb, egyben sportosabblett. Elöl ugyanis megjelent a Lancer-féle „vadászrepülős” maszk (amit én szívem szerint meghagynék, de a Genfben bemutatott 3. generáción nyoma sincs…), hátul pedig gyöngyházszínű lámpákat kapott az autó. Ez pont elég volt ahhoz, hogy ne csak az elődjeitől különbözzön az új Outlander, hanem a belőle építkező egyéb „szabadidősöktől” (Peugeot 4007, Citroën C-Crosser) is. Plusz még ahhoz, hogy ebben a kategóriában vizuálisan is az SUV és az igazi terepjáró legsikeresebb ötvözetének nevezhessük…
Belvilág
A műszerfal még ezen a rangos szereltségi szinten is eléggé puritán, vagy minimum ellentmondásos benyomást kelt. Kissé ódivatú a mélyre süllyesztett, keskeny kijelző, jellegtelen a rádió kezelőpultja. A légkondi tárcsái már jobban mutatnak, viszont túl mélyre telepítették őket. A váltókart is mintha egy 15 éves autóból emelték volna át… A beltér legmutatósabb elemei tulajdonképpen a napellenzős körműszerek, de jól formázott a bőrbevonatú volán is.
A funkcionalitásra viszont nem lehet panasz: minden gyorsan megtalálható és könnyen kezelhető. Az elülső ülések nagyok és jó oldaltartásúak, hátul tágas a lábtér és pohártartós a középső kartámla. Van továbbá egy harmadik üléssor is; a kétszemélyes lóca használaton kívül észrevehetetlenül simul be a csomagtér padlójába, üzembe helyezve pedig olyan, amilyennek a kép mutatja – tessék ebből levonni a következtetéseket az ott ülők megengedett méreteire, illetve utazásuk kényelmére vonatkozóan. A beszállás viszonyt könnyű, mert a középső ülés mindkét része egy-egy fül meghúzásával 2 másodperc alatt flottul összecsomagolja magát és előrebillen.
A csomagtér az autó erős pozitívuma: 7 személy mögött sem jelképes, a 2. üléssor mögött pedig a támlák dőlésszőgével 774 és 882 liter között választható meg. Ajtaja két részbe nyílik, a 200 kiló teherbírású alsó plató fedett ülőkéül is szolgálhat. Ami pedig a szereltséget illeti, értékesebb elemei az automata légkondi, a kilenc hangszórón,(köztük egy jókora mélysugárzón) keresztül muzsikáló 710 wattos Rockford Fosgate audiorendszer, a tolatókamera (amelynek képe a belső visszapillantó tükörben jelenik meg), a tempomat és az adaptív fényszórók.
Országúton, terepen
Az a bizonyos búcsúmotor pedig nem más, mint a világ első változó szelepvezérlésű személygépkocsi-dízele; tesztautónk orrában pont ez dorombolt. Bő 10 lóerővel izmosabb, mint a hagyományos 2,2 DI-D, amely egyébként szintén szerepel a kínálatban. Hátránya, hogy alacsony fordulaton kissé hajlamos a lefulladásra, de természetesen csak kézi váltóval; fokozatmentes CVT-vel vagy duplakuplungos automatával ilyesmitől nem kell tartanunk. A fulladozási hajlam ellensúlyozására jóval kevesebbet fogyaszt (városban 2, vegyes forgalomban 1 literrel), mint szabályozatlan konkurense.
Maga az autó – mint egyik kollégám találóan írta – „aszfalton kevésbé kezesen viselkedik, mint alapvetően békés utazgatásra tervezett konkurensei. A kátyúkat kevés csillapítással közvetíti, a lágy rugózás miatt a karosszéria eléggé bólogat a kanyarokban, nedves útburkolaton már enyhébb fordulóban is jajveszékel a menetstabilizáló elektronika, de négy hajtott kerékkel érezhetően javul az úttartás.” Azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy az összkerékhajtás két szinten kapcsolható; legtöbb konkurensével szemben éppen ettől„terepesebb” az Outlander. Az elektronikus forgótárcsa 4WD pozíciójában csak akkor és annyi nyomaték megy hátra, amikor és amennyi kell, magyarán automatikus összkerékhajtással haladunk; LOCK pozícióban viszont 50:50% arányban tartósan összezár a rendszer. Ekkor – plusz kikapcsolt menetstebilizátorral – már magabiztosan csörtethettünk át a földutak dagonyáin, és a Duna-parti sóderágyakban sem ástuk el magunkat. Mindenképpen tekintettel kellett azonban lennünk a hasmagasságra, amely a benzinmotoros verziók 215 milliméterével szemben itt csak 178 mm volt.
Vas Gyula (A szerző felvételei)
{phocagallery view=category|categoryid=518|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0}
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 2268 cm3
Teljesítmény: 130 kW (177 LE)/3500min-1
Nyomaték: 380 Nm/2000min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 200 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 9,8 s
Hasmagasság: 178 mm
Orrszög/farszög/áthajtási szög: 21/21/19º
Gázlóképesség: 400 mm
Utánfutó maximális tömege: 2000 kg
A csomagtér űrtartalma: 220/882/1691 l*
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 7,8/5,5/6,3 l/100 km
Ár: 32 400 euró
Az alapmodell ára: 19 900 euró
* 3/2/1 üléssor mögött
